Zempléni Gazda, 1930 (10. évfolyam, 3-24. szám)
1930-12-20 / 24. szám
X. évfolyam. Sátoraljaújhely, 1930 december 20. 24. szám. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Sátoraljaújhely Vármegyeház II. udvar, 1. emelet. ZEMPLÉNI GQZDQ MEZŐ- ÉS SZÖLŐGAZDASAGI SZAKLAP Megjelenik minden hó 5. és 20-án Előfizetési ár: Egy évre 4 pengő Hirdetések díjszabás szerint Főszerkesztő; Dr báró WALDBOTT FRIGYES elnök. A Zemplénvármegyei Gazdasági Egyesület hivatalos közlönye. Felelős szerkesztő: ENGELBERfH REZSŐ ügyvezető titkár Olvasóinkhoz! Tisztelettel felkérjük a Zemplénvárme- gyei Gazdasági Egyesület azon tagjait, kik tagdíjaikat még ez évre be nem fizették, hogy ezen vállalt kötelezettségüknek mielőbb eleget tenni szíveskedjenek. Zemplénvármegyei Gazdasági Egyesület. Tisztelettel felkérjük lapunk olvasóit, hogy előfizetési dijaikat, illetve hátralékaikat lapunk kiadóhivatalának megküldeni szíveskedjenek. A „Zempléni Gazda“ kiadóhivatala. IDezőgazdasági rovat Rovatvezető: dr báró W&ldbott Frigyes a Zemplénvármegyei Gazdasági Egyesület elnöke. A talajjavítás, mint a termesztés folytathatásának tényezője. Irta: Berchtoldt Kázmér gróf. Az általánossá vált mezőgazdasági válság különös súllyal nehezedik a magyar gazda vállaira, a megbizhatlan, gyengébb termőképességü talajok hozama rendszerint még a termesztési és üzemi költségek fedezésére sem elegendő és gazdáikat azon probléma elé állítja: üzemüket lehet-e, érdé mes-e folytatni? Hogy a következtetéseket (e nem vonva, egyenlőre mégis folytatják a termesztést, vagy gyakran, vonakodnak áttérni a kisebb kockázattal járó, de ma a legtöbb esetben szintén nem jövedelmező külterjes gazdálkodásra, azt a vagyonmentés kísérletének minősíthetem. A föld ára állandósuló hozadékához alkalmazkodik (utalok a folyton csökkenő földárakra). A hozadék viszont a miveléssel van szoros összefüggésben, kevésbé jó mivelés csökkenti a talaj értékét is. Földünknek parlagon hevertetése, csak rossz legelőként való hasznosítása értékének zuhanását jelenti. Ha hathatós intézkedések a gyengébb termőképességü talajokon a termesztés folytathatását nem tennék lehetővé, a világháború okozta pénzdevalvációt most a mezőgazdasági ingatlan és ingó vagyon értékének általánossá váló és fokozódó devalvációja fogja követni. Nemcsak magánosok vagy osztályok vagyoni pusztulásáról van szó, de a nemzeti vagyon apadásának — a nemzet hitel- képessége leromlásának óriási veszélye fenyeget. Figyelemmel kisérve és a külföldi szaklapokban tanulmányozva az egész világra kiterjedő agrárválság enyhítésére a többi európai kulturálla- mokban alkalmazott eljárásokat, még az 1929. év folyamán megállapíthattam, hogy mig Magyarországon e kérdéssel alig foglalkoznak, ott mily nagy fontosságot tulajdonítanak ismét fokozott mértékben a melioráció, a talajjavítás kérdésének, felismerve hogy jövedelmező termesztés, különösen a mai viszonyok között, csak megbízható, termékeny, egészséges talajon folytatható. A talaj termékenysége mint tudjuk viz és levegő tartalmával szoros összefüggésben van. Ha talajunk e két fontos tényezőből időszakonként vagy állandóan a kelleténél többet vagy kevesebbet tartalmaz, többé — kévésbé betegnek minősíthető. A baj orvoslására legtöbb esetben a mezőgazda rendelkezésére álló egyszerű eszközei nem elegendők. Gyökeres javulást csak a kulturtechnika eszközeitől és a hivatott orvos: a kultulmérnök műszaki beavatkozásától várhatunk. Minden képzett gazda ismeri a műszaki talajjavításnak egyik legcélravezetőbb módszerét: a cserépcsövekkel való alagcsövezést, de azt is tudja, hogy annak végrehajtása oly nagy összegű befektetéssel jár, hogy ma csak kivételes esetekben lehet gazdaságos. Ezt az európai államok közzül mindenekelőtt Angliában ismerték fel és igyekeztek olcsóbb, a mai viszonyok közt is alkalmazható eljárást keresni. Az angol gazda lomtárából ismét előkerült a már 150
