Kir. kath. nagygymnasium, Selmecbánya, 1876

- 7 —

Ily állítás cáfolata feles munka az előtt, a ki meghányta — vetette kissé elméjében azt a problémát szintén, bogy az ifjú nem az iskolának tanul, hanem az életnek.

S ezt minden szülőnek meg' kell gondolnia.

Ki arra redukálja a növendék foglalkozásabeli körét, a mit ügyesebb fő — tapasztalásunk szerint — magában az iskolában is megtehet a nélkül, hogy otthon töltött idejét föl kellene áldoznia, — az gyermekében a passiv ismételgetőt, az örökös gépet láthatja, ki más egyszerű — tankereten kívül álló — kérdést is megoldás nélkül kénytelen hagyni.

Pedig ezek a szülők még a lelkiismeretesebbek közé tartoznak. Akárhányszol' tapasztaltuk, hogy sok házban még ezt a rövid időt is nyűgösnek tartják vala az ifjú lelkére nézve és a szülők gondossága (?) inkább oly magán szórakozást teremt gyermekük számára, mely az ethika legprimitívebb ismereteivel biró egyén előtt is lelket-testet ölönek bizonyul be.

JÉs ez a szórakozás közönséges valami; szükségtelennek látszik mellette rámutatnunk több rokon fajtájára, mikor pajtások is segítik elé a szellemes mulatságot, az épületes társalgást.

Ebből a hibás felfogásból aztán okszorűleg következtethető az a szomorú jelenség, hogy az ifjúság nyűgnek tartja az iskolát, tehernek a tanulást ± minden szó, minden lelkesítés meg buzdítás céltalan marad, s az a növendék is, kit elég fogékonysággal áldott meg a természet az iránt, mi szép, igaz és jó, —- szárnyaszegetten, kedvet veszítve síri vázként bolyong a múzsák csarnokában.

Hol itt az a fellobogó tűz, mely eszményivé magasítsa a korábban nemes hajlamot; s hogyan várható ily elvadult szellemtől, hogy ha már társadalmi állást foglal el, jótékonyan és fejlesztőleg hasson környezetére ?

Innét magyarázható meg egyúttal az is, hogy mért nem hatnak a szülők gyermekeikre oly körülmények közt, mikor az ifjú egymagán képtelen tudatára vergődni annak a célnak, melyet hiába iparkodtak tanárai vele megismertetni. A gymnasium eleget tesz kötelességének, ha rámutat az ismeretek hasznaVehetőségére; azok után felelős nem lehet többé, nem számolhat be a mulasztásokért, melyek oka, csupán a család, az otthon.