Zempléni Népújság, 1946 (2. évfolyam, 1-53. szám)
1946-08-18 / 34. szám
2. oldal ZEMPLÉNI NÉPÚJSÁG' 1946. augusztus 18. Kérdésre Válaszolunk Van-e a Szovjetunióban magántulajdon ? A Szovjetunió gazdasági alapját a szocialista gazdasági rend és a termelőeszközök köztulajdona képezi. A Szovjetállamban az a magán- tulajdon, mely embernek ember által való kizsákmányolásán alapszik, nincs meg. A föld, a bányák, a bankok, gyárak, a vasút, a posta, rádió, a közegészségügyi intézmények államosítva vannak és az állam, vagyis az egész szovjet nép tulajdonát képezik. A tulajdonnak egy másik fontos formája a Szovjetunióban a kolhozok és a szövetkezetek köztulajdona. * Van magántulajdon is a Szovjetunióban. A magántulajdon főfor rása a munka. A magántulajdon joga nincs korlátozva. Csupán az oly jövedelmeket nein engedélyezik, amelyeket nem munka által, hanem más munkájának kizsákmányolásával, vagy más nem becsületes módon szereznek. A Szovjetunió alkotmányának 10ik szakasza a következőkép szól: .A törvény védi a polgárok munkából eredő jövedelméből és megtakarításból származó magántulajdon jogát, a családi lakóházat, házi felszereléseket, a szerszámokat, a gazdasági kerteket, a szükséges használati tárgyakat, stb. épugy az örökösödést jogot*. A szovjet polgár munkája hoza- dékát saját belátása szerint használja fel. A falvakban épugy, mint a városokban a .polgárnak joga van szarvasmarhát, baromfit, stb. tartani. Az elsőrendű szükségleti cikkekkel egyetemben (élelmiszer, ruha, cipő, bútor stb.) a szovjet polgárnak módjában van kulturális értékeket és luxuscikkeket beszerezni. Sok polgár tulajdonában vannak művészi festmények, könyv* tárak, gépkocsik, motorkerékpárok stb. Magántulajdon tárgya a Szovjetunióban a lakóház is. Faluhelyen a legtöbb lakóház a polgárok magántulajdonában van. De a városokban is nagy számmal vannak magántulajdonban lévő lakóházak. A ház tulajdonjogát adás-vétel, ajándékozás, öröklés, vagy egyéni építkezés utján lehet szerezni. Az állam elősegíti az egyéni építkezést. A Szovjetunióban a törvény megengedi a kolhozba nem tartozó parasztok és kézművesek magángazdaságát, mely az egyéni munkán alapszik, s mely a mások kizsákmányolását kizárja.*1 (A Szovjelalkotmány 9 szakasza) A kolhozok kötelékébe tartozó paiaaitok, akik a szovjetparasztság legnagyobb rélegét alkotják, szintén rendelkeznek egyéni gazda Sággal, konyhakertiéi, tehénnel, hízóval, baiomfival stb. Ebhői az egyént gazdaságból származó jövedelme a kolhoz közös földjén szer Zétt keresetén telüli jövedelem. Az egyéni gazdáéig tulajdonosának halála esetén a tulajdon átszáll örököseire. A törvény s;eiint örökölhetnek a tulajdonos gyermekei, házastársa, munkaképtelen szülők és más oly munkaképtelen személyek, akik az elhunyt eltartottjai voltak. Minden polgárnak jogában áll egész vagyonát, vagy annak egy részét egy, vagy több örökösnek, örökbehagyni. De az örökhagyó nem foszthatja meg kiskorú gyermekeit, vagy más munkaképtelen örökségre jogosultat az Öt megillető résztől. Örökös hiányában a vagyon bárkire hagyhatő. Szabadság! Munkám végeztével hazafelé ballagok és elmerengek a múlton. Filmszerűen peregnek le emlékezetemben életem élményei egész a jelenig. A múlt háborús megpróbáltatások és szenvedések hosszú sorozata. A «Boldog békeévek*, melynek már én is szenvedő hőse voltam. A második háború . . . Bömböl az ágyú, zugnak a bombák, pokoli zsivaj. Fegyverszünet. Azután a milliók, billiók és trilliók világa. Ezekre gondoltam, majd most a következő békére s elgondolkodtam az embereken s az emberinem szolgaságán a sok zsarnokságon. Arra gondoltam, hogy a herék és az urak kora lejárt, akik elpusztították ezer esztendőn keresztül ezt a földet, ezt a népet. S ahogy ezen gondolkodtam egy ismerős arc bukkan elém és én refit x szerűen üdvözlöm: Alószol- gájal És ö sokkal hangosabban köszön: SZABADSÁG I Elszégyel- tem magam. Kommunistához illően önkritikát gyakoroltam balgaságom feleli. Megkérdeztem magamtől: Hát Te kommunista vagy? Szolgaságot hirdetel még most is, amikor épül már a szabad, munkás Magyarország? Haza mentem és elhatároztam, hogy ezúttal mondok köszönetét annak az elvlárs- nak, aki köszönésével felrázott merengésemből, sőt töprengésemből. S egyúttal bocsánatot is kérek Tőle . . . SZABADSÁG! L. 1. Sátoraljaújhelyen 25-30.000 dollárt sütött be a nemzeti Bank augusztus 1-től 15-ig Amikor a kormányzat kiadta amnesztia rendeletét utolsó lehetőséget akart nyújtani a valutázók- nak, feketézőknek és spekulánsoknak, hogy a valuta beszolgáltatásával és a jó forint bevezetésével ők is visszatérjenek a normális gazdasági élei kerékvágásába. A forint kétségtelen sikerét ma már a reakció is kénytelen elismerni. Az első napokban különösen a munkásság köréből jogos panaszok hangzottak el a munkabérek hiányos kifizetése miatt. Ugyanakkor pedig a feketézők, kiknek dollárjait a Nemzeti Bank beváltotta, már a forint kibocsájtás első napjaiban rendelkeztek pénzzel és igy változatlanul jobb anyagi körülmények között vannak, mint az ipari munkásság. Olyan felfo gások is kifejezésre jutottak, miszerint a kormányzatnak nem kellett volna amnesztiát adni, hanem minden káitérités nélkül elvenni a valutázóktól a dollárokat. Ezzel kapcsolatban idéznünk kell a „Szabad Népből“: „,4 dollár nemzetközi fizetési estköz. Hu a [Nemzeti Bank nem váltotta volna be, a feke tézők kicsempészték volna az országból. Ezenkívül fennfor gott az a veszély, hogy a dollár - ha megmarad a tulajdonosainál — titokban a forint mellett, mint fizetést eszköz szolgál, rontja a forintot, veszélyezteti a stabilt zációtl4 Hogy ez mennyire igy van, azt bizonyítja az a tény, hogy Sátoraljaújhelyen kh ?5— 30 000 dollár értékű valutát váltottak be. Ez viszont azt bizonyítja, hogy Sátoraljaújhelyen augusztus 1-ig a dollár éB a csshkorona volt a fizetési eszköz és nem a pengő. Ugyanez a helyzet állott volna elő augusztus 1 után, ha a kormány nem ad amnesztiát. De nézzük a kérdés másik oldalát. Mi a szándéka a kormány nak a Budapesten befolyt 5 millió dollárral? Erre vonatkozólag ismét a «Szabad Népet* kell idéznünk; „A kormány intézkedik, hogy ez az óriási összeg haladéktalanul áruvá a legjobban nélkülözött fogyasztási cikkekké változzék át. 5 millió dollárírt cukrot, zsírt, nyersbőrt veszünk külföldön. Ez nem csak a szükség enyhülését jelenti, ha nem azt is, hogy a dolgozók verítéke és önfeláldozása,amely az elmúlt hónapokban részben dollárrá és arannyá változott a spekulánsok kezén, most a gyalázatos körforgás után, Ismét élelemmé, ruházattá, cipővé alakul a dolgozók számára. üdvözöljük ezt az ered ményt. Egyike ez az első lépéseknek azon az utón, amely oda vezet ahol csak a dolga zók élvezhetik nehéz mun kájuk gyümölcseit.* Ha még ezek után is akadna olyan spekuláns és feketéző, ki nem elégelte meg a pénz hajszolását ée továbbra is idegen valu'ában gondolkodik, akkor az magára vessen. A demokrácia olysn nagy lelküséget mutatott velük szemben gyalázatos „működésűk* dacára, hogy ha ezzel a nagylelkűséggel visszaélnek és augusztus 15 után is folytatni akarják ott ahol abba hagyták, meg fogják kapni meg érdemelt büntetésüket. A piac és forint Csodákat tett a jó forint a piacon. Van már minden, a felhozatal megközelíti a régi háború előttit. Azonban most már nem a rossz pénzzel és az eladókkal van baj, hanem a városi vevőkkel. Egymás kezéből kapkodják az árut. A tejet, tejfelt, tojást megrohanják és nagy vásárlási igyekezetükben a tojások és tejes köcsögök épségét veszély fenyegeti. Nem értjük a közönség viselkedését és fegyelmezetlenségét. Mire való ez ? Vájjon egy másik gazd- aS8zonynak nincs szüksége tejre, tojásra, csőkére? Miért akarják egyesek magukat ‘biztosítani élelmiszerrel két három hétre előre? Hiszen hetenként kétszer van piaci Minden gazdasszonynak hetenként kétszer van alkalma vásárolni. Kérjük Ujhciy város asszonyait, hogy fékezzék egy kissé magukat és elégedjenek meg kél három napi élelmiszerrel. Jusson minden dolgozónak egyformán, amint ezt kívánja az emberi közösségi érzés és szolidaritás. De ezt kívánja még a forint védelme is, — mert a piac törvénye szerint, ha megrohanják az árusokat, akkor erek — ha csak pár fillérrel is, és titokban is — de emelik az árakat. Már pedig valamennyi gazdasz- szony érdeke, hogy az arak ne emelkedjenek, hanem inkább essenek, de legalább is egyhelyben maradjanak. Fegyelmezetlségd, szolidaritást kérünk mindenkitől, mert csak igy szolgáljuk az embertársaink és a magunk érdekeit és egyb n a forint védelmét is. Varga Bertalanné Költségvetés, községi és közigazgatási nyomtatvány újból kapható az «Egyenlőség* nyomdában Saujhely, Saéchenyi-tér,
