Zempléni Gazda, 1930 (10. évfolyam, 3-24. szám)
1930-10-20 / 20. szám
20. szám. ZEMPLÉNI GAZDA 7. oldal. Baromfitenyésztési rovat. Rovatvezető: dr. Szén József esperes-plébános. A haszon-baromfitenyésztésről. Irta: Benkő Pál, m. kir. gazdasági főtanácsos, a gödöllői m. kir. állami baromfitelep és szakiskola vezetője. Baromfit tartottak őseink emlékezet óta; baromfit tart ma is, akinek helye és alkalma van, mert a baromfi legkedvesebb, leghasznosabb háziállatunk. Az eddig gyakorolt népies baromfitenyésztés és tartás eredetiben a konyhát szolgálta, annak termékeiből a falu és tanya fölöslege azoknak jutott, kik városi szűk udvarukon nem tarthattak baromfit. A kereskedelem fejlődésével a falu feleslege nem csupán a belföldi piacokat látta el, hanem lassankint kivitelre is jutott belőle; a legutóbbi évtizedben baromfihús- és tojáskivitelünk hatalmas összegekkel javította szegényes mérlegünket. így a baromfitenyésztés is hasznos gazdasági ággá nőtte ki magát s ma ott tartunk, hogy akik eddig figyelemre sem méltatták, ma nagy baromfigazdaságokat létesítenek. A hasznos baromfitenyésztésiői kívánok szólni, melynek két ágát különböztetem meg: a népies, kisebb tenyészeteket és a nagyobbméretii baromfi- gazdaságokat. A népies baromfitenyésztésnél minden költségesebb berendezkedés nélkül, a ház és gazdaság hulladékán, saját gondozásban tartják a baromfit, melynek száma a kifutó nagyságától és a hulladék mennyiségétől függ. Ennél a létszámnál valamivel többet szokott tartani a gondos háziasszony, ilyenkor kézből is szór nekik pár marok ocsut vagy gabonát, zöldséget, főtt burgonyát. Ez a népies baromfitenyésztés mindig kifizeti magát, ha a hely kedvező és a tartás, gondozás kifogástalan s végül ha jó termelő képességű, egészséges állományunk van. Bármilyen olcsón kelljen eladni a baromfihúst, tojást, a haszon meg van, mert sem nagy befektetés, sem tartási, gondozási költség, kockázat nem terheli az üzletet. A népies baromfitenyésztés fejlődésére igen nagy tér van még nyitva, mert ma megfelelő fajta, hasznot hozó egyedek kiválasztására gond nem fordittatik. Az udvaron lévő mindenféle tarka-barka korcsok termelő képességével, egészségi állapotával a gazda nem törődik; igy tartja a többi közt azokat is, melyek az évi tojáshozam átlagát 50—60 drb-ra rontják le; vagy gümőkórral, tyuktifusszal fertőzik a többieket. Itt nagy a károsodás az elmaradt haszonban, melyet a gazda, mivel könyvet nem vezet, észre sem vesz. Legfőbb feladatunk a baromfitenyésztés ezen legbiztosabb alapjának kiépítése, mely nemcsak az egyén hasznát szolgálja, hanem állami érdek is. Kitűnő tojóképességü, szép, egészséges, gyorsan fejlődő fajtákból tenyészkakasokat, keltetőtojásokat, napos csibéket kell nagy számban a népies tenyészetekbe bevinni, rábírni a tenyésztőket arra, hogy a mesterséges keltetés és csibenevelésre, mint gazdaságosabb megoldásra, rátérjenek. Az állatorvosi vizsgálatot ki kell fejleszteni úgy, hogy minden nagyobb telep, honnan tenyésztési anyag szerezhető be, szigorú állami ellenőrzés alá kerüljön (pár évi kísérlet eredménye meglepő). Baromfi és tojáskivitelünk kedvező fejlődése arra indította az illetékes köröket, hogy létesítsünk nagyobb baromfigazdaságokat (baromfifarm), több ezer tojótyúkkal, amerikai mintára, melyek a minőségbeli javulást biztosítják, úgy a kiviendő anyagban, mint a kisebb tenyészetek tenyésztörzsei- ben is. A nagyobb baromfigazdaságok keletkezését, kifejlődését az állam kamatmentes kölcsön nyújtásával is elősegítette úgy, hogy ma már igen szép nagy baromfigazdaságokat látunk. Egy ilyen „baromfifarm“ létesítésénél döntő jelentőségű tényező: a tenyészanyag beszerzése. Itt szomorú tapasztalataim alapján, megbántási szándék nélkül, azt javaslom minden tenyésztőnek, hogy ne bízzon vakon a külföld külsőleg szép, agyondicsért tenyészeteiben, mert kevés olyan abszolút beszerzési forrás van, amelyből beszerzett baromfival sok kockázat is ne jönne. Ha csak a tojóképességben volna a hiba, hogy pl. a 250-es- nek adott törzs 200-ig tojna évenkint, még elviselhető lenne ; mert — nézetem szerint azzal minden tenyésztőnek számot kell vetnie, hogy bárhonnan vesz, bármily magas áron tenyésztörzseket, magának kell kellő kiválasztás utján egy megfelelő állományt kitenyésztenie. Örömmel kell megállapítanom, hogy hazánkban már oly kitűnő tenyészanyag van nagyobb tenyésztőknél, honnan jóval olcsóbban lehet tojást, napos csibét vagy ősszel kész törzseket beszerezni, hogy csak rendkívüli esetekben kell külföldre menni vérfrissitési anyagért. A beállított tenyészanyag minden példánya gondosan törzskönyvezendő és minden tyuk kizárólag csapófészek ellenőrzésre szorítandó. Ez az alapja a modern baromfitenyésztésnek, enélkül célt nem érhetünk.
