Kir. kath. nagygymnasium, Selmecbánya, 1875
9 — gymnasiumunk növendékeinek édes hazánk nyelvét előadta Benyák József Bern. a szépmüv. és bölcsészet doktora volt. 0 a magyarnyelv tanszékének megnyitása alkalmával oly lelkesült s talpra esett nemző ties irányú beszédet tartott a Selmecbányái ifjúságnak, hogy szónoklata közkívánatra ki is nyomatott. De nem csak a szavak, de a tett embere is voll ő. Mert mint évkönyveinkben olvassuk, oly lelkesedéssel karolta fel nemzeti nyelvünk előadását, s azt az ifjúsággal annyira megkedveltet ni törekedett, miszerint róla Eötvössel bátran elmondhatjuk: — ha igaz mit Schiller oly szépen mond, —,,hogy, ki saját korában a jobbaknak eleget tett, az élt minden kornak; akkor az is igaz, — hogy a ki saját nemzete iránt híven teljesítő kötelességeit, az lerótta tartozását az e- gész nemzetiség irányában. — Az anyanyelv tökéletesítése ..............kötelességeink egyik legfőbbike; s midőn igazi neme sségünk, értelmi súlyúnk, s ez által lelkünk esztendőről esztendőre, napról napra bővül s tágul, nyelvünknek is egyenlő idomzatban tágulni s haladni kel 1.“ Gróf Szécehnyi Istv. e jeles mondatát tartották szemeik előtt helybeli gymnasiumunk hazafias gondolkozású tanárai, midőn az 1845-ik év őszén, a tanintézet növendékeihez édes hazánk nyelvén szólván, tannyelvül — a latiu helyett — e különben majdnem egészen tót ajkú vidéken, a magyar nyelvet alkalmazták. Alig kezdette táplálni a nemzeti nyelv melege a fogékony ifjú kebleket, midőn a pár év múlva bekövetkezett mozgalmas időszak a már már serdülő kis növény fejlődésének gátat vetett, éreztetvén véle sirocco szele lankasztó hatását. Az 1848/9 szabadság- harcz ideje alatt alig tartattak rendszeres előadások. Mert midőn 1849-ik óv jan. 9-én gymnasiumunk csendes falai, Mars fiai befogadására kényszerültek. — sírva távoztak belölök a Múzsák, s könytelt szemekkel nézték, mily módon viselik magukat e vadtiak a tudományok szentélyeiben. Több napi ott tártózkodási idő teljesen elég volt arra, hogy a tantermek összes bútorait, u. m. padokat, asztalokat, táblákat s egyéb fanemü iskola szereket összevagdalva, feltüzeljék. Majdnem teljesesen hasonló sorsban részesült a kegyesrendiek társháza is. Pusztulás és elhagyatott- ság volt itt is mindenütt. Selmecbánya város nemes keblű polgársága mihamar belátta, hogy a tanügy — az emberiség életére — hosszú ideig parlagon nem heverhet Azért az 1850-ik óv jul havában késznek
