Zempléni Népujság, 1947 (3. évfolyam, 1-54. szám)

1947-08-10 / 33. szám

194'/. augusztus KJ.

*> ata |» 1 f sí 5 Ä- v. I» íí j «ág

KfHBi - Ziüvtíi13P Smm

3

D

Évszázadok óta beszélnek ebben az országban a magántulajdon szentségéről Ugyanakkor a dolgozó nép nemhogy magántulajdonnal rendelkezett volna, de nem volt meg még a mindennapi betévö falatja sem. A „magántulajdon szentségét* hamis és hazug fényben csillogtatták akkor, amikor hatszázezer nincstelen magyar parasztesaiád embertelen nyomorban tengődött. Hol volt ezeknek a dolgos magyar embereknek a magán- tulajdona? A lakásnak csb folt vizes odú, amelyben több család összezsufoitan — sokszor földre rakott zsákon, vagy szalmán — aludt, még az sem volt az övék 1 ‘e'nemcsak a nincstelen

___ zsellérnek volt ez [az

életéi Á városokban a munkás, — a gazdasági válság idején a kisiparos és a kiskereskedő is — napról napra tengedött. Ä raktárban sokszor több volt az adósíág, mint az áiu. Hol volt a munkás magántulajdona? A hozomány-bútort megrágta már a szú, a lepedő szétfoszioti, nem volt miből újat venni soha. S nézzük me§ milyen magántulajdona volt a tanyai tannónák, vagy a többi „nemzet-napszámosának" ? Talán a részle tre keservesen megveti bútor ? Hónapról hónapra ujult meg á gond a kis köztisztviselői otthonokban, amikor a megvásárolt könyvsorozat, vagy a szűkös ruházat havi részleteit kellett kifizetni.

Ezeket a-z emberekei ijesztgették 25 éven keresztül azzal, hogy a kommunisták a magántulajdon ellen törnek l

K

ik voltak azok, akiknek volt rnit félteni a kommunistáktól? Az Eszterbá- zysk, akik 258.000 hold földet bitorollak és kisebb- nagyobb csatlósaikkal, jő- szágkormányzókkal intézőkkel éB ispánokkal, meg a félrevezetett értelmiséggel együtt mindent elkövettek, hogy magukat es a hasonszőrű úri ingyenélőket a magántulajdon védelmezőiként állítsák be a nép előtt. A Fellnerek és az Ulimann bárók, a Hitelbank és a Kereskedelmi Bank többezer- miííiós vagyonának tulajdonosai féltették tőlünk kommunistáktól „magántulajdonukat", amit a magyar néptől raboltak, harácsoltakössze.

Lehet-e 258.000 ho’d földet, többezer-milliós vagyont becsületes munkával összegyűjteni ? Nem 1 Nem lehet sem 20 év, sem 100 év alatt, 1 Ilyen vagyont uraink részben a magyar nép szabadság- harcainak elárulásáért kaptak jutalmul az osztrák elnyomóktól, részben pedig a dolgozó magyar nép verejtékéből rabolták, orgazdáskodták össze parasztnyuzással mun- káskizsákmányolással, háborús szállításokkal — sokszor romlott konzervve! és papir- taipu bakanccsal —, az újabb időkben pedig kijárással, csempészéssel, valutázással, faketézéssel, a dolgozó magyar milliók százfele módon való furfangos, agyafúrt, törvényellenes megkárosításával

z Így összeharácsolt vagyon megtartásáStaSMTIHWBOH PlIPtHOü ES

IRTA: ACZÉL 6YÖUÖY

A VALQSÁ6BAN

A

hoz azonban szövetségesekre volt szüksége a maroknyi népnyuzó úri rendnek. Uraink, kincseik, bérházaik, mérhetetferí vagyonuk meg védésére azokat a kisembereket választották ki, akik egész családjuk évtizedes munkájával egy kis családi házacskára valót tudtak keservesen összekuporgatni. Azokat a parasztembereket, akik minden nyomo'uság ellenére — azzal, hogy egész életekben nem pihentek egy órát sem — két tehénkét tudtak szerencsésen öregkorukra megszerezni. Ezeket vezették félre a magántulajdon megvédésének ürügyével. Ezeket kaldiék hamis jelszavaikkal meghalni — az úri elnyomó politika védelmében —- idegen érdekekért a hómesékre.

Á

faiszaböduiáskgf azután „jó uraink'1' hazug rágalmáról lehullott a lepel. Emlékezzünk csak. vissza. Minden igyekezeteikkel azon voltak a magyar népnek ezek a p:ócái, hogy megakadályozzák a nincstelen parasztság földnöz — magántulajdonhoz — jutását. Ezt suttogták Ügynökeik szájával: „ne nyúlj a földhöz, mert úgy jársz, mint 19 ben, vigyázz^ ha elfogadod a földet, amit a kommuni-.ták osztanak, akkor rövidesen — ha jönnek az amerikaiak — felakasztanak*. S amikor a kommunisták vezetésével a dolgozó parasztság legjobb fiai fdosztoiíák a nemzet ajándékát a földet, s a nincstelenek — elhesegetve a suííogókat — birtokba vették az ezer holdakat, akkor megindult az uj rágalom: a kolhozzal való ijesztgetés, a kommunistákra szórt újabb hazugságok áradata. Tudt ik a mi uraink, hogy csak akkor lehet reményük földjük viss?aszerzésére, ha szembe tudják fordítani a népet kommunista vezetőivel.

M

it érdekelte a grófokat és bárókat, hogy minden szavuk hazugság ? Tudták Ők is, hogy Oroszországban oly sok a föld és oly kevés hozzá képest a parasztember, hogy egy-egy családra több mint 120 hold főid jut — amennyit maga és családja meg sem tud művelni, csak akkor, ha óriási táblákban, különleges gépekkel fog hozzá. Tudták ők is, hogy az orosz nép, amelyik azelőtt is évszázadokon keresztül földközös- ségbsn élt, maga akarta a földet ilyen formában megdolgozni. Tudták ők is, hogy minden kolhozban dolgozó parasztnak meg van a maga háza, ke rí je, gyümölcsöse, baromfiudvara, istállója és állatai, s hogy csak a többszáz holdas táblákon közösen termelt gabona és gyapot az, amivel nem ő egyedül rendelkezik, hanem közösen a kolhozban dolgozó többi társaival Tudtak azt is, hogy a koíhozmese leg- gyfilöltebb része a csajkával, köiös konyháról való étkezés az ő agyukban megszületett mese.

Ä suttogó rágalom kiagyalói azt is tudták

pontosan, hogy Magyarországon soha“ nem less kot hoz; hiszen egészén' mások a viszonyok, mint Orosz országban. Nálunk nem 120 holdnál több, de még 20, még 5 sem jut minden egyes paraszicaaiádrs. Nálunk nem lesz kolhoz azért, meri nem leheli De azt is nagyon jói tudják a mi uraink, hogy Lengyelországban, ahol kommunista a köztársasági elnök, Bulgáíiában és Jugoszláviában, ahol kommunista ehtársaink a miniszterelnökök, Romániában, ahol a miniszterek többsége is kommunista, hogy ezekben az országokban, ahol a kommunista párt kapta a legtöbb szavazatot, s ahol ezért kommunisták vezetik az ország ügyeit, sehol sincsen nyoma sem a kolhoznak, hanem mindenütt — éppúgy, mint náunk — kiosztották a földeket és az addig nincstelen parasztok nevére telek- könyvezték az uj kis birtokokat. A szlovákiai választásokon tavaiy a jobboldali D-mokraia Mippárt kapott 60% ős többséget, s így az újabban terjeszteti szlovákiai, kolhozmesével jó uraink tu- iajdonsépen magukra ülnek vissza, meri hiszen -még hazudni is csak arról az országról merik a kolhozt, ahol nem a kommunisták győztek a választásokon.

O

lyan ostobának tartották és tartják még ma is nagyurainlc a népet, hogy megpróbálják elhitetni: a kommunisták, akik élen harcoltak a föld kiosztásában, el akarják verni a paraszttól a főidet. Az egyes szabotáló földhivatalok mesterkedései ellen is éppen mi kommunisták harcoltunk és harcolunk ma is, hogy telekkönyviig is végieg mindenki sajátjának tudhassa a neki kiosztott földeket Mi kommunisták akartuk azt, hopy a földmives nép végre jogos, megárdemeit magántulajdonához jusson. S aki a kisember magántulajdonát támadja, az velünk találja szemben magát!

Volt uraságaink kihasználva az összeesküvések által előidézett zavaros helyzetet és félrevezetett népünk bizonytalanságát megpróbálták visszakapni; — ,az uj- gazdák és az akkor még távollevő hadifoglyok rovására — birtokaikat. Nagy Ferenc és össszeesküvö társaik segítségével — állítólagos ellenállási érdemeikért — nem egy helyen vissza is szerezik 100-200-300 holdakat. Ők voltak azok, akik szajkózták a magántalajdon védelmét és ugyanakkor harcoltak a parasztság magántulajdona eilen.

P

edig kétféle magántulajdon nem fér meg egy csárdában. Amíg &?. Esz- terházyaknak, Pallavichiniek- nek, Sennyeieknek, Wald- bodoknak sok százezer holdjuk volt, addig nem vöd sok százezer parasztnak magán- tulajdona, nem volt emberi

élete. Amíg az Uilmannok- nak, Fellrereknek, Weiss- Manfrédoknak, . Drehhsr- Haggenmachereknek miliiár- des vagyonuk, számolatlan palotájuk lesz, addig nem lesz meg a munkásnak, kisiparosnak, kereskedőnek, értelmiségi dolgozónak még a legszükségesebb magántulajdona sem. Minden paraszt- ember tudja, hogy aki meg akarja menteni a répát, annak védekeznie kell a bogár ellen, s minden városi megérti, hogy gyermekeink érdek í, ha az ebzáriat során szájkosarat teszünk az ebek szájára.

A demokrácia jelszavaival hangoskodók, akik magukat a paraszti magántulajdon védelmezőinek nevezték meg feledkeztek arról hogy Baj csy Zsilinszky Endre éppúgy, mint Qaál Gasztcn, a parasztság harcos, becsületes múlt vezetői ugyanazon az állásponton voltak, mint a kommunisták: megvédeni a dolgozókat a harácsoló nagytőkével szemben ez közös érdeke és közös harca a parasztságnak és a munkásságnak. Megfeledkezett erről — az azóta megszökött — Dasstwffy Gyula gróf is, aki a felszabadulás után az Országos Nemzeti Bizottságban, mint a Kis^azdspárt küldöttje tiltakozott a kommunisták földosztő javaslata ellen és e helyett állami nagybirtok- rendszer felállítását javasolta.

Amikor a felszabadulás után dönteni kellett a földesúri és nagytőkés „magántulajdon* és a dolgozó nép, a kisemberek magántulaj dona között, akkor mi kommunisták habozás nélkül döntöttünk. Nyíltan és félreérthetetlenül kiálltunk a kisemberek magántulajdonának megteremtése, megvédése és biztosítása melleti, s azóta is tervszerűen, szívós mun kával azon dolgozunk, hogy a nép magántulajdona ne csak papíron legyen meg, hanem a valóságban is 1 Azt akarjuk, hogy a szorgalmas munkával eltöltött életnek meg legyen a jutalma. Azt akarjuk, hogy a parasztnak földje, háza, állata, szerszámja, ruhája, csizmája és mindene legyen, ami az életet széppé, értékessé teszi. Azt akarjuk, hogy a munkás, a kisiparos, kiskereskedő, tanító,tisztviselő, orvos, minden dolgozó ember megkapja munkája jutalmát és biztonságban, békében gazdagodjék, gyarapithassa munkával szerzett magántulajdonát, kis vagyonát.

A dolgozó ember ma Magyarországon nem a rendőrségtől fél, — mint ahogy azt a reakció hazug politikusai el szeretnék hitetni, — hanem — ma még sajnos joggal — a munka- nélküli nyomortól, az éhségtől, a téli hidegtől, a lakás- nélküliségtől. Csak kérdezzük meg a dolgozó családok asszonyait: mitől félnek ? Attól, hogy gyermekeiknek nem tudnak eleget enni adni, hogy télen nem küldhetik iskolába őket, mert a lábukon nincsen cipő. Kérdezzük meg az apát, s hallani fogjuk, hogy nincsen nagyobb, szivet szorongatóbb félelem annál, amikor látja az asz- szony csont és bőr soványságát, lemondó pillantását és gyermekeinek az éhség lázától csillogó szemét.

Akik a biztonság, békés munka és jóiét helyett háborúra uszítanak, akik a dolgozó nép magántulajdonát és jövendő gyarapodását akarják semmivé tenni azzal, hogy polgárháborúra spekulálnak, azok ne beszéljenek nekünk a félelem nélküli életről és a magántulajdon szentségéről 1

M

i kommunisták azt mondjuk — most a választások előtt, amikor jövendő sorsunkról döntünk szavazatainkkal —, hogy mindenki legyen éber. Nézze meg mindenki, hogy kik azok, akik napről-napra szívós munkával igyekeznek magántulajdonát gyarapitani. Ne higgyenek a bankároknak, gyárosoknak, volt nagybirtokosoknak, azok ügvéd- jeinek és bérenceinek, akik egész életűkben a dolgozó nép magántulajdona ellen harcoltak. Ezek most szeretnek a polgári élet védelméről beszélni, amikor nem a polgári, de még az emberi élet sincsen millióik számára ebben az országban biztosítva. Nekünk kommunistáknak nem az a célunk, hogy a polgári élet színvonalát csökkentsük, hanem az, hogy a munkás, paraszt, dolgozó kisember életszínvonalát a dolgozó értelmiségével együtt az úgynevezett polgári életszínvonal főié emeljük.

1945-ben a választásokon tucatjával jutottak be a nép vállán a magántulajdon emlegetésével anemzetgyülésbe olyan képviselők akik ett ádáz harcot foly . «akadoi gozó nép magántulajdonának megteremtése ellen. A vaknak is látnia kell ma már, hogy a demokráciának ezek az ellenségei nyomort akarnak teremteni, mert tndják, ha nyomorúság van, akkor szembe tudják fordítani a népet a demokráciával, a kommunistákkal és vissza tudják szerezni elvesztett hatalmukat és vagyonukat. Tudják azt is, hogy . ha növekszik a jólét, ha a nép gyá- rapszik és gazdagszik, akkor visszavonhatatlanul sajátjának érzi a demokráciát, követi az élen haladó kommunistákat és megvédi újonnan szerzett jogait és a demokrácia adta uj tulajdonát.

A mostani választásokon az egyik oldalon ott áll a harácsoló nagytőke és a birtokait visszaszerezni akaró nagyirtokosság, a másik oldalon pedig a dolgozók magántula jonának megteremtése és gyarapítása. E kettő között kell választani. Minden dolgozó embernek világos érdeke azok mellé állani, akik félreérthetetlenül — nemcsak szavakkal, hanem mindennapos tettekkel is — a dolgozók magántulajdonát védik. Mi kommunisták ezt azért tesszük, hogy végre gazdag, boldog életet teremtsünk ebben a sokat szenvedett magyar hazában!