Zempléni Gazda, 1929 (9. évfolyam, 10-24. szám)
1929-12-30 / 24. szám
10. oldal. ZEMPLÉNI GAZDA 24. szám De — mondaná erre a sarokban mélázó méhésztársam — lesz ehez szava még az időjárásnak is, lesz persze, hogy lesz! A méhesben még erősen az idő a gazda. Lehet, hogy az idő következtetésem is megcsufo ja. (Megtörténik ez a meteorológusokkal is.) De azért volna erre az „idő“ megjegyzésre nekem is ellenvetésem mélázó gazdatársamhoz. Azt mondanám, hogy bizony ez a sokat emlegetett „idő“ sokszor csak köpönyeg, mivel a tudatlan méhész sikertelenségét palástolja. Hiszen tudom, hogy esőben a méheim nem gyűjthetnek, hogy hidegben nem hagyhatják el lakásukat, hogy a nagy meleg a virágok lelkét is kiszárítja. Mégis senki sem fogja mondani, hogy minden tavasszal legalább egy néhány nap nincsen, mikor az idő kedvező. Ezt a néhány kedvező napot tudja éppen kihasználni az erős méhcsalád. Figyeljük meg: teljesen rossz évek legtöbbször akkor vannak, mikor méhcsaládjaink gyengék. Népes méhcsaládok mellett nincsen nagyon rossz év. Legyen azért karácsonytájt a kuckóban elmélkedő méhésztársnak legfőbb gondja az, hogyan is munkálhatna ő közre, hogy méhcsaládjai mindig erősek legyenek tavasszal ? Az idén erősek méhcsaládjaink, mert az idő kedvezett őszi fejlődésükre. De hányszor nem kedvez ez az „idő“ nyár végén ? Hányszor vannak nagyon száraz júliusok és augusztusok? Hányszor hideg már a szeptember ? Kedves elmélkedő barátom, emlékeztetlek rá — hiszen látnod kell magadnak is — hogy méhcsaládjaink juniutban rendesen zsúfoltságig népesítik lakásaikat. A méhész lesi, várja a rajokat. Nem jönnek. Egyszer csak kezd a nép fogyni és pár nap múlva alig ismerünk rá a családra, any- nyira legyengült. Igen. Eljött a julius az ő mindent megaszaló forróságával. A kijáró, agyondolgozott méhek egy-kettőre elhullanak. A fiasitás hirtelen megcsappan. Hányszor hallottam méhészektől ezt az észrevételt: én nem tudom, talán kirajzott ez a család, a múlt héten még nagy csomóban ültek kint a méhek, ma már a kaptárban is csak imitt- amott van egy pár bogár. Nem, kedves barátom, nem rajzott ki. Csak megcsappantak a mézforrások és a család a szükség idejére rendezkedik be. Csökkenti a fiasitást, elveszti öreg méheit. A mérleg a másik oldalra billent. Több méh hull el naponta (sokkal több), mint amennyi születik, igy apadásnak kell bekövetkezni. Ez a leapadás katasztrófális is lehet. Ha a betelelésig folyton csak apad a nép, csak maroknyi családot tudunk a télbe bocsátani, ennek a sorsa pedig nagyon bizonytalan. Ha át is éli a telet, ha jó év következik is reá, legfeljebb újra össszeszedi magát. Kivételesen jó évnek kell lenni, hogy ez még mézet, vagy rajt adjon. Megsúghatom neked, kedves barátom, hogy a mi méhészeteink túlnyomó részének ez a baja. A méhészek júliusban, augusztusban nem gondozzák helyesen méheiket. Jobb a hibát felderíteni, beismerni, a javulás útjára térni, mint valami hamis okra fogni a sikertelenséget. Olyan kevés méhész van, ki azon töri a fejét, hogyan is helyezhetné biztos alapra romlásnak indult méhészetét. A legtöbb igen könnyen és egy fölényes mozdulattal állapítja meg, hogy nem ő a sikertelenség oka, hanem az időjárás, vagy a méhlegelő. Régen jobb volt. Ez a jelmondat. Régen sem volt minden fenékig tejfel. Régen is voltak száraz évek, esős évek, voltak szigorú és enyhe telek. Nem uj találmányok ezek. A méhlegelő? Az — sajnos — romlott, de nem romlott oly mértékben, hogy már most ne lehetne sikerrel méhészkedni. Ha legelőinket összehasonlítjuk más országokéval, még mindig azt kell mondanunk, hogy a miénk egyike a jobbaknak. Akác nincsen ám mindenütt. Tisztesfü meg pláne nincs ! Ha mi majdan csak az akácra leszünk utalva, még akkor is érdemes lesz méhészkedni. Talán nem is a virágok mennyisége fogyott meg nálunk, hanem a virágzás idejében törtét.t változás. Eltűntek a soha nem kaszált és igy egész nyáron át virágzó rétek, eltűntek a virágos erdők. Mindent eke alá fogtak. A szántás-vetés sok mézelőnövényt pusztít, de termel is. Gondoljunk csak a repcetáblákra, a baltacin és hereföldekre, a napraforgóra, hajdinára stb. Tény az, hogy a virágok túlnyomó része tavasszal nyílik. Májusban és junius első felében van nálunk any- nyi virág, hogy valószínűleg tízszer annyi méh sem tudná kihasználni. A tavaszra számíthatsz is, méhésztársam. A nyári tarlóvirágzásra már nem olyan biztosan. Úgy kell berendezkedned, hogy a tavaszi virágzásból kifizessék méheid munkádat, költségedet. Ha az őszi hordás is jól sikerül, ez már a számításon felüli összeget kell hogy hozzon. A tavaszi virágzás sokkal biztosabb, azért minden tudásunkkal azon kell lennünk, hogy ezt alaposan kihasználjuk. Ott vagyunk, barátom, ahonnan elindultunk: az erős méhcsaládnál. Ne hagyd nyáron lefogyni őket, ha száraz a julius, augusztus, etesd, hogy állandóan sokat fiasitson az anya. Áprilisban és május első felében is etesd, hogy gyorsan fejlődjenek és az akácra már teljes népességüek legyenek. Lapunk jelen száma, közbejött akadályok miatt, csak ma, dec. 30-án, jelenhetett meg.
