Zempléni Gazda, 1930 (10. évfolyam, 3-24. szám)
1930-08-05 / 15. szám
15. szám. ZEMPLÉNI GAZDA 7. oldal. séget azért, hogy ma az Alföldön 20 filléres borárak vannak, hogy az a 20 filléres bor 19 filléres, tehát 100%-os fogyasztási adóval legyen megterhelve? Ha birja, akkor irigylem a teherbírását. Ha ez most igy van, ahogy én bebizonyítottam, akkor szembetűnik a borfogyasztási adó hihetetlen igazságtalansága is. Vagy talán igazságos az, hogy a legsúlyosabb exisztenciális krízissel küzdő magyar szőlősgazda, akiről kimutattam, hogy igenis ő fizeti a borfogyasztási adót, hozzájáruljon olyan háztartások fenntartásához, amelyekhez semmi köze sincsen ? Milyen jogon akarják a szőlősgazdákra hárítani a községek háztartásának fenntartását ? Mért szabaduljon a teher alól a más foglalkozással biró, éppen csak a szőlősgazdák terhére ? Ez olyan furcsa mentalitás, hogy ezt egyáltalán nem lehet megérteni és ellentétben van minden igazságérzéssel, minden méltányossággal. De a községi háztartások is teljes bizonytalanságban élnek e mellett a lehetetlen helyzet mellett és maguk kívánják ennek megváltoztatását. A magyar szőlősgazdák nevében tehát ismételten kérem a kormányt, hogy minél előbb szüntesse meg ezt az igazságtalan, sérelmes és egyben gazdaságilag tarthatatlan rendszert és a községi háztartások újjászervezése alkalmával törölje végleg az odiozus borfogyasztási adót, amely a szó teljes értelmében a tönk szélére juttatta a magyar borgazdaságot. {Úgy van! a középen.) Itt már hivatkozom német- országra, — ugyebár mindig a külföld után szaladunk — amely szintén nics rózsás gazdasági viszonyok között és amely négy év előtt a bor- fogyasztási adót teljesen eltörölte. De még egyéb sok tennivalónk van a szőlősgazdák megmentése érdekében. Örömmel tapasztalom, hogy a sürgősen foganatosítandó intézkedések tekintetében nagyrészt teljesen egyet tudok érteni az igen tisztelt földmivelésügyi miniszter úrral és hogy számíthatunk megértésére és áldozatkész támogatására. Csak egyre van szerencsém felhívni az igen tisztelt miniszter ur figyelmét és pedig sürgősen, s ez a szőlőfogyasztás fejlesztésének kérdése. Hála Istennek egy igen szép, nagy termésre van kilátás az országban, Az ismert okokból ennek a nagy termésnek bor alakjában való értékesítése felette nagy nehézségeket fog okozni. Véleményem szerint ezen csak a szőlőfogyasztás megszezvezése és előmozdítása utján lehet segíteni. Sajnos, nyíltan ki kell jelentenem hogy szőlőkereskedelmünk nincsen megszervezve, vagy nincsen úgy, ahogy kellene. Pedig e téren nagy perspektíva mutatkozik, mert tőlünk északra nagykiterjedésü országok feküsznek, ahol úgyszólván nincsen szőlőtermelés és ott meg van a lehetősege egy nagyszabású szőlöexportnak. De kellő propagandával és a kereskedelem megszervezésével a belföldön is növelni lehetne a szőlőfogyasztást. Igen messzire menne, ha én ezt a problémát most itt részletesen kifejteném. Erre vonatkozólag az Országos szőlő- és borgazdasági tanács már megtette az előterjesztését a kormánynak. Én erről a helyről csak sürgetem a kormányt a leggyorsabb intézkedések foganatosítása érdekében, mert maholnap itt a szüret, addig pedig minden előkészületet meg kell tenni. Véleményem szerint még az ezidei termés ilymódon való értékesítése tekintetében nagyon sokat elérni. Fel kell hívnom az igen t. kormány figyelmét még egy anomáliára és ez a szőlőknek a mai gazdasági viszonyokhoz képest aránytalanul magas kataszteri tiszta jövedelme, aminek következtében a manapság passzivitásban tengődő szőlős ingatlanok után a szőlősgazdáknak aránytalanul magas adót kell fizetniük, ami annál is inkább sérelmes, mert ezek után az adók után igazodnak azután a községi adók és az egyházi terhek is. Ezen is okvetlenül segíteni kell. A „Tokajhegyalja Zártterületének Hegyközségi Tanácsa.“ A hegyközségekről szóló 1929. évi XII. te. 41. §-a aként rendelkezik, hogy „a Tokajhegyalja zártterületén és valamennyi vármegyében, ahol legalább 12 hegyközség van s ezeknek területe legalább 12.000 kát, hold, hegyközségi tanácsot kell alakítani.“ A törvény végrehajtása tárgyában kiadott 3600/1929. II. F. M. számú rendelet eltért a törvény eme rendelkezésétől s a Tokajhegyalja nevét mellőzve, „Zemplén és Abauj-Torna vármegyék egyesített hegyközségi tanácsa“ neve alatt, Sátoraljaújhely székhellyel rendelte el a hegyközségi tanács létesítését. Zemplén vármegye alispánja, a törvény rendelkezéséhez igazodva, kizárólag a Tokajhegyalja zártterületére s e név alatt alakította meg a hegyközségi tanácsot. Maga a hegyközségi tanács már első gyűléséből fölirt a földmivelésügyi miniszterhez s kérte a rendelet aként való megváltoztatását, hogy a tanács hatásköre a törvény rendelkezéséhez mérten, kizárólag a zártterületre szorítkozzék s a neve is ennek megfelelő legyen.
