Zempléni Gazda, 1930 (10. évfolyam, 3-24. szám)
1930-10-20 / 20. szám
20. szám. ZEMPLÉNI GAZDA 9. oldal. Szarvasmarhakiviteliink Olaszországba. Szeptember hónapban Murakereszturon át 2739 hízott ökör, 983 tehén, 4241 növendékmarha, 213 ló, 783 juh, október első hetében pedig 567 hízott ökör, 208 hízott tehén, 1866 növendékmarha, egy hét alatt tehát összesen 2641 db. szarvasmarha, továbbá 33 ló és 351 juh szállíttatott ki Olaszországba. ****** Gyümölcsészeti rovat. Rovatvezető : gróf Széchenyi-Wolkenstein Ernőné. Gyümölcstermelés a tokajhegyaljai szőlőkben. Irta: Herszényi László ny. tábornok. Az Országos Szőlő- és Borgazdasági Tanácsnak tett előterjesztésemben említett szőlőinknek gyümölcsfákkal leendő beültetésére vonatkozólag a következőkre kívánok utalni: Számításom szerint a Hegyalja 8500 hold szőlőterületéből kb. 2000 hold jöhet — a szőlőterméshozam lényeges csökkenése nélkül — törpe gyümölcsfával leendő beültetésre tekintetbe. Szőlőink általános sűrűsége mellett — 125— 125 cm. — a holdankénti 3600 tőkéből 144 tőkét kellene fokozatosan gyümölcsfával helyettesítenünk s igy pár éven belül a Hegyalján 288.000 törpe almafát leszünk képesek elültetni. (Statisztikánk szerint csonka országunkban kereken 2.5 millió almafánk van.) Egy egyszerű számolási művelet felvilágosítást ad arra nézve, hogy gazdaságos-e aljszőlőinket „köztesként“ gyümölcsfával teleültetni. A sokszor vérmes számok helyett számítsunk évenkint 12.5 kg. átlagos almatermést és szorozzuk ezt a holdankénti 144 almafával, majd ennek eredményét kg- ként 50 filléres eladási árral és rájövünk, hogy a 900 pengő bruttó bevétel teljesen fedezi a szőlő munkáltatásával járó költségeket s a gyümölcsfák védelmére fordított kiadásokat. Előterjesztésemben „Doucin“ alanyra gondoltam. Bokor alakú, törpe (40 cm.) és féltörpe (65 — 80 cm.) törzsmagasságu almafák beárnyékolása legfeljebb a csemegeszőlő vontatottabb beéredését idézi elő. Szőlőinknek — avagy azok szegélyeinek —, mint amelyről legutóbb egy szaklapunk megemlékezett, vad alanyra oltott, magas törzsre, avagy közepes törzsre nevelt gyümölcsfákkal veendő beültetését — bárminő távközökkel is — sehogy sem ajánlhatom, amennyiben célunk: szőlőinkben köztesként gyümölcsöt termelni és nem fordítva. Eltekintve ettől, hegyközségi törvényünk 14. §-a bölcs belátással körülbelül száműzte szőlőinkből a vadalanyra oltott gyümölcsfákat. Ne ijedjünk meg a „törpe“ fától, azok metszésének nehézségeitől. Eddigi szakkönyveink majdnem kivétel nélkül arra tanítottak, hogy aki a törpe fák metszésének tudományához nem ért, az ne nyúljon a törpe fákhoz és hagyja azokat szabadon nőni. Hála gróf Széchenyi-Wolkenstein Ernőné Öméltóságának, ki szükségét látta, „A törpe gyümölcsfák ültetése és gondozása“ cimü rendkívül értékes könyve II. kiadásában a Lorette-féle metszés módját ismertetve, bennünk a biztosság tudatát felébreszteni. Lorette túltett elődein metszési módszerével s mig elődei mindenkitői egy, lehetőleg külföldi gyümölcsészeti felsőbb intézet elvégzését feltételezték attól, aki egy törpe gyümölcsfa előtt — ha akár kés és olló nélkül is — megállni mert. Lorette csak azt kívánja tőlünk, hogy tisztában legyünk az irónvastagság fogalmával és azzal, hogy a „julius“ a nyár derekát jelenti. Az almafajok megválasztása kérdését az fogja eldönteni, hogy mi a célunk, azaz, hogy a belfo- gyasztás részére, avagy export célokra akarunk tömegben almát termelni. Nézetem szerint a Hegyaljának, már kedvező viszonyainál fogva is, exportra kell törekednie s e célból elsősorban a német piac ellátására kellene berendezkednie. Ezen terv végrehajtását megelőzőleg tudnunk kell, hogy a földmivelésügyi kormány által a Hegyaljának és Alsózemplénnek nagybani termelésre ajánlott: Balul, Beregi sóvári, Danzingi bordás, Entz rozmarin, Gravensteini piros, Kasseli nagy renett, Kenézi piros, Kurticsi rózsa, Masánszki, Nemes sóvári, Raffai, Simonffy piros, Téli arany parmen, Téli fehér tafota és Török Bálint alma fajok nagy részével ma hiába mennénk a német piacra. Egy nagy, egységes nemzettel uj, általa nem ismert fajokat megismertetni igen sok munkával jár. Ezért, mert a kezdet kezdeténél tartunk, azon fajokkal kell számolnunk, melyek Németországban már ismeretesek és amelyek sokezer po- mológus, gyümölcsös és faiskolatulajdonos által választott zsűri által az egész országra megállapit- tattak. Ezen fajokat, melyek egynehánya nálunk is ismeretes, megtaláljuk a németországi faiskolákra