Zempléni Gazda, 1928 (8. évfolyam, 5-24. szám)
1928-04-20 / 8. szám
6. oldal. ZEMPLÉNI GAZDA 8. szám. tési elveket, következetesen kitart maradi felfogása mellett s igy jövedelme a baromfitartásból nem is lehet. Ő baromfitartó csupán és nem baromfitenyésztő, mert még nem jutott el annak a megismeréséhez, hogy a baromfit nem azért kell tartani, mert az őseinktől örökölt szokás, hanem azért, mert a baromfi okszerű tartás esetén haszonállat is, mely a modern tenyésztési elveknek megfelelően állítva be a gazdaságba — akár fő, akár mellékágként — nagyon is jövedelmező. Valamikor egy gazdasági előadáson hallottam ezt az üzemtani tételt: minden termelés a minimumban lévő üzemi faktor szerint igazodik. Ilyen üzemi tényezők : a kiima, talaj, tőke, munkásviszonyok, az üzemvezető szaktudása stb. Ha a fentemlitett tényezők közül egy is hiányzik, vagy kisebb fokban van meg, mint azt az üzem képességé megkívánná, a termelés eredménye ezen minimumban lévő tényezőtől van függővé téve, aminthogy a kádba is — melynek egyik dongája le van törve s melynek dongái jelképezik az egyes üzemi tényezőket — csak annyi vizet önthetünk, amennyit a iegrövidebb (minimumban lévő) dongája enged, s hiába öntenénk abba bármennyit is, a többi kifolyna belőle. Ez az általános üzemtani tétel vonatkozik a baromfitenyésztésre is. Itt is vannak bizonyos tényezők, melyeknek helyes együttműködése adja meg a tenyésztés sikerét és jövedelmezőségét. — Ilyen tényezők : a baromfiak számához mért, kellő nagyságú terület, kiválogatott, megbízható állomány, okszerű takarmányozás, értékesítési viszonyok, szakértelem, tenyésztési kedv stb. Hiába rendelkezik valaki bármity nagyságú tőkével s akárminő drága ólakkal kedveskedjék is állatainak, ha a fenti tényezők közül csak egy is hiányzik, főképp, ha hiányzik a szakértelem és tenyésztési 1 kedv: baromfitenyésztése sohasem lesz jövedel- j mező s bizony csak baromfitartó ő, de nem Da- I romfitenyésztő. A céltudatlan baromfitartás és célszerű baromfitenyésztésből származó különböző jövedelem illusztrálására álljon itt az a példa, amelyet saját | gazdaságomban önmagam tapasztaltam. Tiszta fajtájú baromfiakon kivül — miután még kevés van belőlük — házi használatra tartok közönséges parlagi tyúkokat is, mintegy 50 db.-ot. Ezek a gazdasági udvaron, teljesen magukra hagyatva úgy nevelődnek, mint sok más száz háznál, azaz kapargálásból keresik élelmüket, egy kis szemeleséget is kapnak, ezenkívül különféle konyhahulladékokat stb. A tiszta fajtájú baromfiakat okszerűen, a mai tenyésztési elveknek megfelelően gondozom s az eredmény a mai napig az, hogy mig az elmúlt év decemberétől a mai napig a 8 drb. fehér leghorn napról-napra állandóan 6—7, nagyon sokszor 8 drb. tojással ajándékozott meg, addig az 50 drb parlagi tyúktól decemberben semmit, januárban 5—6 db.-ot kaptam, a mostani hónapokban legfeljebb 12—15 db. tojást adnak. A tényezők, melyek a nagy különbséget okozzák, kézenfekvők. Eltekintve a tartási és takarmányozási mód különbözőségétől, mellyel mindkét fajta állataimat tartom, parlagi tyúkjaim meddőségének legfőbb okát abban látom, hogy azok kiválogatva, kiselejtezve soha sem voltak s igy a néhány darab jótojó tyuk mellett sok az értékte len, melyek természetesen a tartási költségnek a kis részét sem téritik meg. — Ellenben 8 darab leghornjaimnál már érvényesítettem a termelőképességen nyugvó tenyészkiválasztást s csak azokat az egyedeket tartottam meg, melyeket tojóképességüknél fogva a továbbtenyésztésre alkalmasaknak találtam. Egyébként, hogy mily fontos szerepe van a következetes tenyészkiválasztásnak és az évről-évre pontosan foganatosított kiselejtezésnek, mutatja az a példa is, melyet egyik szaklapban olvastam: egy telepen, ahol 450 tyuk egy hét folyamán ösz- szesen 643 tojást termelt, a selejtezés elvégzése után — amelynek során 207 rossz tyúkot kiválasztottak — a megmaradó 243 tyuk egy hét alatt 624 tojást tojt, vagyis csak. 19 tojással kevesebbet, mint a 450 tyuk az előző héten, mig a 207 kiselejtezett tyuk ugyanazon a héten összesen csak 13 tojást tojt. Általánosságban ezen néhány sorral akartam kidomborítani a „baromfitartó* és „baromfitenyésztő“ közti különbséget, a részletkérdések kifejtésére s a modern tenyésztési elvek ismertetésére majd külön kitérünk. Még csak azt említem meg, hogy Amerikában egy tojó után évenkint nagy átlagban a tiszta haszon 10—30 P, Hollandiában 7—15 P, Németországban 6—12 P. Ha majd nálunk is a szó igazi értelmében vett baromfitenyésztők lesznek, akkor mi is beszélhetünk 6—10 pengős átlagos évi jövedelemről s nem ütközünk meg azon, ha ezt olvassuk : 100 tyuk tiszta haszna tojáshozainát tekintve 600 — 1000 P.
