Zempléni Gazda, 1929 (9. évfolyam, 10-24. szám)
1929-12-05 / 23. szám
2. oldal ZEMPLÉNI GAZDA 23. szám. végezték, annál is inkább, mert hisz az embereket s a helyi viszonyokat alaposan ismerték. A magán munkálatok dijai erősen mérsékeltek voltak, mert hisz azok törvényhatósági bizottsági határozatokkal a falusi nép teherbírásához mérten szabályozva voltak. Nem veszített munkaidőt, nem terhelte a kisgazdát, ha valamely jogügyletet kötött, az útiköltség sem, mert helyben találta a jegyzőt. De az uj törvény súlyos terheket fog áthárítani ezeken felül is az egész agrártársadalomra. A községi jegyzők fix járandósága azon alapon lett a jelenlegi, — fizetésnek nem is mondható — alacsony összegben megállapítva, mert számításba vétetett a magánmunkálatokból eredő jövedelem is. Ha megszüntettetik a jogügyletek készítésének joga, a jegyzőket — ha megélhetésüket biztosítani akarjuk — kártalanítani kell azáltal, hogy fizetésük, legalább is a megélhetés határáig felemeltessék. Ez ismét a gazdaközönséget fogja terhelni az emelkedő községi pótadóban. Újabb terheket pedig a gazdatársadalom nem bir el. A tervezett törvényjavaslat ellen fel kell emelnünk tehát tiltakozó szavunkat és a gazda- társadalom milliói nevében kérnünk kell Nagy- méltóságodat, hogy a törvényjavaslattervezetet elejteni s a jegyzőket, gazdaközönségünk ez érdemes támogatóit, a magyar közigazgatás e kitűnő munkásait, azon jogukban, hogy kisebb jogügyleteket továbbra is Írásba foglalhassanak, a falun élő gazdaközönség érdekében meghagyni kegyeskedjék. A Társadalmi Egyesületek Szövetségének felhívása. Igen Tisztelt Elnökség! Szövetségünk Ipar és Mezőgazdasági-Pártoló Szakosztályának az IMPSzO-nak nevében avval a kérelemmel fordulunk tagegyesületeink minden egyes tagjához, hogy öntudatos magyar emberhez illően karácsonyra csak magyar kéz és ész termékeit vásárolja ajándékul. A magyar termelés ma már jóformán minden téren versenyez a külföldivel, amit egyre fejlődő kivitelünk is bizonyít s a legnagyobb bűn hazánk és önmagunk ellen, hogy ennekdacára az elmúlt évben is 100 millió pengőt adtunk a külföldnek itthon is kapható mezőgazdasági és ipari cikkekért. Ne nevelje a magyar szülő külföldi ajándékokkal gazdasági hazafiatlanságra gyermekeit, az önérzetes magyar ifjú és gyermek kérjen szüleitől honi cikkeket s magyar kereskedő, kinek a vásárló közönségre döntő befolyása van, hívja fel a figyelmet a magyar árura. Legyen végre ez a karácsony a magyar áru karácsonya, ne járuljunk hozzá keservesen megtakarított filléreinkkel, hogy karácsonykor is súlyos milliók vándorolnak külföldre, mert evvel sok százezer magyar család karácsonyfa-gyertyáját oltjuk ki s tönkretesszük hazánk gazdasági erejét — ezt pedig szántszándékkal megtenni semmiféle rendű és rangú magyar nem akarhatja. Kérjük az i. t. Elnökséget, hogy figyelmeztető felszólításunkat legközelebbi — vagy külön e célból esetleg összehívandó — választmányi ülésén megtárgyalni s a határozatot a legmegfelelőbb utón az egyesület tagjaival mielőbb közölni s az esetleg még karácsony előtt rendezendő ünnepségeken, vagy egyéb társas összejövetelen ennek a gondolatnak propagandát csinálni méltóztassék, hogy a szervezett magyar társadalom öntudatos föllépése a karácsonyi vásárlások alatt már minél impozánsabban nyilvánuljon meg. Budapest, 1929. 25. Hazafias tisztelettel: dr. vitéz József Ferenc főherceg s. k. kormányzó elnök. TDezőgazdasági rovat Rovaivezető: dr báró Waldbott Frigyes a Zemplénvármegyei Gazdasági Egyesület^mezőgazdasági osztályának elnöke. A szerencsi gazdagyülés. Szombaton — november 30-án — közel félezer magyar gazda, nagy-, közép-, kis- és törpe- birtokos jött öasze gyűlésre Szerencsen, hogy kiöntse szive baját, leplezetlenül tárja föl a gazdatársadalom nyomorát, amelyet tovább elviselni képtelen, keresse az eszközöket, amelyekkel a bajokon segíteni lehet, amelyeket ha meg nem talál, meginog a föld a magyar gazda lábai alatt és romokba dűl maga az ország. Oly nagy számban jelentek meg a gazdák a szerencsi gyűlésen, hogy feketéllett az utca a vasúttól a Nagy Szállodáig, a megjelentek fele nem
