Zempléni Gazda, 1928 (8. évfolyam, 5-24. szám)
1928-04-20 / 8. szám
8. szám. ZEMPÉNI GAZDA 5. oldal Az export üzlet nem fejlődhet, mivel az ingadozó valuta minden számítást halomra dönt. A fagykárok nagyságáról még semmit sem lehet mondani, azonban a termelők erősen állitják, hogy a be nem fedett vesszők szemei majdnem teljesen elfagytak. Az istriai szőlők állapota a kedvező téli és tavaszi időjárás miatt teljesen kielégítő. A borkészletek már igen csekélyek. Triesztben és Fiúméban a legutóbb vásárolt bortételek elszállításával foglalkoznak. A nagy görög vállalatok ajánlattételeiket megmagyarázhatatlan viszonyok következtében ismét beszüntették, úgy, hogy pillanatnyilag azon kisebb firmák, melyek még áruval rendelkeznek, aránylag nagy kötéseket i tudnak csinálni. Az olasz piacon sem tünnik fel semmiféle í változás. Általában csend uralkodik, noha némely helyen emelkedés a borforgalom terén mégis ta pasztaiható. Eme éténkülés észlelhető elsősorban a i jobb minőségű és magasabb szesztartalmu boroknál ; miközben a kisebb minőségű borokra vevőt , nem találnak. Piemontban a forgalom már vala- i mivel jobb; 12—13 fokos borokért adnak 200— ( 250 lírát. Venetoban a 10 — 11 fokos borokat jegyzik 130 — 160 lírával métermázsánként. Az aquliai | borpiac a kereskedők rezervált magatartása miatt teljesen csendes. — Sziciiiában szintén nyugalom j uralkodik, az árak sem változtak. Prima fiatal bo- ! rókát jegyzik hektoliterenkint 180—200 líráért. Franciaországban a kereskedelem habár lassan, de mégis csak kényszerül készleteit kiegészíteni. Ez különösen Délfranciaországban az ottani kereskedelmi körökben észlelhető. A kereskedelem eme élénkülését nagyban hátráltatja a termelők nem kismérvű ellentállása az eladásokkal szemben;! minthogy a termelők tudják és mintegy megerősítve látják legjobban az idei fagykárok káros következményeit. Ezért látszik kizártnak az árak visszaesése az utóbbi időben, sőt inkább egy hossz bekövetkezését lehet várni azon egyszerű oknál fogva, mert a kereskedelem a fogyasztás fedezésére Délfranciaországban nagy tételek lekötésére szorult és ! kényszerül. Délfranciaországban különösen keresettek jelenleg a kis borok, melyekért 20 francot ! is fizetnek malligand fokonként. Dacára az észrevehető üzleti lanyhulásnak, az árak mégis szilárdak. Burgundban is nyugalom uralkodik a borpiacon. A spanyol borkereskedelem terén a felemelt francia vámok miatt bizonyos stagnáció következett be. Úgy mint azelőtt, most is csak a vörös borok a keresettek. Az árakban némi visszaesés észrevehető. Az algíri piacon is általában csend uralkodik, de egyes nagyobb tételek eladásakor azonban csak nem mindig a jóminőségü boroknál is bizonyos áremelkedés mutatkozik, tehát a jó minőségű borok áralakulása összefüggésben van a közönséges borok árával. Kimondott különös jó minőségű borokért 17—18 francot fizetnek malligand fokonként. Siller és fehér borok továbbra is keresetlenek. Tunisban a piac szintén csendes. Termelők malligand fokonként 16.5 francot és felfelé köve telnek az árujukért, ámbár nem nagy érdeklődés mutatkozik a borok iránt. Kereskedők néhány nagyobb tétel bort 17—18 francért malligand fokonként ab piac vásároltak Tunisban bort. S Baromfitenyésztési rovat. Rovatvezető : dr Szén József plébános Baromfitartók-baromfitenyésztők Irta : rovatvezető. Amikor a két szóból álló fenti cikket leírtam, önkéntelenül is arra gondoltam, hogy egyesek részéről bizonyára a sleonazmus, a fölösleges szó- szaporitás vádjával leszek illetve. Már pedig készakarva adtam jelen cikkemnek a fenti címet, aminthogy a cikk elolvasása után könnyelmű vádlóim is befogják látni, hogy a „baromfitartók“ és „baromfitenyésztők“ rokon, de nem azonos, sőt lényegesen különböző fogalmat kifejező szavak. Ha olvassuk a baromfitenyésztésünk állapotáról szóló hivatalos jelentéseket, vagy ha figyelemmel kisérjük a napilapok hasábjain közzétett idevonatkozó híradásokat, mindenütt baromfitenyésztésünk „örvendetes fellendüléséről“, a .baromfi- és tojásexport rendkívüli bevételeiről,“ a „baromfitenyésztés horribilis jövedelmezőségéről“ olvashatunk. Ha pedig megkérdeznénk pl. vármegyénk bármelyik, akár intelligens, akár földmivelő gazdáját, 90%>-ban bizonyára azt a lemondó választ kapnánk: „én még baromfiból soha jövedelmet nem láttam.“ E válasz meg is felel a tényleges állapotoknak, mert gazdáink és gazdasszonyáink legnagyobb része még ma is akként kezeli baromfiállományát, amint azt ősszüleitől elsajátította s mig a mezőgazdaság többi ágazataiban elfogadja az újítások hasznos tapasztalatait, addig baromfiíar- tásában figyelmére sem méltatja az újabb tenyész
