Zempléni Gazda, 1928 (8. évfolyam, 5-24. szám)
1928-07-20 / 14. szám
15. szám. Z EM.P í N 1 GAZDA 5. oldal. sülét, illetve ennek Szőlészeti és Borászati Osztálya által adott kifejezést. A Vármegyei Gazdasági Egyesület Szőlészeti és Borászati Osztálya — amikor 1922-ben aföld- mivelésügyi kormány, a Darányi alkotta 1908. évi 47. t.-c. módosítását tervezte — szemben a földmive lésügyi kormány által tervezett édesitéssel, 1922. évi | nov. hó 15-én tartott ülésében báró Waldbott Kelemen ; szőlőnagybirtokos (ezidő szerint az Orsz. Szőlő- és Borgazdasági Tanács elnöke s felsőházi tag) indítványára a következőleg határozott. „Zemplénvármegye Gazdasági Egyesülete az egész Tokaj-Hegyalja nevében ünnepélyesen tiltakozik az 1908. évi 47. törvénycikk oly módosítása ellen, mely a borok cukrozását, illetve édes borok kikészítését engedélyezné, mert ezen j rendszabály egyszer s mindenkorra tönkretenné I a magyar borok hírnevét, amelyet évszázadokon át elsősorban a Tokaj-Hegyalja vivott ki az egész világ előtt. Károsnak s egyben céltalannak tartja egy j ilyen törvény megalkotását, mert ez végeredményében az országnak tartós gazdasági előnyöket nem biztositana, de végeredményében gazda- j sági romlásba és elszegényedésbe taszítaná a j Tokaj-Hegyalja borvidékét és annak egész la- | kosságát, csak azért, hogy egy néhány nagykereskedőből álló érdekcsoport ily módon mil- j liárdokat harácsolhasson össze számottevő or- szágrészek kárán. Zemplénvármegye Gazdasági Egyesülete felír a Miniszter ur Őnagyméltóságához és felkéri, hogy ezen nagyfontosságu kérdésben a Tokaj-Hegyalja meghallgatása nélkül döntés ne történjék. Felkéri Zemplénvármegye Gazdasági Egyesülete a Tokaj-Hegyalja nemzetgyűlési képviselőit : báró Maillot Nándor, dr. Bessenyey Zénó, dr. Görgey István és dr. Nemes Bertalan urakat, kövessenek el minden lehetőt, hogy ez a ! törvénytervezet, mely kerületeik lakosságának gazdasági megsemmitésével egyértelmű, törvénnyé ne válljon.“ A földmivelésügyi minisztériumban 1922. évi december hó 12—13. napjain megtartott szakértekezlet után az Egyesület Szőlészeti és Borászati Osztálya ugyancsak 1922 évi december hó 16-án tartott üléséből a következő feliratot intézte a földmivelésügyi miniszterhez. „A Tokaj-Hegyalja szőlőbirtokosai és e gazdasági ággal kapcsolatban álló érdekeltsége továbbra is szigorúan ragaszkodik többször kifejtett s legutóbb 1922. év november hó 15-én tartott szőlészeti és borászati szakosztálya ülésében 26/364—1922. sz. határozatában leszögezett és a Nagyméltóságu földmivelésügyi Miniszter Úrhoz 437/1922. sz. a. benyújtott emlékiratában részletesen megindokolt álláspontjához. Ehhez képest a leghatározottabban tiltakozunk a bornak bármely formában eszközlendő édesitése, édes boroknak bármely módon való készítése ellen, történjék az különösen akár cuk- rozás, akár szárított szőlő stb. felhasználásával. A borok gyógyítása és konzerválása érdekében megengedendőnek tartjuk a szesz mérsékelt használatát és pedig akár tisztított, legalább 97—98% hektofoku szesszel, akár borpárlattal. Tekintettel arra, hogy vannak vélemények, melyek szerint az 50—60 fokos borpárlat az ecetgombák elpusztítására képtelen, célirányosnak tartjuk a magas kormány bölcs figyelmét e körülményre felhívni s alázatosan kérni, hogy mielőtt a borpárlat használatának engedélyezését törvénybe iktatja, kérjen ki minden kételyt kizáró és ezen kérdést hitelesen megvilágító szakvéleményt.“ Az Osztály e határozatot báró Waldbott Kelemennek a következőleg hangzó indítványára hozta: „A bor szesztartalmának emelése végett a borhoz szeszt adni külön engedély nélkül szabad, az okszerű borkezelésnél elismert eljárások korlátain belül. Ezen célra egyáltalában csak legalább 95 térfogat %-os finomított szeszt vagy pedig hibátlan borpárlatból nyert, legalább 95 térfogat %-os tiszta párlatot szabad használni és azt is csak oly mértékben, hogy a szesz hozzáadása által még a legnehezebb boroknál is a bor szesztartalma 14, legfeljebb 18 térfogat °/„-ot érhet el. Cukrozott mustok vagy borok szeszezése tilos.“ A Tokajhegyalja szőlőbirtokossága, bár az 1924. évi IX. t.-c. megalkotásánál — szemben a síkvidéki érdekeltséggel — alulmaradt, akkor leszögezett álláspontját változatlanul ma is állja. A Tokajhegyalján semmi oly mozgalom nem indult meg, mely a Pesti Hírlap közleményét fedné. És csak sajnálkozni tudunk azon, hogy egy oly előkelő lap hasábjain, aminő a Pesti Hírlap, — mely lap egyébként a Tokajhegyalja érdekét mindig a legnagyobb megértéssel kezelte — a Tokaj-
