Zempléni Gazda, 1930 (10. évfolyam, 3-24. szám)
1930-10-05 / 19. szám
8. oldal ZEMPLÉNI GAZDA 19. szám. Nagyobb cukortartalom, kisebb savfok, finom héj, korai érés, a vesszők biztos beéredése, beteg- ségekkell szemben való nagyobb ellenállóképesség érhető el okszerű műtrágyázással. És ha igy trágyázunk, akkor lehet metszeni! Lehet szálvesszőt és lehet magas csapokat hagyni. Legyen az istálló-, vagy műtrágya, mindegy: a szőlőt olyan táperőbe kell hozni, hogy az mennyiségileg a legnagyobb termést biztosítsa. Természetes, hogy minden eredményt magasabb erők, az időjárás elsősorban, hoznak létre, de nekünk, intelligens szőlősgazdáknak, nem az a feladatunk, hogy megnyugodjunk benne, hanem, hogy elősegítsük jótékony hatását. Ez pedig elsősorban a trágya! Már most felhívom tehát a szőlősgazdákat arra, hogy minél többett és többet termeljenek. Ismétlem, rövidesen elkövetkezik az ipari cikkek kényszerű csökkenése, elkövetkezik az életnek a mgzőgazdasághoz való hozzásimulása és akkor azok fogják a babért learatni, akik többet és többet termelnek. Éppen ezért fel a fejjel az uj szüretnél, kevesebb elkeseredés, de annál több munka, annál több kötelesség a gazdálkodásban! Ne ijedjünk meg az elénk tolt drótakadályoktól, ne türelmetlenkedjünk, ha gránátok tüze üz, hanem használjuk fel az idei jobb termést a szőlő többtermelésének előmozdítására. Ne ijedjünk meg tehát, hanem rohamozzuk meg az Életet! Baromfitenyésztési rovat. Rovatvezető: dr. Szén József esperes-plébános. Jó tanácsok a kezdő baromfitenyésztőknek. Irta: Színyei Lórántné, a Rhode Island Red Club elnöke. Az első kérdés, melyet a baromfitenyészettel próbálkozó kezdő fel kell hogy vessen az, hogy milyen célt akar követni. Kiállítási példányokat akar-e nevelni, vagy haszonállatokat, kedvtelésből akarja-e űzni a tenyészetet, vagy jövedelmi forrásává akarja alakítani- Utóbbi esetben is még két lehetőség van, ugyanis vagy meglevő jövedelmét akarja szaporítani, vagy tisztán megélhetési bázisnak választja a baromfinevelést. Itt azokról a módszerekről van szó, melyeken a haszonra való tenyésztés épül fel. A baromfiak közül számos fajta van, mely haszon szempontjából tekintetbe jön, mégis a földkerekségen e célból tenyésztett állatok közül 4 fajta az, mely számszerű elterjedés tekintetében összehasonlíthatatlanul előtte jár a többinek és amelyek jelentősége is interna- cionális. E 4 fajta közül elvitatlanul első helyen áll a fehér Leghorn, mely becslés szerint a különösen tojáshozamra alapított farmok 75®/o-át népesíti be. Mindjárt utána következik jelentőség tekintetében a Rhode Island Red, mely csak e század második évtizedében kezdte meg hóditó útját a föld körül és kiváló tulajdonságai folytán eddig sohasem tapasztalt mértékben lett közkedveltté. A sorban harmadik a Wyandotte fehér válfaja és vele csaknem egyenrangú a különösen Kanadában kedvelt és jól kitenyésztett Plymouth, a mi kendermagosunk. Hazai viszonyaink mellett, ahol a nagyarányú tojófarmok előfeltételei hiányoznak és ahol a baromfitartás jóformán kizárólag a kisgazdaközönség kezében van, mely a faj szaporításánál a kotlót nem nélkülözheti, a fehér Leghorn, kotlási hajlamának teljes hiánya miatt, nagy elterjedtségben nem is kívánatos. Minden kitűnősége mellett hibája a kis testalkat és húsának másodrangu minősége is. Általános használati érték szempontjából tehát főkép a másik három jön tekintetbe. Szépség tekintetében, és pedig úgy tollazatának egyenletes, a kakasnál pláne, ragyogóan vörös színe, valamint az alakot határoló vonalak lágysága és eleganciája szempontjából a vörös Rhode Islandé az elsőség. Igen jó téli tojó, tojásai nagyok és barnahéjuak, kitűnő kotló és vezető, szelíd és kezes. Az időjárási és környezeti változásokkal szemben nem érzékeny, szorgalmas táplálékkereső, közepes testnagyságu és elsőrendű pecsenyét szolgáltat. Általános használatra hazai viszonyaink mellett ideális állat Ezen meggondolások vezettek, mikor farmom egyedüli állományául a Rhode Islandot választottam. És itt mindjárt meg kell jegyeznem, hogy nem célszerű többféle fajtával foglalkozni, mert egyiknek is az előirt célnak megfelelő kitenyésztése éppen elég gondot jelent és figyelmet igényel. Különösen akkor, ha ezek között Leghorn is szerepel, melynek egy drótkerítés sem elég magas és zárt kifutókon való tartása, a kerítés tetemes többköltsége miatt is, számottevő befektetési többletet jelent. A vérkeveredést pedig még igy is szinte lehetetlen elkerülni. De bármely fajtát választjuk, a legelső, a legfontosabb, a döntőjelentőségü feltétel a vásárolt
