Zempléni Népujság, 1948 (4. évfolyam, 1-53. szám)

1948-03-21 / 12. szám

ZEMPLÉNI EPUJtní Monok termelési versenyre hívta a megye községeit — Elítélték a sátoraljaújhelyi valuíaűzéreket — A gyilko­sok itt járnak közöttünk IV. ÉVFOLYAM 12. SZÁM. Ára: 60 fillér SÁTORALJAÚJHELY, 1948 MÁRCIUS 21. 1948-ban beteljesedett Kossuth és Petőfi álma — aas ország a népé és a^é Is marad Tízezres töseegek ünnepellek Zemplénben a dicsőséges szabadságharc századik évfordulóját Aczél: Szabadságunkat munkaversennyel a termelés fokozásával ünnepeljük Kossuíli. Monok az ünnepségek középpontja Nagy napra virradt 1948 március 15 én a kis 3 ezer lakosa Monok, Kossuth Lajos szülőfaluja. Már reggel kez­dődött a környező falvak parasztságának özönlőn és dél­felé a távolabbi községek küldöttséget h megérkeztek Véjg a falu jelé vezető országúton és a község utcáin frissen szurkolt oszlopsorok. A villanyvezeték oszlopai. A nagy ünnep előtt való napon állították be az utolsót s a glbárti elektromos miivek dolgozót megfeszü lt rohammunkával húzták fel a dróthuzalokat. Erre a napra elült a tegnapi csípős szél is s a márciusi napsugár melegen lezúduló kévét aranyozták be a hegyekkel körülövezett kis falut Mindenki ünneplőben, a házak s az emberek is A falu határában hófehér gatyás, vörösmellényes, ár- valányhajas kalapu lovas legények várakoznak. Felemelt ököllel, kommunista köszöntéssel fogadják a megye minden résziből teherautón érkező dolgozókat. S délután, amikor szeretett képviselőjük, Aczél György elvtárs kocsija be­kanyarodik, az ut hátoldalán mellé csatlakoznak, úgy kísé­rik be a falu széliig. Olt már többezer főnyi tömeg várja őt a hatalmas, felvirágzott, fellobogózott díszkapunál. Az ünneplő tömegek kezében zászlók, táblák feliratokkal: 9 Éljen a fényt hozó — Aczél elvtársi‘ A ragyogó napsütésben mosolyogva néznek le a táblákról népünk vezetőinek, a 100 év előttieknek, Kossuthnak. Petőfinek, Táncsicsnak és a mostaniaknak, Rákosinak, Rajknak, Gerőnek képei. kivándorolt elvtárs. Csetnekl F rci c küldőit a tengeren túrói. Bém Istvánná lép a mikrofon elé. „Tegyünk fo gadnimat, — mondja — hogy ezt a zászlót, amely szabad­ságunknak jilkípe, örökké megőriztük és hfi^k mara­dunk hoz:á“. Vincze András elvtár* veszi át a pvönvörű Most megható jelenet következik: a községek kül­döttei ajándékot adnak át szeretett képviselőjüknek. Először a morrofciak. Takács Magdolna egy hatalmas virágcsokrot ad át Aczél eívtars'-ak, aki az iruló piruló kislányt mo­solyogva megcsókolja. Orosz Józssfné a monoki asszonyok ajándékét borza: szépen hímzett kézimunkát, majd a be- becsi elvtársak jönnek. Egy csöpp fehér báránykát hoznak, amelynek nyakát egy hatalmas vörös szalagcsokor disziti. Erdei Barna elvíárs Taktaharkány bírája egy jókora, vaskos furkosbo'ot nyújt ál. Ahogy mondja: „Aczél elvtárs ezzel boppintson a rerkció ftjére*. A Szerencsi Cukor és Cso­koládégyár dolgozói egy díszes dobozban csokoládét nyuj tar.ak át. Lent a hatalmas teret betöltő tömeg hosszan és lelkesen fiunepii Aczél György tlvtársat. kivándorolt elvtárs. Csetnekl F rei e küldött a tengeren túrói. Bém Istvánná lép a mikrofon elé. „Tegyünk fo gadsimat, — mondja — hogy ezt a zászlót, amely szabad­lábunknak jilképe, örökké megőriztük és hfiek mara­dunk hoz:á*. Vincze András elvtár* veszi át a gyönyörű ajándékot: „Szereletiel ve szem at és Ígérem, hogy életünk árán is megőrizzük és mindig magasra tátijuk* — mondja. Aczél György ünnepi Mélyen megilletődve be­szélek Kossuth falujában 1948 március 15 én. Meg­hatóban veszem át és köszö­nöm meg Zemplánmegye né­pének ajándékait. Mzgigé-. rém, hogy törekedni fogunk a bárány békességére, de a békesség ellenségeivel szem­Megőriztük Kossuth eszményeit A magyar parasztok 100 éven keresztül őrizték Kossuth képét és Kossuth, Petőfi, Táncsics, — az 1848 as sza bndságharc eszményeit. Az ő történelmük érdekel ben nünket most. Nem a királyok születése, házassága és tettei hanem azoké, akik a népért harcoltak abban a Magyar- országban, ahol az urak még a nyelvüket is elfelejtették, németül beszéltek, mert mél­tatlannak tartották magukhoz, hogy magyarul tudjanak. S csak ti, magyar parasztok, dolgozók őriztétek meg ma­gyarságokat évszázadokon keresztül. Ti dobottatok név. teletiül évszázadokon keresz­tül 8 ha veszély fenyegette l hazát, ti m^ntebk el név­telenül meghalni érte. S mit tettek a főurk? A nép ne­vében á:uHík a hazát, hogy megszerezhessék és megtart 1S48-lia!) a magyar óig állt a haladás élén Tízezres tömeg Vincze Andris elvtárs, az MKP elnöke üdvözli Aczél György elvtársat, aki a Himnusz hangjai mellett halad el Hegyi őrnagy elvtárssal a tisztelgő szerencsi határvadászok diszszakasza előtt. A régi boltíves ház előtt, ahol Kossuth Lajos született, honvéd diszórség áll. A falon lévő em­léktábla alá Aczél elvtárs helyezi el a magyar köztársaság kormá­nyának koszorúját Majd az MKP Központi Vezetősége, a vármegye, a sárospataki főiskola. Monok község, az állami erdőigazgató- ság és Rátka község nevében helyeznek el koszorúkat. A vendégek fent a dombon a Széchenyi grófok volt kastélyának homlok­zata előtti hatalmas téren 10 ezernyi tömeg szorong, az ünnepi diszemelvény előtt. Itt foglalnak helyet: a kormány képviseletében Aczél György elvtárs, ország­gyűlési képviselő, Úszta Gyula elvtár?, főispán, az MKP Köz­ponti Vezetőségének küldötte, Ács Lajos olvtárs, az MKP abauj- megyei titkára, Szabó József elv­társ. Itt vannak az Egyházak vezetői Is: Kalléo János esperes plébános, Madarász István püs­S ök képviseletében és Szabó oltán református püspökhelyet­tes Dr. Lukáts József piarista igazgató, vármegyei fóltvéltáros, B. Kiss Márton elvtárs, várme­gyei főjegyző, az MKP megyei bizottságának tagjai, a Szociál­demokrata Párt vármegyei tit­kára, Tóth István elvtárs, a 48-as ifjúsági bizottság titkára. Sípos Károly elvtárs, az MNDfe rae­a kastélykertben gyei titkára, Áldott Margit, a FEKOSz megyei titkára. Rendes András elvtárs, a Szakszervezetek nevében Vlajku Jenő elvtárs, a demokratikus rendőrség, honvéd­ség képviseletében Kőmőcil Jó­zsef és Hegyi László őrnagy elvtársak. Györffy János elvtárs, községi orvos, a Monoki 48-as bizottság elnöke lép elsőnek a szónoki emelvényre. Eljöttek a zempléni falvak „ ... Boruljunk le Kossuth La­jos emléke előtt, aki 100 észtén- dővel ezelőtt kihozott minket a sötétségből a világosságra, a szolgaságból a szabadságba Az ö szelleme lengjen itt felettünk é» az egész ország felett* — mondotta. Ezután üdvözölte Aczél György elvtársat és a megjtlen- teket, felsorolva a diszemelvé- nyen helyet foglalók neveit, maid a falvak és üzemek dolgozóinak küldötteit, Tiszaluc, Taktahar- kány, Megyaszó, Tállya, Golop, Rátka, Mád, Ond, Bekecs, Le- gyesbénye parasztságát, a sze­rencsi és a gibirti munkásokat, a sárospataki főiskola diákkül- döttségét és a megyeszékhely dolgozóit. Felavatják a vörös lobogót Ezuíáa felavatják a kans- d&i magyarok aítal kü'dött hatalmas, vöiös selyemzász- iót, amelyet egy Monokról 100 évvel ezelőtt azután mcgetégalie népink &z oszt rák császár és a magyar főurak elnyomását. Független országban, szabadon akartak boldog Magyarországot épí­teni. Most Aczél György elv­társ, Zemplén megye ország- gyűlési képviselője, a magyar köztársaság kormányának küldötte lép a szónoki emel­bsn használni fogjuk a botot is. (úgy van, taps). Monok felé iekint ma az omág és határainkon kívül is mindazok, akik szeretik a szabadságot, A felé a község felé, ahonnét a szabadság legnagyobb férfia, Kossuth Lajos indult el. hassák 10 ezer holdjaikat. Európa leggazdagabb orszá­gának tartottak bennünket, ahol a főurak, a külföldi uralkodók pompájával is fel­vették a versenyt. De parasztságunk, jobbágya Ink Európa legszegényebb, legnyomoruságosabb népe volt a 10 ezer holdak határában. Éyente 100-nál több napot kellett robotba dolgozniok, fenyegette őket az uriszék, a deres, ahol bottal verték őket és mégcsak remény sem volt srra, hogy szabad em­berek legyenek s emellé a szabadság mellé kenyerük is legyen. A jobbágyok leányai, asszonyai az urak szabad prédái voltak. Wesselényi gróf mondta azt, hogy; „a mi parasztjaink butábbak az ökörnél és olyan bánásmódot érdemelnek, mint a jószágok*, Kossuth, Petőfi, Táncsics, ezek a nagy hazafiak sze reíték a népet, de gyűlöl tik, keserű elszánt gyűlö­lettel annak ellenségeit. H-íCOluk, dolgozta* azért, hogy „a nemzstsgység — vényre. Alikor a percekig tartó zugó tapsvihar és él­jenzés elül, megkezdi nagy ünnepi beszédét: beszéde Kossuth szavával élve — „teljes legyen*. Petőfi Sán­dor a lánglelkü költő és szabadságharcos „nem fogott a mágnással kezet*, mert azok kezéhez „vér tapad*. Es két táborra szakadt Ma­gyarország. Az elnyomott szolgasorban élő nép és a Habsburg császárt kiszolgáló főurak táborára. 1848 — 49 ben, amikor már Európa csendes volt, mert leverték az osztrák és a többi népek forradalmait, a magyarok kezébe még akkor is lobogott a szabad­ság zászlaja. Mi álltunk ak­kor a haladás élén. Mi a maroknyi nép, nagy nemzetté váltunk és példát mutattunk Európának: S kivívott szabadságunkat csak sulyo3 harc árán, a horváfh Jellasich és az orosz cár segítségéve) tudta leverni az osztrák császár. A gyász és szol­gaság évszázada Magyarországon ezután síri csend támadt. Az elnyo­matás leggyászosabb évszá­zada következett történel­münkben. Ünnepelték azután is 1848 <t, de hogyan? ügy, hogy március 15 én a sza­badságharcosok gyilkosának, Ferenc József császárnak zenglek himnuszokat. S ké­sőbb, 1918 után, amikor Horthy ellenforradalma bék­lyóba verte ismét a magyar szabadságot, csak mi demo­kraták éreztük, tadtak, hogy

Next

/
Thumbnails
Contents