Zempléni Gazda, 1930 (10. évfolyam, 3-24. szám)
1930-03-05 / 5. szám
2. oldal ZEMPLÉNI GAZDA 5. szaru lesznek a borzderes marhák és a bivalyok is. A sertések csoportjában az anyag zömét ismét a mangalicafajta szolgáltatja, de szép számmal szerepelnek az összes hussertésfajták is. A juhok csoportjában első helyen a magyar fésüsgyapjas- és a husmerinó-fajták állanak, de kisebb példányszámban hoznak fel posztógyapjas merinókat, friz és cigája juhokat is. Az idei tenyészállatkiállitás tenyészállatcsoportjának tehát igen gazdag és változatos anyaga lesz, amely minőség és tenyészérték tekintetében ki fogja elégíteni a legmeszebbmenő kívánságokat és teljes képet fog nyújtani az ország állattenyésztésének a legutóbbi időben elért szép fejlődéséről. A tenyészállatkiállitás és vásár intézményének állandóan tapasztalható fejlődése igen örvendetes jelenség. Az idén a csonkaország több tenyészállatot állít ki, mint amennyit a békeévekben az egész ország területéről felhoztak. Megoldatlan kérdések. Irta: Kerekes József urad. intéző, Mád. Hellmann József intéző úr, igen tisztelt kartársam, a Zempléni Gazda 4. számában megemlékezett a múlt évben megtartott szerencsi gazda- gyűlésről. Amidőn ezen megszívlelendő sorokat olvasom, állításait száz százalékig nem tudom igazolni, mert szerény nézetem és átélt tapasztalataim arról győztek meg, hogy a magyar gazdatársadalom, különösen a bizalmatlan kisgazdaosztály, nemcsak akkor kapaszkodna a szervezettség sziklafalában, amikor bajban van, ha ennek jelentőségével tisztában volna. Meggyőződtem arról is, hogy ennek a szerte- huzó gazdatársadalomnak a megszervezése egy olyan hihetetlen nagy munka, amelyhez foghatót nem tudok elképzelni és ehez a nagy munkához oly kevés számú, önzetlenül dolgozni akaró, gazdasági szakkérdések megoldásához értő és szociálisan gondolkozó, jó szívvel biró vezető emberünk van, hogy ez a kevés számú tiszteletet érdemlő vezetőség nagy eredményeket e téren felmutatni nem képes. A szerencsi gazdagyíllés erkölcsi sikerét senki elvitatni sem próbálta. Erre a gyűlésre azóta számtalanszor történt hivatkozás a napilapok hasábjain is és ezen megmozdulás nyomán támadtak fel újabb vidéki megmozdulások. Beigazoltatott ezen a gyűlésen az, hogy a nagygazdaosztály együtt érez a kisgazdával, mert együtt viseli a súlyos gazdasági helyzet keresztjét és fulladozik ugyanazon örvényben. A megszervezés nem volna lehetetlen, azonban ez a közeljövőben nem fog megtörténni. Nem volna ez baj, hogy a nyomorúság kovácsolta csak össze a gazdatársadalmat, mert azzal tisztában vagyunk, hogy az nem fog elvonulni felettünk múló viharként hanem ebből a gondterhes felhőből, amint szeretett egyesületi elnökünk mondotta, rmég sok ekzisztenciát fog agyonlapitani az Isten haragja.“ A baj azonban ott van, hogy nem tudjuk kihasználni kellőképen az adott helyzetet, a felkínálkozó alkalmakat, az együttműködés nagy erejét, amellyel letudnánk dönteni azokat a barikádokat, amelyeket a rovásunkra agyondédelgetett kartell- alakulatok emeltek boldogulásunk útjába. Tapasztalhattuk azt is, hogy az a kisgazdatársadalom, amelyre oly sokat emlegetett nagy feladatok várnak, annyira megértő, hazafiasán gondolkozó, hogy megérdemelte a nagygazdaosztály baráti jobbját. Tisztában van a helyzettel, nem vár máról-holnapra megváltást, de mindnyájan lessük a kezdeményező lépést, a gazdasági téren való könnyítéseket.] E helyett azonban mit tapasztalunk? Nem áll az, hogy a megmozdulásunk lépteinek hangja nem jutott át a kipárnázott ajtókon, mert hisz ez egy agrárállamban csaknem lehetetlen volna, most különösen, amidőn a földmivelésügyi miniszter maga is volt kisgazda. Azonban ahelyett, hogy valami történt volna a helyzet könnyítésén, egyszerű pártszervezkedésben lett elgondolva ezen komoly kérdések levezetése és a gyakorlatban pedig megalakult utána egy pulykakartell 1 Ez a pulykakartell nem valami kis üzletecske, hanem kétszáz vagon pulykát exportált, mélyen leszállított gazdasági árak mellett. Azt, hogy a kormány a beküldött memorandumunkat egyszerű aktaként elkezelte és nem fog segíteni rajtunk, azt elhiszem. Azonban azt, hogy egyáltalán nem segíthet, azt már nem tudom elhinni. Annál inkább nem, mert kedves kartársam azt állítja, hogy „az kap segítséget, aki mögött nagyobb erő áll.“ Igazságos, egyforma mértékkel mérő álláspont mellett nem az volna a fontos, hogy ez a nagy erő szervezve van-e és csak ekkor segítenek rajta, mert a mezőgazdaságból nem lehet részvénytársasági alakulatokat csinálni, hogy erős kijáróink legyenek. Ha azonban igy értette kartársam, igy teljesen osztom a nézetét. — A nagy erő,
