Zempléni Gazda, 1930 (10. évfolyam, 3-24. szám)
1930-12-20 / 24. szám
2. oldal ZEMPLÉNI GAZDA 24. szám éves múltai birő vakondeke (lásd a „Zempléni Gazda“ 1930 junius 20-i számában báróWaldbott Frigyes tanulmányát.) A rohamos léptekkel előrehaladó géptechnika sietett a kultúrmérnök segítségére. Az ósdi eszközt a korszerű követelményekhez átalakította, a nagy vontatóerőszükséglet szolgáltatására különlegesen e célra alkalmas, kötéldobbal ellátott motorosgépeket szerkesztett és igy oly felszerelést adott kezébe, amelynek segítségével a talajjavítás olcsóbban és gyorsan végrehajthatóvá vált és igy még ma is jövedelmező befektetést képezhet. Saját birtokomon folytatott gyakorlati kísérletek és munkálatok meggyőztek az eljárás nagy jelentőségéről. Megállapítva, hogy a vakondekét és munkáját Magyarországon alig ismerik, kötelességemnek tartottam még 1929 novemberében a m. kir. földmivelésügyi minisztériumban, a külföldi szaklapok felmutatása mellett és azokra való hivatkozással, a figyelmet eme újszerű talajjavító eljárásra felhívni és annak a magyarországi viszonyok között való nagy jelentőségére rámutatni. A „Köztelek“ 1930 január 26 íki, majd a magyaróvári „Cukorrépa“ cimü szaklapban közzétett „A vakondeke“ cimü tanulmányommal pedig igyekeztem a magyar gazdaközönség figyelmét felébreszteni. Szerény egyéni akcióm nem járt a várt eredménnyel. Semmi jelét sem látom, hogy az arra hivatott m. kir. földmivelésügyi minisztérium hivatalosan is foglalkozna az eljárással való kísérlete zéssel, Magyarország mezőgazdaságának érdekében való propagálásával és egyes gazdák által végrehajtandó kísérletek és munkálatok támogatásával. A magyar gazda minden újítás iránt bizalmatlan, de különösen a ma ezer baja és gondja között nem is kívánható, hogy a hazai viszonyok között még ki nem próbált kísérletekre vagy munkálatokra költsön. Pedig külföldi szakemberek számos helyen nagy területeken végzett kísérletei szerint az alag- csövezés, arra szoruló talajokon, a termésátlagokat 30% al emelte. Birtokomon 1930 tavaszán 165 kát. holdon végrehajtott vakondalagcsövezés, a gyüjtőárkok vagy cserépcsöves-gyüjtők, valamint a a torkolatok védelmét szolgáló munkálatok és berendezések költségeivel együtt, kát. holdanként átlagban 25 pengőbe került. Külföldi tapasztalatok szerint a berendezések élettartama átlag 10 esztendőben állapítható meg. 25 P befektetése ellenében 10 éven át a talaj termőképességének 30% kai való fokozására lehet kilátás. A talajjavításnak kevés költséggel és jövedelmezően végrehajtható módszere a külföldi tapasztalatok alapján adva van, nem volna szabad tehát Magyarországon sem késlekedni, hogy az arra szoruló és arra alkalmas talajok javításával a termesztés folytatása — értékük stabilitása biztosíttassák. Magyarország állattenyésztésének fejlesztésével a határain messze túl terjedő hírnévre tett szert, a korszerű talajmivelés, növénytermesztés és a vető- magnemesités terén állandó és örvendetes előrehaladás tapasztalható, csak éppen a talajnak, a nemzeti jólét ősforrásának, javítása nem részesül kellő figyelemben. A nagyobb szabású alföldi szik- javitó akciótól eltekintve, a háború óta a meliorációs munkálatok úgyszólván teljesen szünetelnekNemes állat, nemes fa, nemesitett vetőmag csak egészséges, termékeny talajon őrzi meg jellegét. Intenzív talajmivelés, az istálló- és műtrágya hatása csak termékeny talajon tud teljes mértékben érvényesülni. Anglia agyagos talajában a vakondekék százai túrják a vakondcsöveket és az ottani földmivelésügyi minisztérium az utóbbi öt esztendő alatt 37 vakondeke- és vontatógépbemutató, valamint kiállítás rendezésével igyekezett a gazdák figyelmét eme eljárásra felhívni. Hollandia lápos, nyugtalan talajaiba Visser tanár rendszere szerint folytatólagosan összeszegezett deszkacsöveket huzatnak a vakondeke segítségével. Németországban a földmivelésügyi minisztériumok támogatásával az eljárás tökéletesítésén fáradoznak és a bonn-poppelsdorfi orsz. mezőgazdasági géptani intézetben Vormfelde igazgató-tanár és ds. Ing. v. Sybel által egy egészen újszerű alagcsövező eljárás „Poppelsdorfer Dränbau“ (poppelsdorfi alagcsövezés) elnevezés alatt lett kifejlesztve. Ennek lényege a szokásos cserépcsöveket, kender- vagy sodronykötélre fűzve, mechanikai utón, a vakondeke segítségével a talajba behuzatni. A közismert lipcsei Sack R. ekegyár pedig különleges konstrukciójával, a vakondeke kiindulási pontján rozsdaálló bádogszallagot (kátránypapirhoz hasonló anyaggal is kísérleteznek) csővé alakítva vontat a talajba és kevésbé kötött talajok alagcsövezését, de a talajnedvesitő öntözést is lehetővé teszi. Lengyelországban és Ausztriában évről-évre nagy területek alagcsöveztetnek. Csehszlovákiában az állami birtokokon és kísérleti telepeken mindenütt folynak kül- és belföldi vakondekékkel való kísérletezések és az ország minden részében, arra vállalkozó gazdák birtokán, teljesen államköltségen, 2—6 kát. hold kiterjedésű kísérleti telepeket létesítenek, amelyeken különböző mély
