Zempléni Gazda, 1929 (9. évfolyam, 10-24. szám)
1929-12-30 / 24. szám
24, szám. ZEMPLÉNI AZDA 9. oldal mét a folyó év őszén megfelelő készlet hiányában nem teljesíthettem. Tekintettel arra, hogy a szóban lévő községek talajuknál és az ottani éghajlati viszonyoknál fogva gyümölcstermesztésre kiválóan alkalmasak, hajlandó vagyok azokat a jövő év őszén megindítani tervezett tömeg- fásitási akcióba az akkor rendelkezésemre álló készletek arányában bekapcsolni, oly módon, hogy az érdekelt községek igénylői részére az Országos Pomológiai Bizottság által arra a vidékre megállapított gyümölcsnemek, illetve fajták oltványait mérsékelt áron fogom rendelkezésre bocsátani, illetve kiutalni. Ezzel szemben az érdekelteknek kötelezettséget kell vállalniok arra nézve, hogy az ültetést szakközegem utasítása szerint fogják elvégezni és hogy a fák kezelését, illetve állati és növényi kártevők elleni védekezést megfelelően fogják végrehajtani. Felhívom a Cimet, hogy a szóbanlévő községek oltványigénylőit írassa össze s az igénylők neveit, továbbá a beültetendő terű- rületek nagyságát és a kért oltványok nemét és számát feltüntető kimutatásokat legkésőbb 1930. évi február hó 1-ig terjessze elém. Budapest, 1929. december 6-án. A miniszter rendeletéből : Olvashatatlan aláírás miniszteri tanácsos.“ A fentközölt leirat alapján felkérjük a községi elöljáróságokat, de különösen Sárospatak, AI- sóberecki, Tárcái, Taktaharkány, Tiszaluc, Megy- asszó, Erdőhorváti, Tolcsva, Gesztely, Vajdácska, Tállya, Legyesbénye, Lácza, Mád, Girincs, Mező- zombor községek elöljáróit és a Sátoraljaújhelyi Egységes hegyközséget — mint amely községek elöljárói az első felhívásra az igényeket bejelentették — hogy a fenti földmivelésügyi miniszteri rendeletnek megfelelelő igényjegyzékeket a megjelölt időig újból terjesszék be. Sátoraljaújhely, 1929 december 20. Zemplénvármegyei Gazd. Egyesület. ****** Hirdessünk a »Zempléni gazdádban Méhészeti rovat. Tél a méhesben. Irta: Eberlein Antal. Karácsony. Hideg idő, havas táj, hosszú éjszakák. Az utcák csendesek, csak ritkán fut el egy-egy szán az ablak alatt. A gazda kíváncsian nézi, ugyan kik ülhetnek benne nagy bundákba burkolva ? A szobában gyermekzaj a karácsonyfa körül. A nappal még csak el telne valahogyan, de az esté ! A véget érni nem akaró este! A gazda nem mer lefeküdni, fél, hogy nem tudja végig aludni az éjszakát. Ül egyedül, néz maga elé, szállnak a gondolatai, szállnak. Röpködnek azok mindenfelé. Eljutnak a méheshez is. A méhes! — Siri csend van körülötte. Hiába megy arra, nem fogadják hangos muzsikaszóval kedves kis munkásai. Csendes, kihalt ott minden. Elmélkedik a gazda : milyen is volt az elmúlt nyár? Tervezget a jövőt illetően: milyen lesz a jövő év? A jövőbe látni, édes méhésztársam, nem tudunk. Jósolni nem okos dolog. Nem foglalkozik vele komoly ember. Következtetni azonban már okos dolog is, komoly dolog is. A meteorologus a levegő nyomásából a szelek irányából következtet a holnapi időjárásra. Ez nem jóslat, ez következtetés. Próbáljunk a méhészetben is következtetni. Milyen is lehet a jövő év ? Ha erős méhcsaládjaink vannak az akácvirágzáskor, akkor van méz, mert ezek a családok ki tudják az alkalmat használni és naponta 10 kilogrammot is képesek gyűjteni. Méhcsaládjaink tavaszi erőbeli állapota erősen függ attól, hogy milyenek voltak azok őszszel ? Sok méh ment-e telelőbe, vagy kevés? A telelők közt sok volt-e a fiatal, vagy túlnyomóan öregek ? Ha összehasonlítjuk méheink állapotát az 1928. és 1929. év őszén, azt hiszem, a legtöbb méhész azt fogja mondani, hogy az 1929. év őszén sokkal népesebbek voltak. A bogarak korát nézve is tudjuk, hogy az idei őszön nagyon sok méh kelt szeptemberben, de kelhetett októberben is, hisz az ősz csodálatosan szép és enyhe volt. Méhcsaládjaink tehát népesen mentek a télbe és meglehet minden reményünk arra, hogy népesen fogják megérni a tavaszt. Akinek népes méhcsaládjai vannak, annak nyert ügye van, annak lesz méhe. Következtetésem tehát az, hogy: mert méhcsaládjaink népesek, a jövő tavasz jó lesz.
