Zempléni Gazda, 1928 (8. évfolyam, 5-24. szám)
1928-12-05 / 23. szám
2. oldal. ZEMPLÉNI GAZDA 23. szarr. ,, „ (hétfőn) d. u. Vs5 órakor a tejgazdasági bizottság gyűlése. ,, 11 én, (kedden) délelőtt 1! órakor az országos mezőgazdasági kiállítás és vásár rendező bizottsága gyűlése. „ 11—18-ig naponta délelőtt 9 —12-ig és délután 4—6-ig traktortanfolyam a Köztelken. mezőgazdasági rovat Rovatvezető; dr báró Waldbott Frigyes a Zemplénvármegyei Gazdasági Egyesület mezőgazdasági osztályának elnöke. Szántóföldjeink meszezése. (Cikksorozat, összeállítja rovatvezető) 1. Bevezetés. A „Zempléni Gazda“ 1926 november 20-án megjelent számában Elek Aladár cukorgyári gazd. felügyelő tollából cikk jelent meg, melyben a mésziszapnak kötött talajaink javítása szempontjából tapasztalt nagy hasznáról emlékezett meg. Mások is akadtak, akik vármegyénkben az utóbbi időben erősen kezdték propagálni a mész használatát, és e téren már nálunk is évről-évre fokozódó, nagy kiterjedésű kiséletek folynak. Ez év elején a Földmivelésügyi minisztérium is hatalmas akciót kezdeményezett, melynek célja, a mésznek mint talajjavító eszköznek a szikes és a nehéz agyagtalajokon való terjesztése, Ez az akció még csak most van kifejlődésben. Ha külföldön, nevezetesen Németországban, Csehországban, Ausztriában, Angliában figyeljük az ottani intenzív mezőgazdasági üzemeket, úgy csodálkozással azt látjuk, hogy mindenütt nagy mértékben használják a meszet műtrágyázás, helyesebben mondva talajjavítás céljából, s legtöbb helyen el se képzelhető egy gondosan vezetett gazdaság, amely meszet ne használna szántóföldjein. Nálunk még csak kevés nagy uradalomban szokásos a talaj meszezése, leginkább a cukorrépa termelésével kapcsolatosan és majdnem kizárólag csak cukorgyári méssiszappal) Pedig Magyarországon igen sok oly talaj van, mely megkívánja a meszet, de különösen a mi vármegyénkben túlnyomó az olyan összetételű föld, mely vagy szikes, vagy mészben szegény, vagy pedig olyannyira kötött, hogy lazítása és könnyebb megmivelhetése végett mésszel kezelendő. Kívánatos tehát a magasabb terméshozamok elérése szempontjából, hogy evvel a kérdéssel behatóbban foglalkozzunk itt Zemplénben is. Ez az oka annak, hogy a Zemplénvármegyei Gazdasági Egyesület vezetőségének elhatározásából e helyen foly- talólagos cikksorozatot fogunk közölni, mely a szántóföldi meszezés egész problémájával népszerű hangon foglalkozni és azt gazdáinkkal megismertetni fogja. Kérjük azon gazdatársainkat, kiknek földjük szikes, szikességre hajló, avagy nehéz, kötött, szurkos agyag, hogy jelen közleményeinket figyelemmel kisérni szíveskedjenek. 11 Kultúrnövényeink mészszükséglete. Előre kell bocsájtanunk és állandóan szem előtt tartanunk, hogy a talaj meszezésénél nem kizárólag az a célunk, kogy a kultúrnövényeket fölépitésükhez szükséges mésszel lássuk el, hanem túlnyomóan a mész arra szükségeltetik, hogy vele a talajt lazítsuk és az abban jelen levő vagy állandóan fejlődő savakat lekössük, illetőleg a növényzetre nézve ártalmatlanokká tegyük. Mégis tagadhatatlan, hogy minden növénynek saját kifejlődésére is bizonyos mennyiségű inészre szüksége van, persze nagyon kiilömbőző mennyiségben. Vannak olyan növények, melyek sok meszet igényelnek és az ilyenek csakis meszes talajon képesek diszleni, ilyenek főleg a pillangósok, nevezetesen a lucerna; vannak olyanok, melyek megélnek aránylag csekély mésztartalmú földben, de nagyon is meghálálják a kellő mésznek jelenlétét a talajban, ilyenek a kalászosok, a répák, a repce stb. és végül vannak olyan növények is, melyek nem kedvelik, vagy éppenséggel nem tűrik a meszet, sőt meszes tartalmú talajon sárgaságban esnek és elpusztulnak, ilyenek a sárga csillagfürt, szőlőinkben pedig a ripária portális nevű amerikai vadszőlő, de ilyenek számos gyomnövények is, mint amilyen p. o. a lósóska, a székfü vagy kutyakapornak bizonyos fajtája, számos úgynevezett savanyu füvek és sok más vad növény. Treitz Péter tollából a M. kir. Földtani Intézet kiadásába megjelent; „Meszezés a Mezö- gaságban“ cimü füzetben táblázatot találunk, mely azt mutatja, hogy néhány fontosabb kulturnövé-
