Zempléni Gazda, 1930 (10. évfolyam, 3-24. szám)
1930-03-05 / 5. szám
5. szám. ZEMPLÉNI GAZDA 3. oldal. az ország nagyobb százaléka azonban a mi olda lünkön van. Egy magángazdaság sokszor áldozatok árán is kénytelen oly üzemmel foglalkozni, amelyet a jövö érdekében avagy a termelés szakszerűsége végett kell fenntartania, sokszor nemzetgazdasági szempontból, igy azt sem tarthatom a bajok kezdeményezd lépésének, valamint szakszerű üzemköltség elvonásnak, hogy még a kisgazdák modern trágyatelepeire sem lesz a jövőben kölcsön-fedezet. Ekkor tényleg kár volt a beküldött memorandumban közmunkákról is beszélni, dacára annak, hogy községek közti közlekedő utakon a főszolgabírót négy lóval kell vontatni szekéren, amidőn vadászni megy. Nem képzelem el azonban azt, hogy ennyire felesleges munkát végeztünk volna. Ha a mai nehéz gazdasági helyzet nem engedi azt meg, hogy a féltve őrzött más érdekek ellen cselekedni lehessen az anyagiak oldalán, úgy még mindig van egy csekélyke mód arra; s ez az, hogy a gazdatársadalom nyakára újabb terheket ne lehessen róni. Ennek figyelése és meggátlása sem felesleges munka. Valamint nem volna meddő fáradozás abban az irányban dolgozni, hogy a magyar falu olyan vezetőket kapjon, akik átérzik a feladatuk súlyát, gazdasági érzékük van, szociális és emberszerető munkát és nem aktagyártást végeznek. Ez nem kerülne pénzbe sem. Egy ilyen vezetőség munkája nyomán létesülhetnének a „Bauernbundok“, mert ezt idegenben is főképen a falusi vezető intelligencia hozta életre, amelyre itt is azonos feladatok várnak. Ezen kiinduló nagy kérdés megoldása ismét csak a kormánykörök feladata lehetne elsősorban, hogy őriztessék meg azon nagy igazság, hogy minden fizetett tisztviselő az adózó polgárokért van — s nem megfordítva. Ha majd a magyar falu fizetett vezetői a nem közszolgálatban álló, önkéntesen dolgozni akaró intelligenciával éppen úgy együtt fognak kivonulni a lövészegyesülettekkel, mint ahogyan azt Bajorországban láttam és amint már hála Istennek némely helyen itt is látható, úgy itt is fognak létesülni olyan egyesületek, amelyek eredményezni fogják azt, hogy egyelőre legalább elviselhetővé teszik a mai gazdasági helyzetet. A nyomukban pedig a nép részéről bizalom fog fakadni. Ennek azonban első feltétele az volna, hogy minden közszolgálatban álló egyén tiltassék el a politizálástól és a köznek gazdasági érdekeit segítse elő. A politizálás maradna meg a független adózó polgár egyéni jogának és ne ezek hátán tornázza fel magát minden eddig ismeretlen és a gazdasági élethez mit sem értő egyén, Ma igazán nem fontos, hogy milyen pártál- lásu szavazó fújtat a kántornak, ki viszi a lámpákat, hanem céltudatos, példaadó erkölcsös neveléssel igyekezni kellene leszoktatni a népet a selyemharisnyáról, a kivágott lakcipőről és a földesuraknak kijáró térdnadrágokról. Ezeket a régi jobb idők sem bírták el. Figyeljük meg, hogy a Bayerische Bauernbund nőtagjai a söröző asztalnál is erős pamutból harisnyát kötnek és azt viselik. Mindezeket azonban teljesen társadalmi alapokon megoldani nem lehet. A szerencsi gazdagyülés tehát arra volt jó, hogy a saját szemeinkkel lássunk. Lássuk a hazafias lelkesedést, a magyar paraszt megbecsülni való nagy intelligenciáját, amelyhez nincsen hasonló. De hallani kellett olyan hangot is, amely magyar füleinknek szokatlan volt. Ha ilyet nem akarunk többé hallani úgy sorompóba kell állani a közös népnevelő nagy munkához, amig nem késő. Téli gazdasági tanfolyam Ricsén. Irta: báró ’Sennyey István. Manapság annyit hallunk és olvasunk arról az őserőről, mely a magyar népben és annak lelkében van felhalmozva s melynek kibontakozása hivatott a nemzetet talpraállítani. Ezen őserő egy megnyilatkozásának voltam szem- és fültanuja f. hó 7-én Zemplénricsén, ahol is a m. kir. Föld- mivelésügyi Miniszter ur által felállított két hónapos téli gazdasági tanfolyam záróvizsgáján vettem részt. Azzal a meggyőződéssel mentem oda s azt hiszem sokan rajtam kívül is, hogy ottan egy szimplex keretek között folyó vizsgát fogunk hallani. S ime, a gazdasági kérdéseknek olyan alapos és biztos tudását hallottuk, hogy ezen vizsga eredménye bármely gazdasági akadémia díszére válhatott volna. Az ottan egybegyült vizsgázó ifjak a szakkérdéseknek olyan fölényes tudását árulták el, hogy minket hallgatókat és közöttünk a szakértő urakat is bámulatba ejtettek. Az őserőnek erre a megnyilatkozására van egyelőre ennek az országnak a legnagyobb szüksége, mely a zemplénricsei tanfolyamot hallgató ifjak igazi szorgalmában, tudásában és fegyelmezettségében mutatkozott. Ez az, mi talpraállíthat bennünket, ha a kisgazdáink is elsajátítják a szakszerű és egységes termelés
