Zempléni Kisujság, 1947. január-november (1. évfolyam, 1-49. szám)
1947-02-02 / 6. szám
L. évfolyam 6. szám. Ára 50 fillér. Sátoraljaújhely, 1947. február 2. ZEMPLÉNI Újság A Független Kisgazda, FöldiiUiijkós és Polgári Párt ZemplénVármegyei Szervezetének Lapja Főszerkesztő: Dr. Búza Béla Felelős szerkesztő : Dr. Dubay István Ä Köztársaság (B. L.) Egy éves évfordulója van' annak, hogy a legdemokratikusabb választójogi törvény alapján megválasztott Magyar Nemzetgyűlés a köztársasági államforma mellett tett hitet. A Nemzetgyűlés eme elhatározását az egész ország osztatlan örömmel és lelkesedéssel fogadta, mert ezzel az elhatározással lezárult a magyar történelem egy szomorú korszaka és felvirradt egy jobb, szebb és boldogabb magyar jövendő hajnala amikor is a nép vehette kezébe saját sorsának és ezzei a nemzet életének irányítását. A magyar nép eddig ki volt rekeszíve az alkotmány sáncaiból. mert minden ami eddig ebben az országban a népi jelszavak hangoztatása melleit történt, mincen volt csak nem népi és nem demokratikus. A köztársaságról szóló 1946. évi I. t. c. 1. § a szöszerint kimondja: „Az 'államhatalom kizárólagos forrása és birtokosa a magyar nép,“ tehát a dolgozók milliói. Ez a íörvénybe- iktatott kijelentés félreérthetetlenül megállapítja, hogy minden ]0g kuíforrása a magyar nép. A nép akarata nélkül nem történhet itt többé semmi. Nem lehet, hogy mégegyszer felülkerekedjen egy o'yan uralmi rendszer, mely csak a magyar nép. a dolgozók millióinak verejtékére és vérére spekuláljon és ellenértékéül látszat jogokat dobjon oda, és nem tehet, hogy a nép megkérdezése nélkül bármikor is idegen érdekekért haljon meg sok százezer magyar és pusztuljon el egész nemzeti vagyonunk. Macartney A. C. angol történetíró 1940. évben magyarul is megjelent „Magyarország“ c. könyvében hideg tárgyilagossággal foglalkozik dolgainkkal egy helyen a következő megállapítást teszi: „Mig egyrészről a magyar alkotmányban nem sok akadt azokból a hangzatos és semmitmondó külföldi átvételekből, melyek számos tapasztalatlan nép alkotmány készítői szemében (különösen a latinok közt) olyan kedvesek voltak, addig másrészt a magyar alkotmány tölgyfája lassú növésű volt, de hajlani nem igen akart mikor a helyzet körülötte megváltozott; igy bár roppant szilárdan áll ki van téve annak, hogy idővel elavulttá válik.“ Igaz volt az angol iró megállapítása a múltra vonatkozólag, de mi már védekeztünk az elavulás ellen, a becsületes választójoggal, mely lehetővé tette a politikai Hét nyilvános ellenőrzését és a demokratikus köztársasági államformával, hogy ezúton a mi alkotmányunkba is beáramolhasson az uj kor levegője és érvényesíthesse ifjitó hatását. Örömmel köszöntjük a mai évfordulón a Mágyar Köztársaságot, azt az egészségesebb közszellemet, amely hivatva van arra, hogy megvédje az elavulástól a magyar alkotmányt, hogy ezen keresztül beileszked- hessen az európai haladó szellemű népek testvéri közőségébe. Ezért jelentős ünnep számunkra 1946. év február első napja, melyet jelentőségében felmérni ma talán még nem is tudunk. Jelentős nemcsak azért, mert határkövet jelent történelmünkben, de jelentős azért is, meit e napon rázta le magáról igazán a magyar nép a régi világ összes díszes terheit, elkopott igazságait, elveit és hazugságait és törvénybeiktatta az állampolgárok természetes és elidegeníthetetlen jogait, melyek között legelsőnek szerepel „e szent szó“ szabadság. Ez a fogalom az melyért a magyar ember ieginkáb tud lelkesedni, melyért minden áldozatra kész, mely nélkül nincsen élet, mert a szabadságban teljesedhet ki a magyar igazi énje. De nem feledkezik meg a törvény a többi alapvető emberi jogokról sem, melyek kivívásáért a magyar nép olyan sok harcot vívott, melyek biztosítására törvényes garanciát eddig sohasem kapott. Emeli a nap jelentőségét az is, hogy a magyar nép egy akaratán kívül elkezdett vesztett háború után, ezer sebtől vérezve, minden anyagi és erkölcsi javaiból kifosztotían és megcsalva az újjáépítés lázas munkájának közepette sem feledkezett meg arról, hogy alkotmányát és államformáját a kor szellemének megfelelően alakítsa át, ami a magyar nép életerejének és államalkotó képességének iegfényesebb bizonyítéka. Ezzel bizonyságot tettünk arról, hogy helyünk van a müveit nemzetek sorában. Ha köztársaságunk jelenét vizsgáljuk megállapíthatjuk, hogy a népi erőkre támaszkodva már átélte a kezdett legnagyobb nehézségeit, mert a magyar nép hagyománytiszteletén épülve fel teremtette meg azokat a hőn óhajtott reformokat melyekről álmodozott a magyar nép egy évezreden keresztül. Hogy mást ne is említsünk a földet, melyért annyi vért ontott, a dolgozó magyar parasztság kezébe adta, a gazdaságilag legfontosabb energia forrásunkat a szenet pedig a dolgozó munkásság ellenőrzése alá helyezte, nehogy a feudáliskapitalista rendszer hazug jelszavakkal ismét saját egyéni céljaira használhassa ki a nemzeti vagyont a dolgozóknak pedig csak morzsákat dobjon oda. Ez azonban még csak a kezdet volt és máris készülőben van egy átfogó gazdasági terv, mely lehetővé teszi a nemzet gazdasági erejének teljesebb kihasználását és ezzel a legszélesebb népi rétegek életszínvonalának emelését. Ebbe a gazdasági tervbe kell bekapcsolni nemcsak a gazdasági kérdéseket, hanem , minden államjogi és állam- igazgatási szociális művelődési, honvédelmi, kultúrpolitikai, bei és külpolitikai kérdést. Tehát a tervnek az egész magyar élet átfogó egyetemesnek kell lenni, hogy a nemzet valóságos szerves erőiből épüljön és ezzel az összes dolgozó osztályok uj nemzeti egysége alakuljon ki, hogy ezen keresztül találja meg a nemzet egyetemes boldogulását . és virágzását. Legyen ez a terv egyetemes és rugalmas. Szolgálja a jól megszervezett és öntudatos parasztság, munkásság és haladó értelmiség érdekeit, de nem szabad válfozhatatlan és mere1 dogmákba foglalni az uj .élet tervezetéi hanem minden kérdésben helyet keli adni a legnagyobb társadalmi életformáló erőnek a nemzeti önkormányzatnak, a magyar nemzet kollektiv zsenijének. Más szóval magyarnak ke l lenni ennek a tervnek, sőt mindenekelőtt magyarnak. Ezt tudva megjövendölhetjük, hogy a magyar életbe vissza fog térni a bizalom, ha majd mindenkiben akinek ebben az országban valami félteni valója és mindenkiben akinek valami remélni valója van felülkerekedik a meggyőződés, hogy az ország vezetésében nem érvényesülhet olyan akarat, mely ellentétben van a nemzet lelkiségével. Akkor mindenki tudni fogja, hogy a nemzet hajóját a magyar ész, a magyar sav és a magyar becsület kormányozza. A közéletben pedig értékmérő iesz a komoly tudás és tisztesség, melyeket sem megkerülni, sem jelszavakkal meghamisitani nem lehet. Ha ez a szellem hatja át a közéletet a magyar köztársaság migingathatatlan alapokra épült. Hirdessen a Zempléni Kis Újságban
