Zempléni Gazda, 1930 (10. évfolyam, 3-24. szám)
1930-08-05 / 15. szám
6. oldal ZEMPLÉNI GAZDA 15. szám. szőlőgazdasági válsághoz szólni. (Halljuk 1 Halljukl) Hogy szőlőgazdaságunk és borgazdaságunk válságos helyzetben van, azt tudjuk. Ismerjük ennek okait is, tudjuk, hogy a nagy monarchia 50 milliós fogyasztóközönségét elvesztettük, hogy a külföldi vámokkal nem tudjuk megvédeni a magyar bort úgy, mint régen, és azt is tudjuk, hogy a belföldi és külföldi fogyasztás visszafejlődött. A nehézségek teh't főleg az értékesítés körül vannak és azokon csakis a külföldre való export és a belföldi fogyasztás fokozása segíthet. Igen örvendetes, hogy kivitelünk az elmúlt esztendőben lényegesen, minden várakozáson felül emelkedett, és itt hálát és elismerést kell nyilvánítanom a földmivelésügy miniszter urnák, aki főleg a vasúti refakciák által lehetővé tette ezt az eredményt és aki a külföldön létesített borházak által kitaposott egy ösvényt, amelyen haladva a magyar borkereskedelem újabb piaci lehetőségeket talál. Koncedálom, hogy e téren történhettek bajok; ezeken a bajokon segíteni kell; de kérem a földmivelésügyi miniszter urat, hogy ebben a céltudatos munkában ne hagyja magát ilyen átmeneti kellemetlenségekkel elriasztani, hanem ahol szükség van a baj orvoslására, ez az orvoslás megtörténjék, de különben szívósan tartson ki a megkezdett és helyesnek felismert irányban. Sajmálatomra nem élhetek az elismerés hangjával, ha a belföldi fogyasztás előmozdításáról szólok, mert itt csak hátramozditásról lehet szó. Minden megoldási terv megdől a borfogyasztási adó kérdésének rendezése nélkül. Ennek rendezése a belföldi fogyasztás alapja és e nélkül javulást várni nem lehet. Minden szőlő- és borgazdasági szakember meg fogja erősíteni, hogy a borfogyasztási adó bevezetésével mintha elvágták volna a belföldi fogyasztást. A borfogyasztási adó teljes eltörlése a szőlőgazdáknak határozott és kifejezett kérése és követelése, amelyből az 1 milliónyi szőlőgazdasági és borgazdasági érdekeltség semmi szin alatt engedni nem fog. (Egy hang-. Kérüuk határozati javaslatot!) Bár erről a kérdésről számtalan vita folyt, kénytelen vagyok evvel újból foglalkozni, mert érthetetlen előttem az, hogy a kormány meg van győződve róla és elismeri, hogy a válságba került magyar szőlőgazdaságon segíteni kell, kész azért nagy áldozatokat hozni, sőt már hozott is nagy áldozatokat, amit hálával kell elismerni, de — ismétlem, érthetetlen előttem. — hogy mindennek ellenére fenntartja a borfogyasztási adót, amely kivégezte a belföldi fogyasztást és hogy a kormány egyik kezével messzemenő áldozatokkal, segélyakciókkal talpra akarja állítani azt a magyar borgazdaságot, melyet a másik kezével, a borfogyasztási adó gyilkos eszközével agyonsujtott, itt nélkülözöm a logikát. Tudom hogy a kérdés körül vannak nehézségek és akadályok, de vagy van rá szükség, hogy eltörölhessék, vagy nincs és ha van rá szükség, mint ahogy a borfogyasztási krízis igazolja, hogy van, akkor meg kell találni a módot arra, hogy ezen a bajon segítsünk. A borfogyasztási adó eltörlésének legnagyobb akadálya tudniillik az a sajnálatos körülmény, hogy ez a községek és városok háztartásának egyik tételét alkotja. Ez azonban nem áthidalhatatlan akadály és kell, hogy a kérdés komolyságának megfelelően erélyesen kézbevétessék ez a megoldás. Már több Ízben volt alkalmam rámutatni arra, hogy a másik sokszor hangoztatott ellenvetés sem helytálló és ez az hogy a borfogyasztási adó eltörlése nem annyira a termelő, hanem a kereskedő érdekében áll. Itt is tévedés forog fenn és iparkodni fogok ezt eloszlatni. Bocsánatot kérek, hiszen én ezt már több ízben voltam bátor elmondani, (Halljuk! Halljuk!) de nem tudom, megértettek -e . engem vagy nem ? Megpróbálom tehát ezt mégegy- szer megmutatni, mert a kormány részéről itt mindeddig nem találtam megértésre. Ahogyan a leszüretelt bor a gazda pincéjébe kerül, ez a bor már törvényileg meg van terhelve a borfogyasztási adóval. A vevő, aki érdeklődik a bor iránt, nagyon jól tudja, hogy mennyivel van a borfogyasztási adó címén megterhelve. Ha tehát ennek a bornak ára, — mondjuk 50 fillér volna és a bor- fogyasztási adó 19 fillér — ahogyan tényleg 19 fillért tesz ki — akkor ez a bor törvényileg meg van terhelve már 19 fillérrel épugy, mint az a mezőgazdasági ingatlan, amely 800 Pengőt ér holdanként és amelyre 300 pengő teher van telek- könyvileg bekebelezve. Ha ez a tulajdonos eladja a földjét, nem kap érte 800 pengő vételárat, hanem csak 500 pengőt, mert 300 pengő elmegy a teher törlesztésére, éppúgy a vevő kénytelen lesz lekalkulálni az általa kínált borárból a borfogyasztási adót és csak az apasztott árat tudja a termelőnek megfizetni. Ha pedig ez igy van, akkor az következik ebből, hogy a borfogyasztási adót igenis a termelő fizeti és minden más beállítás nem helytálló. (Úgy van! Úgy van! a középen.) Még egy kérdést kell itt az igen tisztelt földmivelésügyi miniszter úrhoz intéznem és ez az: a földmivelésügyi miniszter ur vállalhatja a felelős
