Zempléni Gazda, 1930 (10. évfolyam, 3-24. szám)
1930-03-20 / 6. szám
8. oldal. ZEMPLÉNI GAZDA 6. szám. Ebből nem csökkenthető a metszésnél, kötözésnél, permetezésnél, kénporozásnál, karózásnál, tragyakihordásnál és szüretnél alkalmazottak száma. Egyedül a kapálásnál, nyitásnál és fedésnél érhetünk el némi megtakarítást, ha idejében, esetleg gépek felhasználásával végezzük. A mai anyagárak és munkabérek figyelembe vétele mellett megkíséreltem a Németországban már használatban levő gépek költségeit kalkulálni, de legfőbb akarat mellett nem sikerült nagyobb megtakarítást kimutatnom. De felteszem, hogy lehetne ezen az összesen 169 P költségen 20%>-ot megtakarítani, azaz 33 pengővel a müveltetési költséget csökkenteni, befolyásolja-e ez az összeg a szőlő rentabilitását? Bizonyára nem. Mert amely szőlőnek a tiszta nyeresége attól függ, hogy megtakaríthatok-e 30 P-t, azt ki kell irtani, mert a nagy rizikónál, mellyel ez a művelési ág jár, ez nem játszhat szerepet. b) A termelt áru mennyisége (többtermelés) jelszó, mellyel az országban régen küzködünk s melynek tartalmat csak akkor tulajdoníthatunk, ha minden hl. bor, mellyel több terem, nem jelent költségtöbbletet és nem befolyásolja kedvezőtlenül a termelvény árát. Ugyanazon rezsi höltség mellett nagyobb termésre számíthatunk: 1. ha minden tőkénk terem, 2 ha rendszeresen trágyázunk megfelelő szakértelem mellett, 3. ha a talajt kifogástalanul megműveljük, 4. ha a tőkék erejéhez mérten azokat helyes metszéssel több termésre kényszerítjük anélkül, hogy ezzel a minőséget rontanánk. Nem feladata ennek a cikknek, hogy detailban ezekre a módozatokra kitérjen, mert hiszen erről könyvet kellene Írni. Annyit azonban mondhaiok, hogy nincs nagy árdifferencia aközött, hogy jól csináljuk-e vagy rosszul és nem fog a szőlőművelés sokkal többe kerülni, ha mindent helyesen végzünk el. Mindenesetre belefér a határértékül felvett 800 P-be a tökéletes művelés, ha azt szakértelemmel kezeljük. Ha tehát az átlagos hegyaljai szőlő tiz éves átlagban 10 hl. bort teremhet, mely 80 filléres ár mellett a müveltetés költségeit alig fedezi, nem lesz nehéz a termelt átlag mennyiséget a minőség hátránya nélkül 16 — 18 hl-re hozni, amennyi ma a jól kezelt és jó állapotban lévő szőlőkben megterem. Ez pedig, ha a 80 filléres árszintet tartani tudjuk, de csak akkor, holdanként 1280—1440 P bruttó bevételt jelent, melyből levonva a müveltetési költség 800 pengőjét és a szőlő 20 évi amortizációjára évi 200 pengőt, holdanként 2-400 pengős jővedelem marad, mely a tőke 5—10%-os kamatozásának felel meg c) Addig amig senki nem biztosíthat arról, hogy az átlagosan termett 16 - 18 hl. bor átlag 80 fillérrel értékesíthető, rentábilis termelésről szó sem lehet, mert már egy aránylag csekély 10 filléres áresés az egész számítást felborítja s nem hogy a szőlő amortizációs költségét, de az egész hasznot is elviszi. Nincs tehát rentábilis termelés, nincs józan számítás, nincs megélhetés, nincs jövő egy stabil és irányítható, a termelési költségeknek megfelelő áralakulás nélkül. A termelés csökkentése csekélyebb rezsi költség mellett, mint láttuk az utolsó tiz esztendő alatt, nem vezetett célra, mert csak eladósodtunk és a szőlők tönkrementek. A többtermelés csak bizonyos áldozatokkal eszközölhető, ámbár a költségtöbblet nem nagy a várható magasabb hozammal szemben. De csak oly esetben lehet hasznothajtó, ha az árakat stabilizálni, illetve emelni tudjuk. Erre azonban nem áll más eszköz a rendelkezésünkre, mint a bortermelési kartell és a To- kajhegyalja bortermésének monopóliumszerű forga- lombahozatala, mert csak igy stabilizálhatjuk a különben folyton fluktuáló árakat. Erről következő értekezésemben leszek bátor a Zempléni Gazda olvasóközönsége elé lépni. Baromfitenyésztési rovat. Rovatvezető: dr. Szén József plébános. A jövedelmező baromfitenyésztés feltételei. Irta: Dr. Kukuljevic József gazd. akad. tanár, Keszthely. Ma, mikor országunkban mindinkább terjed a barnmfitenyésztés — és az tényleg hivatott baromfiexportunkat fokozni —, sokszor halljuk, hogy nem érdemes baromfitenyésztéssel foglalkozni, mert az nem hajt jövedelmet. A nemjövedelmezőség esetén természetesen keresik az okokat, miért megy egyes telepeken, farmokon jól, másutt, főleg a népies tenyésztésben, miért nem tudnak jelentősebb eredményt felmutatni. Legtöbbször a fajtában keresik a hibát, a
