Zempléni Gazda, 1930 (10. évfolyam, 3-24. szám)
1930-10-20 / 20. szám
8. oldal ZEMPLÉNI GAZDA 20. szám. A részletes tojásnyilvántartásba nemcsak azt, hogy az illető tyuk az nap tojt, hanem azt is bele kell írni, hogy hány grammos tojást rakott le s a tojás alakjában, héjában nem fordult-e elő hiba. A világpiac, hová termelvényeinkkel törekszünk, nagyon szigorúan vizsgálja az árut. Csak azért fizet jól, mely kiváló. Ezért azt a tyúkot, mely rendes idényben 55 grammnál kevesebb súlyú tojást termel, továbbtenyésztésre ne használjuk. — „Elit“ törzseinkbe is csak 60 grammon felüli tojást bőven tojó, színre, alakra is megfelelő példányokat válasszunk. A takarmányozásnál figyelemmel kell lenni a termelő irányára és arra, hogy a tápdús takarmányból, üdítő vízből bőségesen jusson minden darabnak; de arra is, hogy egy évi takarmánya, gondozása egy darabnak mennyi pénzbe került. Nagyobb baromfigazdaságban nem tudván egy tyúknak 5—10 □ mtr-nél nagyobb legelőt adni, a kézből való etetésre vagyunk utalva. A haszon rovására megy, ha több takarmányt vagy kevesebbet használunk a kelleténél. A tisztaságra igen nagy gondot kell fordítani. Állati élősdieknek (tetü, poloska) előfordulnia nem szabad, mert mig a kisebb tenyészetekben a felléphető baj kisebb tőkét érint, addig itt a hanyagság bukást idézhet elő. Nagy baromfigazdaságot a mi viszonyunk szerint tojástermelésre legjobb berendezni. Uradalmakban, hol korlátlan kiterjedésű legelők állanak rendelkezésre, a pulykatenyésztés, vagy ahol vizis van, a lúd, kacsatenyésztés is megfelelő haszonnal jár. „Baromfifarm“-on leginkább csakis tyúkot tartunk, még pedig ott, ahol tágasabb kifutókat adhatunk a törzseknek : fehér leghorn fajtát; ahol a tojás mellett a hús is nagyobb számításba jön : a rhode island red fajtát. E két fajta a nagybani tenyésztés számára ki van tenyésztve; tetszetős alakban, termelőképességben felülmúlja a többi fajtákat, ezért úgyszólván minden kulturállamban ezeket tartják legjobbaknak. A nagy baromfifarm megélhetést nyújthat, kedvező esetben meg lehel belőle gazdagodni; aki könnyelműen megy bele, biztosan belebukik. A nagybani baromfitenyésztés tudást, szorgalmat, kitartást kíván és pontos, lelkiismeretes följegyzéseket, melyek nélkül az üzlet rosszul végződik. Bár egyenlőre a kitűnő törzsnek tenyész- tojásait 1 pengőért, napos csibéit 2 pengőért is el lehet adni: nem szabad erre számítást alapozni, mert ez csak rövid időre szóló kedvező alkalom. A tojófarm tojásait 10—14 filléres évi átlagárban kell számításba venni, és bármilyen jó tenyésztör- zsekkel indulunk, nem szabad 150-nél több tojást várni — mint átlagot tyúkonként. így lenne egy tyuk után az évi bevétel 18—20 pengő, melyből épikezés amortizációjára, területhasználatra, takarmányra, gondozásra lejön 12—15 pengő, maradna tiszta haszon tyukonkint 5—6 pengő. Egy tyuk súlya 2—3 kg; egy szép nagy tehéné 700 kg. Vájjon ad-e egy bármilyen kitűnő nagy tehén, súlyának megfelelően, 260 X 5, tehát 1300 pengőt?! Vagy adja-e Vio ed hasznát. S pedig tehenet tartanunk kell, ha semmi — papiroson kimutatható — hasznot nem adna is, hogy földjeink termő erejét fönntarthassuk. A baromfigazdaságoknak — üzleti alapon állván — az az érdekök, hogy a nekik szükséges anyagokat jutányosán tudják beszerezni, a termel- vényt pedig a lehető legmagasabb áron eladni. A tisztességes kereskedelemnek hive vagyok, azonban itt a szövetkezetbe való tömörülést tartom célravezetőnek, mert a sok költséggel és munkával szerzett produktum nem bir el sok közvetítő kereskedelmet. Ha egy nagy szövetkezet nagyban beszerezve juttatja hozzánk a baromfieleséget és összeszedi, „márkázza* a friss tojást, melyet vagontételekben gyorsan juttat a felvevő piacokra, 20-25°/o-kal emelhetjük baromfitenyészetünk hasznát. A kényes igényű vevő garanciát keres a minőségre, nem áll szóba egy baromfigazdasággal, neki nagy tömegben kell a friss, megbízható áru Minden gazdaság a tojásokat bélyegzővei látja el és vállalja azt, hogy a küldemény friss, 55 gr-on felüli darabokból áll. A szövetkezet, mint szállító központ, szintén bélyegzővel látja el a csomagot, hogy a felelősséget farmjaiért vállalja. így indulhat útnak a „magyar tojás“ becsületet szerezni a magyar névnek. Sok időnk nincs a szervezkedésre, mert a nagyorosz henger ellenünk dolgozik; rengeteg tojást szállít „suba alatt“ angol piacokra. Ha mi — úgy amint indultunk — a kultúra fegyvereivel dolgozunk, biztos a győzelmünk. A 60 grammos leghorn és rhode island tojásainkkal legázoljuk a 45 grammos, jellegtelen, alacsony kvalitású muszka tojásokat. S ha jeles, egészségileg megbízható te- nyészanyaggal lesz módunkban kiszolgálni a szomszéd államokat s baromfitenyésztésünk egyben fényes mérlege lesz kiviteli mérlegünknek: akkor tarthatunk pár percnyi pihenőt, hogy azután újra megfeszített izmokkal dolgozhassunk ezért az imádott Magyar Hazáért.
