Zempléni Kisujság, 1947. január-november (1. évfolyam, 1-49. szám)

1947-02-02 / 6. szám

FELELET A Szociáldemokrata Párt helyi lap­ja kedvet kapott egyik budapesti lap­társától, — s megkérdezi tőlem fele­letet várva, hogy miért védtem a sá­toraljaújhelyi népbiróság előtt dr. Szat- máry Dezsőt, a nyilasok főispánját és mit kaptam a védelemért? Hasonló kérdéseket kaptam már 1920-ban, amikor az akkori érdeklő­dők azt kiváncsiskodták, hogy miért védem a kommunista párt helyi veze­tőinek kb. 80—90 százalékát, akkor, amidőn az abban az időben szintén nem volt népszerű feladatnak mond­ható? Mindkettő esetben mint ügyvéd jár­tam el, amint a védelemhez akkor sem volt semmi köze a képviselői mi­nőségemnek, úgy most sincsen. Nem is tudok róla, hogy a népbirák a vé­dői székben bennem mást látnának, mint az ügyvédi eskü alapján eljáró ügyvédet. Az orvos sem kérdezi a be tegtől, hogy mitől s kitől sebesült meg avagy milyen gondolkozásu egyén az előtte fekvő, hivatásszerűen gyógyít, ha lehet enyhíti a bajt. Dr. Szatmáry Dezső ügyvéd kolle­gám volt. Felkért arra, hogy vállaljam el ügyének védelmét En átnéztem az iratokat s láttam, hogy nagyfokú igazságtalanság történne, ha az ügyészi vád alapján, a bíróság alkalmazná azt a büntetési tételt, amelyre hivatkozás történt s amelynek maximuma halál. Eljutott a kezeimhez a sárospataki Szociáldemokrata párt egyik választ­mányi gyűlésének jegyzőkönyvi kivo­nata, mely az iratokhoz van csatolva s melynek tanusitása szerint a párt­szervezet foglalkozott dr. Szatmáry ügyével s megállapította, hogy senki sem tud terhelőt ellene « „bár dr. Szatmáry jobboldalu beállítottságu volt, politikai elveit a nép vagy annak egyes rétegei ellen a gyakorlatban so­ha sem érvényesítette, mindig igyeke­zett másokon, — sokszor kimondottan baloldali személyeken — segiteni még főispán korában is. Közismert német­gyűlölő volt s ez volt rugója sok cse­lekedetének is. A vezetőségi tagok szerint dr. Szatmáry sem hatalmával, sem más vonatkozásban nem követett el visszaélést és számos ténykedéséért Sárospatak lakossága csak halával gon­dolhat vissza reá". Hasonló szellemű Nyilatkozat-ot adott a sárospataki kommunista párt vezetősége is hozzátéve azt is, hogy nincs kifogása az ellen, hogy ügye el­intézése után Szatmáry Sárospatakra visszatérjen. A sárospataki Nemzeti Bizottság is úgy nyilatkozott, hogy Szatmáry né- raetgyűlölfí volt s a nyilaséra alatt ne­ki köszönhető a középületek épségben, maradása, a búza ingyenes szétosztása a népnek stb. Meg kell állapítanom, hogy a tár­gyalás folyamán az adott nyilatkozatok valónak bizonyultak s bírói megálla­pítást nyertek azzal, hogy Szatmáry- nak semmi más bűne nincs, minthogy elfogadta a fó'ispáni kinevezést, sem­mi súlyosító körülmény nem volt ész­lelhető terhére, kizárólag csak mentő 2 ZEMPLÉNI KIS ÚJSÁG. körülmények, melyek tanusitjak azt is, hogy élete kockáztatásával igyekezett és segített is a polgártársainkon. Ép­pen ezért a biróság a megengedhető legkisebb büntetést szabta ki s halál helyett 2 évi fegyházra Ítélte. Az Íté­let ellen a népügyész kötelezettség- szerüen fellebbezett de a budapesti népfó’ügyész az iratok átvizsgálása után, a fellebbezést visszavonta s igy az itteni biróság döntése jogerős lett. Hogy mennyire megérdemelte a vé­delmet Szatmáry, a következőket ra­gadom ki a megáliapitott tények kö- ~zül. Amikor kinevezték főispánnak, s egyes régi jóismerősei emiatt szemre­hányást tettek neki, ő azt a kijelen­tést tette, hogy nem tudott kitérni a nyilas parancs elől, de megfogadta, hogy az egész működése arra fog irá­nyulni, hogy megyéje lakóin segítsen. ígéretének eleget tett. O akadályoz­ta meg, hogy Sátoraljaújhelyben a villanygyárat felrobbantsák, hogy a gyógyszerkészleteket, a kórház beren­dezési tárgyait, közte a röntgengépet elvigyék, ő akadályozta meg, hogy a sárospataki főiskolai könyvtárat felrob­bantsák, igyekezett a hid rombolást is megakadályozni, erre Ígéretet is ka­pott, de megszegték az Ígéretet. Több száz leventét a németek útba indítot­tak Németország felé s már Miskolcig el is vitték, ő utánuk ment és vissza­hozta őket s igy nem tudták a néme­tek harcba vélni őket. Falvaknak, ahol a németek rekvirálni akartak, egy nap­pal előbb megizente, hogy hajtsák az állataikat az erdőbe s igy mentsék meg azokat a németek elől. Kivétel nélkül mindenkit felmentett a katonai szolgálat alól, aki hozzáfordult s egy­ben megkérdezte az illetőt, hogy nincs e még valakije akit fel akar mentetni mert azt is felmenti. A Gestapo eré­lyes követeléseire is megtagadta az úgynevezett „Fekete könyv" kiszol­gáltatását, melyben fel voltak sorolva a baloldali elemek s amely könyv ki­szolgáltatása esetén az ott szereplőkre nézve a legborzalmasabb sors vart vol­na. Részt vett a sárospataki „tizes“ bizottság gyűlésén, ahol csak a balol­daliak voltak s nem hogy nem jelen­tette fel őket, hanem a segitsegét Ígér­te meg. De nem folytatom tovább s mert nekem hivatásom teljesítésében csakis a lelkiismeretem lehet dőniő tényező s mert az ma is helyesli ezen tette­met, úgy nem bántam meg, hogy véd­tem egy olyan embert, aki formai bű­ne mellett embertársaival, fajra, vallás­nemre való tekintet nélkül, jót tett s nagyon sok tragédiát elhárított annak dacára, hogy szabotáló s nyílt cselek­ményei nyomában ő reá várhatott vol­na a legnagyobb büntetés. Egyébként a védelem dicsősége elsősorban a szo­ciáldemokrata s kommunista pártot il* leti meg, mert — a fentiek szerint — ebben engem megelőztek. Az ügyvédnek munkájáért díjazás jár. Büntetőügyekben a felek ennek összegét egyezkedéssel állapítják meg. A jobban keresett ügyvédek rendsze­rint többet kérhetnek s kapnak. Te­hát semmi tagadni valóm nem volna, ha az ügyön jól kerestem volna. A valóság azonban az, hogy Szat- máryvai sem a védelem elvállalásakor, sem későbben költségről nem is be­széltem. Amikor az ügy elsőtökön be­fejeződött, eljött hozzám az egyik ro­kona s közölte, hogy a költségeket ő akarja rendezni, egyben kérdezte, hogy mennyit számitok. £n azt roon­egyes budapesti újságíróknak el­ragadtatása olyan személyek irányá­ban, akiknek „tüneményes kiugrása“ fényes karrierje meteorként ragyog a nagyvilágban. Hangsúlyozni kívánjuk, hogy minden tiszteletünk és hódo­latunk korunk kimagasló alakjaié, ám cseppet sem osztjuk ujságirő- társaink elgaioppirezott enthusiasmu- sát, amellyel ezeket a nagyságokat körültömjénezik, körülnyaidcsgatják. Bár „copyright by Europa Riport and Szivárvány", mégis idciktatjuk annak a riportnak gasztronómiai vo­natkozású részét, amely „Ebéden Korda Sándorral és öt titkárával Párisban" címmel jelent meg egyik fővárosi képeslapunkban:.., „Kagy­lót eszünk, rajnai fehér bor csillog a csiszolt poharakban. Rántott béka­comb a következő fogás... Negyed- méteres szivarral kínál. Aranygyűrű öleli körül a szivart: Havannában készítik számára ... „Ugyancsak a Szivárvány permetezi be az ízléstelen rek'ám rikító színeivel Révész Bélát, akinek világrengető müvéből, „A béke anatómiájáéból „uj Bibliaként" citálgatnak idézeteket „számos ame- tikai templomban." Az “Uj Magyar» ország“ Rabinovitsch Georges-ről, a béketárgyalások zseniális tolmács- virtuózáról ir lelkendező cikket azzal a konklúzióvá), hogy széles e vilá­gon nem akad ember, aki 2 Rabino- vitscs „káprázatos produkciójáért járó havi 3.000 dollár honoráriumot irigyelné. Csodálkozásunk a paroxismusra Nyilatkozat. Alulírott kijelentem, hogy a helybeli MaDISz-nak tagja rém voltam és nem is vagyok. A 8 tagú intézőbizottságba meg nem választhatott a helyi MaDISz, mert gyűlésükön részt nem vettem és a gyűlésen el­nöklő tagnak, ki hozzám jött, a gyűlés előtti napon kijelen­tettem, hogy a MaDISz ban a tisztséget nem vállalom el. Különben 1945 decemberé­től a Független Ifjúságnak tag­ja vagyok. Sátoraljaújhely, 1947, I, 25. Nyirkos Gyula. dottam, hogy 12 forintot, mert ennyit adtam ki a meghatalmazás bélyegére, más dijat nem számítok, mert van koS- legalitás s én egyik kollégámat véd­tem. Megkaptam a köszönetét cs a 12 forintot végkiegyenlitésül. Dr. Dubav István hág, mert nem tudjuk megérteni, mi akar ez lenni .-Ízléstelenség, igazgatás, vagy egyszerűen bárgyuság..? Vég nélkül csodálkozunk azon, hogyan lehetséges az, hogy a szociálist« rendszer diadalmas előretörése idején, tehát manapság akadhat olyan újság­író, aki „rajnai fehér bor, rántott békacomb és gyűrűs szivar“, vala­mint havi 3.000 dolláros jövedelmek feletti elragadtatását nemcsak hogy nem rejti véka alá, hanem ellenkező­leg nyomtatásban, nyilvánosan is kifejezéste juttatja! Hát vannak, lé­teznek Magyarországon még ma is olyan emberek, akik az ország súlyos gazdasági gondjaitól elvonatkoztatva a kapitalista rendszer fonákságait és tulhajtásait tálalják fel émelyítően izetien, poshadl garnirunggal körítve. Vájjon tudnak-e, hallottak-e már valamit ezek az újságíró urak a földreformról, a nagybirtokok szét­osztását', mammutjövedelmek meg­szüntetésétől, a vállalatok szociali­zálásáról s ha igen, vájjon kialakult-e meggyóződéses álláspontjuk ezekkel kapcsolatban? Mert szerény nézetünk szerint Magyarországon a kollektivizmuséit, a radikális szocializmusért, Párisban és Amerikában pedig individuumok mammutjövedelmeiéit s lucullusi életformájáért rajongani, egy kissé — hogy is mondjuk? — no igen, egy kissé talán mégis csak össze­férhetetlen dolog!? A február hó első napjaiban meginduló költségvetési vitá­ban a Miniszterelnökségi s az­zal kapcsolatos kisebb tárcák (államfői, nemzetgyűlési, állami adóságok, nemzetközi kötele­zettségek, békeszerződést terhek, állami közigazgatási nyugellá­tás, legfőbb állami számvevő- szék, közigazgatási biróság, mí- niszterelnökhelyettesek és allam- miniszter) előadót tisztségének ellátásával dr. Dubay István képviselőnk kapott megbízást. felhívjuk a hirpi «KELMÉT, HOa HIRDETI! sokét a vajpi­■TÍR3i CIMEI2ÉK Sárospataki megafon. Visszatetszést kelt Spectator.

Next

/
Thumbnails
Contents