Zempléni Kisujság, 1947. január-november (1. évfolyam, 1-49. szám)
1947-08-24 / 35. szám
a SZAVAZZ A KISGAZDAPARTBA a L. évfolyam 35. Ara 50 fülér. Sátoraljaújhely, 1947. augusztus 24. ZEMPLÉNI A Független Kisgazda, Földmunkás és Polgári Párt|§f ZemplénVármegyei Szervezetének Lapjai* Főszerkesztő: Dr. Búza Béla Felelős szerkesztő: Kemény András Fömunkatárs : Dr. Dubay István Bestiális Miüii||ilk@ssi| X&don V. harctéri jelentés a választási frontról fkiéleződött a itűzdelem a munkáspártok között és a fParasztpárt vonalán, szakadatlan karcok a fkisgazd és pé*er pártja között Három ellenzéki képviselőjelöltet visszautasított a Választási Bizottság Balogh István a „vádak“ pergőtüzében A választási küzdelem az elmúlt héten erősen fokozódott, az ország különböző pontjain a választási harcban résztvevő pártok több mint ezer gyűlést tartottak. A gyűléseken a pártok vezérei és élharcosai szólal* tak fel. A szónokok általában igyekeztek mérsékelni indulataikat s igy a népgyülések meglehetősen nyugodt légkörben zajlottak le. Kiéleződött a helyzet a két munkáspárt frontján. Rákosi—Szakasits „párviadala“ élénk érdeklődést keltett és visszhangra talált bel- és külföldön egyaránt. Különös feltűnést ketett a Parasztpárt óbudai nagygyűlése, ahol a szónokok tiltakoztak az ellen a vád ellen, hogy a Nemzeti Parasztpárt az M. K. P. leányvállalata lenne. A Kisgazdapárt sajtója valósággal pergőtűz alatt tartja Balogh páteréket. Hadászati nyelven ki*» fejezve már harcbavetették a „nehéz tüzérséget“ is. Balogh Páterék viszont csak rakétaszerű lövedékekkel válaszolnak, úgyhogy üres puffogtatásuk nem tesz kárt a kisgazdák csatasoraiban. ti Kisgazdapárt a nemzeti Demokráciában, ahol a népakarat szabadon, általános és titkos választójog alapján jut kifejezésre, a pártok számbeli ereje dönti el, hogy a kormányzás melyik párt, vagy pártok elvei alapján történjék; ez a számbeli erő dönti el, hogy milyen pártok alakítják meg a kormányt. A demokrácia életében tehát rendkívül fontos jelentősége van a választásnak, amelyen nem kisebb kérdésről határoz a nép, mint arról, hogy milyen kormánya legyen, milyen elvek, szóval milyen program alapján vezessék az ország ügyeit. A demokrácia Sokratesnek a görög bölcselőnek harmadfélezer esztendő előtti megállapítása szerint, — az a kormányzati rendszer — amelyben a ■ép önmagát kormányozza. Azokban az országokban, ahol nincsenek nagy összefogó gondolatok, amelyek a választók nagyobb tömegeit csoportositják — egy pártban, a Parlament meddő és céltalan pártküzdel* mek szinterévé válik; a társadalmi, sőt mesterségbeli rétegeződés alapján alakult sok kis párt a maga külön érdekeiért vivott harcával lehetetlenné teszi a nyugodt munkát, a nemzet ereje felmorzsolódik és semmiféle komoly, ■agy alkotást nem vihet véghez. A demokráciák története fényesen igazolja azt az igazságot, hogy ott, ahol a népet nágy összefogó nemzeti gondolatok hatják át, tehát a kisebb érdekek fölé emelkednek, a tömegek és nagy pártok alakulnak, amelyeknek tagjai nem rabjai a kicsinyes, egyéni és osztályérdekeknek, ott a nemzet boldogul, a nemzeten belül a különböző társadalmi rétegek, de az egyes állampolgárok is megtalálják boldogulásuk útját. A Független Kisgazda Földmunkás és Polgári Párt tizenhét esztendős küzdelmei során mindig azt vallotta és vallja ma is, hogy a demokráciának ■álunk a parasztságon kell, mint alapon felépülnie, mert a földműves nép teszi ki a nemzet többségét, de a többi társadalmi rétegnek a munkáját is meg kell becsülni, összhangba kell hozni a különböző érdekeket egymással és a nemzet érdekeivel, szóval össze kell fogni a nemzeti erőket, mert együttműködés nélkül egészséges, erős és boldog demokráciát nem lehet építeni. A Független Kisgazda Földmunkás és Polgári Párt nem osztálypárt. Nem kizárólag egyegy társadalmi réteg érdekeit kívánja szolgálni, hanem az egész nemzet nagy érdekeit és ezeken belül az egyes rétegek törekvéseit. Éppen ezért, múltja és programja alapján teljes joggal és büszke öntudattal vallja, hogv — a nemzet pártja. A Kisgazdapárt Szent István napi országos seregszemléje, amelyet a Páriament előtt tartottak, kiemelkedett a sokszáz népgyűlés közül. Az ország minden részéből különvonatok szállították a magyar nép szine-javát, hogy résztvegyen az impozáns demustrativ jellegű megnyilatkozáson. Dobi István országos pártelnök, Pongrácz Aladár miniszter- elnökségi államtitkár, Bognár József polgármester és Csornoky Viktor rk. követ, meghatalmazott miniszter intéztek nagyhatású beszédet az ezrekre menő tömeghez. A választási küzdelem országos viszonylatban is a legjelentősebb nagygyűlésen a parasztság, értelmiség és munkásság kézfogással juttatta kifejezésre az ország dolgozó népének egységét és a Kisgazda Párthoz való hűségét és bizalmát. A Kommunistapárt gyűlésein a szónokok főként azokkal a nézeteltérésekkel és súrlódásokkal foglalkoztak, amelyek az utolsó időben a két munkáspárt között felmerültek. Rajk László belügyminiszter Tatabányán elmondott beszédében hangsúlyozta, hogy a két munkáspárt együttműködésére nagyobb szükség vaa mint valaha. Aggodalommal állapította meg azonban, hogy az utóbbi napokban repedések keletkeztek a munkásegység falán. Különösen nehezményezte Szakasits válaszát, melyet nem tart megnyugtatónak, mert a mai időkben minden pártérdeket alá kell rendelni a dolgozók összérdekének. Kifogásolta a Belügyminiszter, hogy a Szociáldemokraták azzal aggi- tálnak a faluban, hogy megvédik a népet a kolhosztól. Gerő Érnő közlekedésügyi miniszter is foglalkozott beszédében a Szociál Demokratapárt rágalmaival, mig Révai József hangsúlyozta, hogy a kommunisták elleni rágalmakat, mint például a kolhoszrendszer bevetéséről szóló meséket nemcsak a reakció ügynökei terjesztik, hanem a Szociál Demokrata- Párt egyes tagjai is. „Amint a reakciónak a körmére kopintottunk, a körmére fogunk ütni mindenkinek, aki velünk szemben rágalmakat tetjeszt“ — mondotta Révai József a mindszenti nagygyűlésen. Rákosi Mátyás miniszterelnök helyettes is kitért a párt délpestmegyei gyűlésén a munkáspártok között támadt nézeteltérésekre, s hangsúlyozta, hogy a magyar demokrácia a munkásegységgel áll vagy bukik, s minden öntudatos dolgozó megérti hogy nincs olyan választási előny, amely felérne a munkásegység meg- lazulásával, ezért mind a kommunistáknál, mind a szociáldemokratáknál azoknak kell előtérbe kerülniök, akik szilárdan állnak a munkásegység talaján. A Szociáldemokrata Párt szolnoki gyűlésén Ries István a következőket mondotta a két munkáspárt közötti viszoyról; — Sajnos vannak a két munkáspárt között is bizonyos zökkenők, amelyeket olyan személyek idéznek elő, akiknek nem sok közük van a szocializmushoz. Mi mar többször kijelentettük, hogy pártunk és a kommunista párt egyesüléséről nem lehet szó. Szakasits Árpád székesfehérvári beszédében hangoztatta, hogy Rákosi ajkai beszéde nem volt lojális, sem vele. sem pártjával szemben, mert sem ő sem pártja nem változtatta meg álláspontját és a kommunista pártnak nincs oka sem bizalmatlanságra, sem féltékenységre. — Ismételten kijelentem, mi pártunkat nem tekintjük birkanyájnak, amelyet oda lehet terelni, ahova a
