Zempléni Kisujság, 1947. január-november (1. évfolyam, 1-49. szám)
1947-08-17 / 34. szám
SZAVAZZ A KISGAZDAPÁRTRA! Beszélgetés „Gyula-bácsival“, a zsólyomkai remetével, aki villamosszékből menekült, a tengerentúl járt, meghasonlott családjával s az emberekkel és huszonöt éve barlanglakó Gombával és njálrjáVal él, de nem Vonul a szegényházba, ahol imádkozni kell Hallotta már? A tót zatyafi spiccesen állít be Gyuri bácsi vendéglőjébe. Gyuri bácsi összeszidja, hogy már megint részeg, mire a zatyafi igy válaszol: — Gyuri bátyám amikor én nem iszom soha nem vágyom részeg, csak az után ha iszom úgy rám gyün... * érünk, ránk emeli zord tekintetű, szürke szemét. Kérdéseinkre meglepő szabatossággal felel. Nem, nem aludt, mondja, csak kijött egy kicsit a napra, mert gyengélkedik. Vesefájdalmai vannak, panaszolja- 75 éves, már nem fiatal. Igen, úgy ismerik őt itten, mint a barlang remetéjét. Csaknem negyed- százada él itt magába, önkéntes száműzetésben. Az emberek gonoszak, s javíthatatlanok. — Hogy tud igy élni, egyedül ? — Nehezen, de jól. Néha gombázni megy az erdőbe, vagy megszedi zsákocskáját málnával. Fát vág. Maga főz, de akad itt-ott a Csoda a Villanjosszékbei) Értelmes, jómódú ember volt az öreg Gyula bácsi. Boszniában szolgált a két világháború között. Furcsa tetoválásokat visel a karján katonamult- jából. Aztán valami hatósági afferbe keveredett, leütött vagy megfenyegetett egy rendőrtisztet. Egész csnládjá- val kiment Amerikába. Ott jó dolga volt, erről az öreg kalandor is csillogó szemmel cseveg, 80 centet kereset egy nap. S ha nem dolgozott, akkor is megélt a tőkéjéből. Mondják, nem fért meg a családdal, bolddgtalan házaséletet élt. Megölt egy embert elítélték. Villamosszékbe ültették, meséli „Gyula bácsi“, de az Isten kiválasztotta őt s a kivégzésnél elromlott a vilamosszék szerkezete. Az amerikai törvények ilyen esetben visszaadják a halálraítélt szabadságát. Megmenekült. De már nem volt maradása az Újvilágban, fölpakolt s visszahajózott a jó, csöndes Óhazába. Eddig szól a mese. A többi már nem olyan regényes, de annál tragi- kusabb. Megundorodott az élettől, Még mindig nem sikerült megállapítani gyújtogatás, vagy vigyázatlanság okozta-e a s. pataki malom leégését A sárospataki malomtűzzel kapcsolatban megindult rendőri nyomo- , zásnak még mindig nem sikerült megállapítania, hogy a malom leégését gyújtogatás, vagy vigyázatlanság okozta. E héten Budapestről tíízvizsgáló bizottság szállott ki a hengermalomba, mely ma már csaknem minden kétséget kizáróan megállapította, hogy a tűz, ellentétben az eddigi feltevésekkel, nem az épület utolsó termében, a gépteremben keletkezett hanem az olajütő helyiségében keletkezett. A tűz- vizsgálatnak sem sikerült azonban azt tisztáznia, hogy a malom szándékos gyújtogatás, vagy vigyázatlanság következtében égett le. Ezirányban a vizsgálatot tovább folytatják és a nyomozás is tovább folyik. hegyi lakóknál maradék kis étel olykor az ő számára is. Télen-nyáron a barlangban él, szalmán hál és füt. — Családja, hozzátartozói ? — Nem törődnek velem. Felkapaszkodtak, szégyellik az apjukat. A nagyok mindig igy vannak a kicsikkel. Pusztuljanak, ahol vannak, — fakad ki egyszerre. — Sokat tudna mesélni az öreg, csak meg kellene olajozni a torkát,— súgja az egyik munkás a fülünkbe. Kevesen vannak az országban, aki annyin keresztül ment volna mint „Gyula bácsi“. megcsömörlött az emberi társadalomtól. Bevonult ebbe a hegyvidéki barlangba. mint egy uj Athéni Timon, bölcs derűvel, lekicsinylőn szemléli az emberek szennyes kis küzdelmeit. — Nem volna mégis jobb emberibb életet élni? Vannak intézmények, kísérletezünk tapintatosan. — Szegényház? — fortyan föl dühösen. Soha! Nem imádkozom naponta háromszor azért a rongyos kis falásért. S már föl is tápászkodik, mert egy környékbeli asszony jelezte, hogy maradt valami a számára az ebédről, jöjjön érte. Ahogy kiegyenesedik, szinte megnő csontos, tömzsi alakja. Lassú megfontolt léptekkel indul, oly délcegen, mint egy vitézkötéses dalia. Még követjük kissé távolodó alakját s látjuk, amint pár pillanattal később hatalmas ölfát cepel a vállán barlangja felé, olyan súlyos, bitang vastag épületgerendát, amit két izmos suhanc is alig bírna megemelni. Kasza Gyula. A zsolyomkai borpincék körül forr, pezseg az élet. A tikkadt juiiusvégi délután vidám, fiatal párok kapaszkodnak a meredek hegyoldalon. Az ut elágazik. Az egyik, kopott falépcsőkön a közeli homokbányába vezet, mely már évek óta nincs üzemben. Kopárrá aszott csusztatóján egykor si- heder kölykök ereszkedtek le a szakadékba, melyet benőtt a gaz s a bozót. A másik ut kacskaringós fordulóival a romantikus fekvésű Viniczai-fé- le borozóhoz visz. El-elvételeit kis piroscserepes házikók kandikálnak ki a sűrű lombok közül. Jobboldalt, a keskeny, mély árokban patak folydo- gál. Sehol semmi korlát, csak a magas csupasz part. A levegő kristályos, tiszta. Lent a völgyben, valamelyik törpe dombról jellegzetes hegyvidéki táj tárul elénk. A remete szállása Ott, ahol az ut kereszteződik, nyitott szájú, széles kőbarlang vonja magára a figyelmet. Körös körül vadregényes sziklák, bokrok. A barlang torkában szanaszét hányt kőedények, evö- szerszámok. A sarokban fejsze, vasdorong, tüzelésre szánt fagerendák. Az alacsony tetőről hurokrakötött vadász- zsákmány, két véresszőrü nyúl csüng alá. Egy másik szögre seszinü, piszkos kondér van akasztva. Mindjárt a barlang szájánál kutszerü nyitás tátong, lecekkel befödve. Poshadt viz szoityog benne. Akkora az egész, hogy egy kondér éppen belefér, nyilván a házi tűzhelyet helyettesíti. Hátul, ahol a sötétség elegyedik a bűzzel, fölpupo- zott szalmakuckó látható, egy-két rongyos ruhadarab, mellette a földön bekötözött hátizsákiéle, rajta keresztbefektetve vastag furkósbot. Hiába szó- iitgatjuk, keressük a „házigazdát“, a barlang üres, senki sem válaszol. — Biztosan az erdőbe ment, — mondja valaki. Tűnődve csatlakozunk a kirándulókhoz, hátha megtudunk valamit a barlang különös lakójáról. De alig teszünk nékány lépést, a társaságból valaki felkiált: — Ott van, nézzék csak, ott van a remete! Szemtől—szembe... Valóban, az utkanyarodásnál, a domb tövében a tűző napon mozdulatlan emberi alak fekszik. Féloldalán hever ott elnyúlva, balkarja a dereka alá szorult. Tömzsi, deresszakállu öregember, az arca össze-vissza barázdáit, féirecsuszott inge mögül kilátszik sebektől varras bőre. Ellenzős fekete munkássapkát visel, nyütt kincstári pantallót s feltűnően jó állapotban lévő katonai bakancsot. Ahogy hozzáN y i Itt ér * Halász józsefné volt férjéért, Halász Józsefért semmiféle felelősséget nem vállal. *E rovatban közelitekért a szerkesztőség fjem vállal felelősséget. Felelős kiadói Kemény András i-apunk megjelenik minden szombaton. Előfizetés: negyedévre 6, félévre 12, egész évre 24 forint. Szerkesztőség és kiadóhiva al: Sátoraljaújhely. Széchenyí-tér 3. Telefon: 78 S2ám. Folyószámla: Nemzeti Hitelintézet Fiókja. Amit erő éa hatalom elvesz, azt az idő és kedvező szerencse ismét visszahozhatják; de amiről a nemzet, félve a szenvedésektől, önmaga lemondott, annak visszaszerzése mindig nehéz és mindig kétséges. (Deák Ferenc) — A tiszai evangélikus egyházközség miskolci Jogakadémiájára a felvételi kérvényeket 1947 augusztus 20.-ig kell benyújtani. A felvételi kérvényekhez 2 Frt. okmánybélyeg és a következő eredeti okmányok szükségesek: Születési anyakönyvi kivonat, érettségi bizonyítvány, hivatalos erkölcsi bizonyítvány. A folyamodó négy tanév elvégzése után végbizonyítványt kap és ennek alapján teheti az egyfok elnyeréséhez szökséges szigorlatokat. Részletes felvilágosítást a dé- kányi hivatal nynjt, Miskolc Hunyadi u. 7. Zenepalota II. omelet. — Sátoraljaújhelyi mozi augusztus hó 16, 17, 18. án szombaton, vasárnap és hétfőn 6 és 8 órakor UTCA TÖRVÉNYE. Amerikai bűnügyi fimdráma, Kisérőfilm: Bandditák réme. Vadnyugati filmdráma. Augusztus hó 19, 20, 21,-én kedden, szerdán és csütörtökön 6 és 8 órakur HÁROM SÁRKÁNY Magyar filmvigjáték. Főszereplő: Kabos Gyula. Kisérőfilm: Mafliit híradó. 400 Frt. hávi kereset férfiak és nők részére otthon végezhető munkával bélyeg ellenében kérjen ismertetőt, Kleopátra körkötögép lerakat Buda- nnst l.nnvai u 43 sz. Sátoraljaújhelyben történt, hogy az egyik választópolgár akit töröltek a választók névjegyzékéből, találkozott a központi összeiróbizottság tagjával, akiről köztudomású, hogy az egyik munkáspárt leghangosabb tagja. — Kihagytatok engem, nem szavazhatok, de Te szavazhatsz? — De csak gondolod!— támadt rá most már fenyegetően a szavazati jogaiban megsér'ett polgár — Ugylát— szik megfeledkeztél arról, hogy te voltál az antantszijjas fő Move oktató. Gyere csak velem az Államvédelmi osztályra. — Ne kiabálj, ne kiabálj, mindent elintézek gyere velem, gyere velem... — válaszolt az „antantszijjas volt fő Move oktató“ ... és igy történt, hogy ez a polgár visszanyerte szavazati jogát. * Két falusi gazda találkozik Sátoraljaújhelyen a megyeháza előtt. — Szervusz János — köszönt rá a fiatalabb az idősebbre — szavazol? — Nem én, kihúztak, — válaszolt dühösen. — Miért? — Mert a Mansznak voltam az elnöknője ... * Úgy halljuk, hogy Sátoraljaújhelyben a polgármester lett az összeiróbizottság alelnike. Eddig csak a lisztekkel volt baj, nem lesz baj most a lisz- Iákkal...? * A „Zempléni Kis Újság“ szerkesztőségében történt. A szerkesztő „hazafias“ vezércikket és „hazafias“ jelmondatokat diktált a gépirónőnek. Mikor a kézirat elkészült, mosolyogva jegyezte meg: e héten nemzetiszinü lapot csinálunk. — Csak nem lettünk kommunista lap — jegyezte meg a gépirónő. * Uj vendéglő nyílt Sátoraljaújhelyben. Az egyik elkeseredett vendég igy invitálta barátját: Gyere az uj vendéglőbe ebédelni, három forintért olyan húst kapsz, hogy nem bírod megenni. — Ugylátszik, ezért adják három forintért — hangzott a válasz. * A rudabányácskai gazdákat nagyrészt azzal törölték a választók névjegyzékből, hogy az igazoltatások sor rán megvonták nyugdijukat. A bányácskaiak körében, most mozgalom indult meg, hogy ne csbk a szavazati jogot adják meg nekik, hanem most már az állítólag megvont nyugdijat is, mi lesz az államkasszával, ha mindenki akit ezen az alapon töröltek a választók névjegyzékéből, hasonló jogosággal érvényesíti nyngdij- igényét... * Az olaszliszkai állatorvos zárt alakulattal, mint katona került nyugatra, ahol megnősült, s ifjú osztrák feleségével tért haza közvetlenül a felszabadulás után. Az asszonyka itt tanult meg magyarul. A választói névjegyzékből azonban kihagyták, mert a Mansznak volt az elnöknöje. * Minden második asszony a MaNSz elnöknője volt ha az összeiróbizott- ságok megállapítását' nézzük. Joggal adódik a kérdés, kik voítak akkor a tagok ? . ..
