Zempléni Gazda, 1930 (10. évfolyam, 3-24. szám)
1930-07-05 / 13. szám
6. oldal ZEMPLÉNI GAZDA 13. szám. lőbirtokos, hogy ő Budapest s a többi városok közterheihez hozzájáruljon. És helyi vonatkozásban is, igazság e az, hogy a szőlőbirtokosság, aki a szőlője után különben is megfizeti a községi pótadót, borfogyasztási adó címen többel járuljon hozzá a községi háztartás költségeihez, mint a többi kereseti ágak együttvéve. Az 1921. évi IV. te. pedig — szakítva a haladás, a modern közgazdaság elméletével — régi, elavult jogszokás alapján kiszolgáltatja a szőlőbirtokost, a kereskedő, a vendéglős és a korcsmáros kényekedvének, azáltal, hogy 25 literen aluli meny- nyiségben nem engedi meg borainak értékesítését, forgalomba hozatalát. Hatodik éve küzd a Tokajhegyalja szőlőbir- tokossága — eltekintve számos s egyéb jogos követelései mellett — a borfogyasztási adó törléséért s az 1921. IV. te. első szakaszának módosításáért. A Vármegyei Gazdazági Egyesület szőlészeti szakosztályának gyűlései állandóan napirenden tartották e két kérdést, az emlékiratok egész tömegével árasztották el a kormányt és a kormány illetékes tagjait s magát a miniszterelnököt is. Az egyesület hivatalos közlönye, a „Zempléni Gazda“ hasábjain nemcsak a szőlészeti és borászati osztály közleményeinek adott helyett, de állandóan közölte az e tárgyban más lapok hasábjain megjelent közleményeket és más vidékek szőlőbirtokos- ságának gyűlésein elhangzott beszédeket. A „Zempléni Gazda“ büszkén mondhatja magáról, hogy harsonája volt azon harcoknak, amelyek a bor- fogyasztási adó törléséért s az 1921. évi IV. te. 1. szakaszának módosításáért vivattak. De — későbben bár mint a Tokajhegyalja — felvette az ország egész szőlőbirtokossága a létét veszélyeztető borfogyasztási adó elleni harcot. Újabban a Magyar Szőlősgazdák Egyesülete programjába vette az 1921. évi IV. te. 1. szakaszának módosítását is. Lassan bár, de megmozdult az egész ország szőlőbirtokossága: keményen, elszántan követeli s hangoztatja az élethez való jogát, melyet szívtelen — mondjuk ki őszintén — az okosság és belátás minden hiányával tapos el a rideg fiskális mentalitás s a józan felfogást egyenesen kigunyoló vám politika. Gyűlést gyűlés követ: ma Cegléd, tegnap Kecskemét, Gyöngyös, Baranya, Zala magyarjai emelik fel szavukat s mondják ki félreérthetetlen egyenességgel, hogy ha a kormány a borfogyasztási adót tovább is fenntartja s teljes egészében nem törli, felhagynak, kénytelenek felhagyni, a szőlőműveléssel s 35 millió évi munkanaptól esik cl ezúton a munkásnép, 80—90 millió pengővel csökken a magyar földmunkás évi keresete, 380.000 hold marad parlagon, mert hisz e terület más művelési ágra nem igen alkalmas. A lapok ma már állandóan napirenden tartják a borfogyasztási adó kérdését, kíméletlen egyenességgel követelik, hogy a kormány váltsa be ez ügyben, főleg az 1926-iki választások alkalmával tett ígéretét. A szőlőbirtokosság s a lapok nem csinálnak a kérdésből politikumot, tisztán közgazdasági szempontokból, szakszerűen szólnak a kérdésről. A „Zempléni Gazda“ nem egyszer közölt más lapok hasábjain megjelent ily cikkeket. Olvasóink meggyőződhettek e cikkekből, hogy tisztán a szőlőbirtokosság jogos érdekeiről s a szőlőmunkásság létfeltételeiről volt szó ezekben, aminthogy a képviselőházban történt ily irányú felszólalásokban is soha nem politikum vezette Gaal Gasztont, báró Waldbott Kelement és felszólaló társait, de mindenkor az igazság és közgazdasági érdekek. Nagy elismeréssel kell szólanunk a Magyar Szőlősgazdák Országos Egyesülete és a Borászati Lapok ezirányban kifejtett munkásságáról: az előbbi minden választmányi gyűlésén szóvá teszi a bor- fogyasztási adó kérdését, az utóbbi — lehet mondani — minden számában szakszerű megvilágításban tárgyalja a kérdést. Mi is közöltünk a „Zempléni Gazda“ hasábjain e cikkekből és ez alkalmat újból is felhasználjuk egy ily cikknek kivonalban való közlésére. A Borászati Lapok junius 14-én megjelent számában dr. Hetényi Imre, apostagi szőlőbirtokos, a következő — nagyon helyes — érvekkel támogatja a borfogyasztási adó törlése végett indított mozgalmat. „A bor értékesítési lehetőségének elsősorban a borfogyasztási adó magas volta áll útjában. Az adó teljes eltörlése volna a legsürgősebb. — A M. Sz. O. E. tavalyi közgyűlésén a pénzügyi államtitkár ur megígérte ennek keresztülvitelét, azóta egy év telt el és nem történt semmi. Az illetékes körök arra hivatkoznak, hogy a községek háztartásában hiányozna az a 15 millió pengő, amire a borfogyasztási adó ad fedezetet. Erre valamilyen uton- módon megoldást kell találni, de ez a borárakhoz mért lC0%-os adó tarthatlan. Számos országgyűlési képviselő — pártkülönbség nélkül — a bor- fogyasztási adó eltörlése mellett foglalt állást, de nem tudnak keresztülvinni semmit. Vegyen itt példát a kormány Olaszországról, ahol 1924-ben, ✓
