Zempléni Népujság, 1948 (4. évfolyam, 1-53. szám)

1948-03-21 / 12. szám

2 Zempléni Hí é p ti j s fi g 19i8 március 21 el fog következni Kossuth és Petőfi eszméinek meg­valósulása Megvalósítottuk 1848 tanításait Tanultunk 1848-tól, Tán­csics Mihálytól. akinek azt mondták: »Haltja kend Tán­csics? Minek a szabadság, ha nem a népé a föld ?“ És felosztottuk a nagybiríoko kát, földet adtunk a parasz­toknak Petőfi szellemében, aki szembe állította egymás­sal .a kunyhókat és a kas­télyokat“. Ma minden magyar ember érzi amikor dolgozik, hogy magának építi az országot A magyar Ipar, agyárak, a bányák, a bankok a nép tulajdonában vannak már és munkánk gyümölcsét nem a főldesurak és nagytőkések, hanem a dolgozó magyarok fogják leszakítani. (Taps.) Zemplénben félre állítjuk az ingadozókat akik gyorsnak tartják fejlődésünket A tovaboiakban Aczel elv­társ rámutatott arra, hogy megváltozott az államhata­lom és a nép viszonya. A múltban az értelmiség, az urak, a nagybirtok házőrzője volt, ma a népből kikerülő értelmiségi vezetők is a dol­gozók javára használják fel tudásukat. De ezen a téren még súlyos feladatok állnak előttünk — mondotta Aczél elvtárs. — Itt jelentem be Mono­kon, hogy Zemplénben a 48-as évben alapos tiszto­gatást kell még végezni — Kossuth, Petőfi szelleméhez híven — a jegyzőségektől kezdve a megyeházáig. Min­denütt csak azok maradhat­nak bent a hivatalokban, akik a dolgozó népet képviselik. Mi a nép szolgál vagyunk és félre fogunk mindenkit állt tant, aki fél a haladástól, aki soknak és gyorsnak tartja népi demokratikus országunk fejlődését. Ma fordítva történt, mint 1848 ban. Most Nagy Fe- renctől kezdve, Sulyokon, Pfeifferen át, Peyerig és Bánig leszámoltunk a nép ellenségeivel. 100 évvel sz­előit ők győztek és a sza­badság ügye elbukoti, ma pedig diadalmaskodott a dol­gozó nép. (E'jen I Éljen 1) Megvalósult a dunavölgyi népek összefogása 10J évvei ezc.o.t a ts-um széd országok: Románia, Lengyelország é3 Szerbia urai ellenségként álltak ve­lünk szemben. De akkor is velünk érzett ezekben az országokban a nép és el küldte fiait Bem tábornokot, Dembinszkyt és a többieket harcolni a magyar szabad­ságért. Ma a körülöttünk lévő országokban mindenütt népi demokráciák építik ve­lU.ik t6yüU öiüiuá baráti szövetségben békés országai­kat. Itt adok annak a biztos reményemnek kifejezést, hogy a velünk szomszédos Cseh­szlovákiában, ahol a kom­munisták vezetésével most vette át a nép a hatalmat, rövidesen — még ez esz­tendőben — sor kerül ma­gyar testvéreink sorsának rendezésére. (Tapsi) Az egyházak vezetői együtt ünnepelnek a néppel Ezután Aczél elvtárs rátéri az egyház és a demokrácia viszonyára. — Mi tudjuk azt, hogy az ember nemcsak kenyérrel, hanem hittel is él, de hisszük, hogy amikor népünknek sza­badságot, kenyeret, jólétet teremtünk — Istennek tetsző cselekedetet viszünk vég­hez. Ennek ellenére még­is vannak bajok a demo­krácia és az egyház viszo­nyában. Ezeket sürgősen ren­dezni kell, mert 1848 at nem ünnepelhetjük méltóbban, I mint ha r»jta leszünk, hogy a demokrácia egyik fájó kér­dése, az egyházzal való vi­szonya végre megoldódjon. Éppen ezért külön szeretettel köszöntöm Madarász püspök ur nevében közöltünk helyet foglaló Kallós esperes plé­bános urat é3 dr Ényedi An­dor református püspök ur helyettesét, dr Szabó Zoltán püspökh?'yettes urat. Méltó ünnepe a magyar demokrá­ciának, hogy az egyházak vezetői együtt ünnepelnek a Pohárköszöntők az Monokon az ünnepség után a parasztok, munkások a vendégekkel és vezetőik­kel egy asztalnál szerény, ízes pörköltből álló vacsorát fogyasztottak el, amely után az egyházak megjelent veze­tői pohárköszön tőket mond­tak. Kallós János esperes plé­bános Szent Erzsébetről szóló legendát mondta el, akinek a kenyér a kezében rózsává változott. »En is át nyújtom most lelkem egy rőzsacsokrát azoknak, akik felkaro'ják a nép ügyét...“ — mondoíta. ünnepi vacsorán Dr. Szabó Zónán püspök- helyettes a jó lelkipásztorról beszélt, akit a madárhoz ha­sonlított, amelyik bedobja a tiszta magot a földbe és az ott kicsirázifc. »Mi az Isten­ben való hit, a haza és a munka szerzetének magvait hintjük d népünk lelkében“ — mondotta. A régi föld suri rendszer­ben a kastélyokban égtek a villanylámpák — válaszolt Aczél elvtárs köszöntőjében. — A népi demokráciában a kastély helyett a monoki parasztházakban gyűl ki a villany világitó fényessége. demokráciával, a néppel. (Nagy taps.) Hazatérnek a hadifoglyok Örömmel jelentem be, hogy egy másik fájó kérdés a hadifoglyok kérdése is vég­érvényesen rendezést nyer még ebben az évben. Rákosi Mátyás elvtárs (hatalmas taps) amikor legutóbb a kor­mányküldöttséggel Moszkvá­ban volt, közbenjárt hadifog­lyaink érdekében, s azok mind­nyájan még ez év szüretéig haza fognak tárni otthonukba. (Nagy taps és éljenzés.) Magyarország nagyhatalom, megnyerte a békét! 1948 nagy és döntő fel­adatának ismertetésére, — a nemzeti egység megteremté­sére — tért rá ezután Aczél elvtárs. Mi kétféle embert akarunk ismerni az ország­ban — mondotta — haza­fiakat és hazaárulókat. dol­gozókat és heréket. És azt akarjuk, hogy a pártoskodás megszűnjön. A háborút ugyan elveszítettük, de megnyertük a békét és ma minden dől gozó embernek látnia kell, A tovaobiakoan ismertette j a magyar demokrácia gaz dssági fejlődését és napról- napra fokozódó jóléiünket, de az eredmények után a hibákra is rámutatott Aczél elviárs, hangsúlyozva azt, hogy még mindég szegények vagyunk, mert 100 áv elma­radottsága után vettük át ezt az országot. Ezért kell mind annyiunknak ebben az ünnepi esztendőben szabadságunkat munkával megünnepelni, fo koznunk a termelést, a gyá ­rakban és a földeken, hogy hogy megváltozott a helyzet hazánkban. Kossuth, Petőfi szellemében beteljesedett né­pünk álma: az ország a dol­gozóké. Magyarország 3 év­vel a háború után nagyhata­lom lett. Nem katonáink nagy számával, hanem a dol­gozó parasztok, munkások, értelmiségiek munkájával, akik felépitetiék az országot és folytatták 1848 szabad­ságharcának munkáját. emeljük népünk életszínvona­lát, jólétet teremtsünk ebben az országban. Az ország a népé és azé is marad Magyarországon ma az a jelszó, »termeljünk többet, magunknak termelünk 1“. És verseny indult meg az ipar­ban, a mezőgazdaságban, mindenütt a termelés foko­zására Ebben a versenyben Kossuth szülőfalujának, Mo­nok népének példává! kell elöijárnia. Mi büszkék vagyunk erre a községre, arra, hogy Kossuth faluja oda állt a magyar nép nagy pártja, a Magyar Kom­munista Párt mögé. És itt megfogadjuk, hogy megszer­zett függetlenségünket és sza­badságunkat meg is tartjuk. Magyarország a nép országa és az is fog maradni mind­örökké. (Nagy taps.) Kossuth szülőfalujába múzeumot Aczél György ezután be­jelentette, hogy az MKP sikraszáll azért, hogy Mono­kon Kossuth múzeumot léte­sítsenek, hogy az hirdesse a nagy hazafi szelleméi évszá­zadokon keresztül és ide zarándokoljon majd a ma­gyar nép. (Nagy iapa.) 100 esztendő múlva ilt fognak állni unokáink, déd­unokáink és ahogy mi, szá­mon kérjük 1848 tetteit, majd ők is megnézik, hogy mit tettünk a jövőért mi magya­rok 1948-ban. A falvak, gyárak munkával ünnepelnek Monok világossága mutassa az utat & $zabad$ág§zereíő embereknek Úgy keli dolgoznunk, hogy unokáink 100 év múlva úgy idézzenek bennünket, hogy 1948 megteremtett egy újabb dicső évszázadot. Teljesedjen be rajtunk keresztül nemzeti imádságunk szava, „Isten ádd meg a magyart, jó kedvvel, bőséggel“. És most — mondotta be Régi álmunk . . . A község bírája, Takács Sándor elvtárs lépett most oda Aczél Györgyhöz. „Régi álma és vágya teljesedett be ezen a napon Morok dől gozó népének“ — mondotta meghatódott hangon. „S mi itt ebben a községben mind­fejezésül — amikor Monokon kigyullad a villany, Kossu'h faluja járjon elől jópéldával, világosítsa meg az utat az egész ország számára és a határokon túl is, minden szabadságszerető nép szá­mira, hogy mindenki meg találja az utat a jólét, a boldogság és a béke felé. annyian tudjuk, ktnek kö­szönhetjük ezt. A Magyar Kommunista Pártnak és a mi zempléni vezetőnknek, Aczél Györgynek. Most ezen a szent napon teszünk ígé­retet : örökké hűek maradunk ehhez a párthoz, a mi sze­retett nagy pártunkhoz és annak vezetőihez, akik a mi nagy szabadságharcos szü­löttünknek, Kossuth Lajosnak müvét most 100 esztendő után tovább folytatták és valósággá tették“. A köztársaság imáját sza­valta el igen szépen ezután Fehér Hona, majd ifj. Vincze András elvtárs az ifjúság nevében mondott rövid ün­nepi beszédet. Ismét egy vers következett, Petőfi 1848 cimü költeménye, amelyet Bém Éva szavalt el. A felejt­hetetlen szépségű ünnepsé­get a monoki református énekkar és a katolikus ve­gyeskar által előadott sza­badságharcos dalok és a monoki lányokból és legé­nyekből álló népviseletbe öltözött tánccsoport tették még emlékezetessé. Miu'án dr. Györffy János elvtárs ünnepi zárószavai elhangzottak, a tízezres tö­meg ajkán imádságként csen­düljek fel a szózat szavai: Hazádnak rendületlenül, légy hive óh magyar... (Az ünnepségről készült filmfelvételeket az ország összes filmszínházaiban vetiteni fogják.) ... és kigyultak a villanylámpák Amikor Aczél elvtárs befejező szavai elhangzottak, a tér fölött elhelyezett hatalmas ivlámpák, körték kigyultak s a közelgő alkony által félhomályba borított térséget szinte vakító fénnyel világították be Nem lehet leírni azt az örö met és lelkesedést, amely ezután következett. Az asszonyok sírva fakadtak, a gyermekek táncoltak, ugráltak örömükben... Sátoraljaújhelyen március 15 én zeneszóra ébrrd‘ek a városlakói. A templomokban mindenütt ünnepi istentisz­teletek voltak. A vármegye- háza dísztermiben a tör­vényhatósági bizottság ün népi díszközgyűlést tartott, amelyen Úszta Gyula főispán mondott beszédet, majd fel - olvasták az ünnepi okiraiot, amellyel Kossuth megyéje a szabadságharc 100-ik évfor­dulóján megörökítette a nagy magyar népi forradalom emlékét. Ezután leleplezték a dísz­terem falán elhelyezett már­ványtáblát, amelyet Kossuth L jós arcképe, — Czinke Ferenc elvtárs által készített művészi dombormű — dí­szített. Igazi utódok . . . — Úgy érzem, hogy igazi utódok veszik át most a i szabadság nagy harcosának emlékét és tanításait s azt I igaz, becsületes hazafiakhoz méltóan fogják megőrizni — mondotta Úszta elvtárs, Kossuth szobra előtt... Mikor a díszközgyűlés véget ért, az Ünnepi zászló- díszbe öltözött város díszte­rén, a Kossuth szobor előtt már többezer főnyi tömeg szorongott. Hosszú sorokban vonultak fel nemzciiazinfl és vörös zászlók alatt a város

Next

/
Thumbnails
Contents