Zempléni Gazda, 1928 (8. évfolyam, 5-24. szám)

1928-07-20 / 14. szám

8. oldal.

ZEMPLÉNI GAZDA

15. szám

Gyümölcsészeti rovat.

Rovatvezető : gróf Széchenyí-Wolkenstein Ernöné.

I

Az őszibarackról.

Irta : Gróf Széchenyí-Wolkenstein Ernőné

Az őszibarackról szóló cikksorozatomat avval végzem, amivel kezdtem is: a legnemesebb gyümölcs, a -„Gyümölcskertek királynéjának“ ellenségeinek fölsorolásával.

Bizony, sajnos, igen nagy ez az ellenséges haderő és három hadosztály áll ellenünk folytonos harcban.

1. Az időjárás és talajokozta betegségek:

1. A téli és tavaszi fagyok.

2. Az erős, hideg szelek.

3. A jégverés.

4. A mézgafolyás.

5. A klorozis.

il. A növényi ellenségek:

1. A levélfodrosodás.

2. A monilia.

3. A lisztharmat.

III. Az állati ellenségek :

1. A hangya

2. A fülbemászó.

3. A barackmoly.

4. A tetü.

Az I. hadosztály első és második pontjában felsorolt fagyok és hideg szelek ellen az egyedül álló fiatal fákat szalmával vagy náddal be lehet kötni és épp igy egy falon nevelt redélyfákat is be lehet kötni, vagy védő fenyőgalyakkal beaggatni, úgymint nád, vagy gyékényből készült fedőkkel védeni. Továbbá lehet fagyos éjszakákon füstöléssel (ezt a Hegyalján jól ismerjük) is védekezni, a mellékelt kis kép pedig bemutatja az Amerikában használt kis kályhát, amely itthon is készíthető.

E kályhában olajjal vagy valamely más kátrányfélével leöntött almot égetnek fagyos éjszakák hajnalán, vagy faforgács fölött körülbelül 12 kg. kőszenet raknak a kis kály- 1. sz. kép. hákba. (Ez a szénmennyiség 3 óra hosszat terjeszt meleget és füstöt!)

Megemlítendő még, hogy a fagykárt úgy a rügyek, mint a virágok könnyebben kiheverik, ha nem tűz reájuk közvetlen utána a meleg napsugár ; tehát a téli nagy hidegekben és a fagyosszentek rémnapjai alatt a napsugaraktól is védjük kedvenceinket.

A jégverés után mindenekelőtt minden letört gályát vagy hajtást simára levágunk. Sokan azt ajánlják, minden sebről a fa jégütött héját éles késsel rögtön el kell távolítani. Ezt a gyümölcsé- szet nagy mestere, űancher ellenzi, mondván, hogy jobb a sebeket csak két-három hónappal később igy kezelni, mert addig az uj kéregképződés már maga megmutatja, mit lehet meghagyni és mit kell eltávolítani.

Ilyen fákat mint „betegeket“ külön szeretetteljes kezelésben kell részesítenünk! Mennél kevesebbet metszünk rajtuk; minden egyes levelet, amely gyógyító erőt assziminál, szorgosan megvédünk. (Különösen a falánk tetütöl.)

Szárazságban sokszor megöntözzük és csak ősszel szabad nagyobb megsérült galyakat eltávolítani vagy a szegény rokkantat „megifjitani.“

Ha mézgafolyást találunk valamely őszibarackfa ágán, mindenekelőtt éles késsel eltávolítjuk a mézgát, aztán a sebhelyen a fakérgen át 3—4 merőleges vágást eszközlünk, úgy, hogy a kés a seb felett V2 cm.-nyíre, a seben át és a seb alatt ismét Vi cm.-nyi hosszúságban áthasson a kéregbe. Azután alkoholos vagy ecetes oldattal a sebeket jól kimosva, ugyanilyen megnedvesitett vászonnal kötést alkalmazunk a sebekre, amely alatt hamarosan begyógyulnak.

A klorozis (sárgulás) a fa levélzetének betegsége. Néha az egész fán, néha csak egyes ágakon, néha csak a hajtás végein megsárgulnak a levelek. E betegség okozói lehetnek: a túlságos nedves, vagy túlságos száraz, vagy a vasban igen szegény talaj, vagy egyáltalában oly talaj, amelyben nincsen elegendő táplálék. Vagy amely túlságosan meszes. Okozhatja még a fa gyökereinek megfagyása is, kedvezőtlen hideg, esős időjárás, vagy valamely rágcsáló állatnak a gyökéren való garázdálkodása.

A sárgulás ellen védekezhetünk alagcsövezés- sel, talajjavítással és a nagyon szegény talajnak (különösen a fa tányérjában) vasgálic oldattal való öntözésével. (3—4 kanna vízben 1—2 kg. vasgá- licot oldva.)

A baj orvoslása pedig abban áll, hogy a beteg részeket eltávolitjuk és a védekezési eljárást alkalmazzuk.

II. A második hadosztály, az őszibarack növényi megbetegedései ellen használhatjuk a „bordói lét“ (lásd a „Zempléni Gazda" 1924. évi 25„