Zempléni Gazda, 1928 (8. évfolyam, 5-24. szám)
1928-10-20 / 20. szám
6. oldal. ZEMPLÉNI GAZDA 20. szám. porhanyó jelleggel bir. Ha többféle gyümölcsne met ültetünk tavasszal, akkor először a legkorábban hajtó bogyóstermésü cserjéket, ezek után a csonthéjas termésű fákat és végül az almástermésü gyümölcsfához tartozó növényeket ültetjük el. Osszi ültetésnél az ültetés sorrendje mindegy. Bármikor is ültetünk tavasszal, ahhoz lehetőleg mindig szélmentes, inkább borús, mint napos időt választunk. Ilyenkor, tekintetfel arra, hogy a nap már erősebb mértékben szárit, fáink gyökérzetét ne tartsuk huzamosabb ideig földön kívül. Kényszerítő körülmények folytán — kivételesen — nyáron is iiltelhetünk eredménnyel gyümölcsfát. Ilyen esetben az ültetést mindig a nedvkeringés nyári szünetelésének néhány hetében, tehát nálunk általában junius hó vége felé, hajtsuk végre. Nyáron az ültetés úgy történik hogy az ültetést megelőzően az átültetendő fák levélzetének egyharmad részét leszedjük, a fákat alaposan megöntözzük, ezután 2—3 nap múlva a fát minél több, a gyökéren maradott földdel uj helyére elvisszük Itt a gondosan keresztül vitt elültetés után a fát alaposan beiszapoljuk, a gyökérzet feletti földfelszínt apró, száraz trágyával, vagy erre alkalmas más anyaggal (törek, tőzeg, fürészpor stb.) árnyé kolás céljából ujnyi vastagon beteregetjük s a fát megeredéséig, növekedésének megindulásáig naponta megöntözzük. Célszerű az ilyen nyáron átültetett fa koronáját is — beárnyékolás céljából — valamilyen ronggyal, sásfonadékkal vagy hasonlóval megeredéséig beárnyékolni A helyesen megválasztott ültetési idő s a szabályos ültetés a fa megeredését és tovább növekedését feltétlenül biztosítja. Kényesebb gyümölcsnemek fáinál, mint például azt a barackoknál célszerű tenni, nagyon jó, ha őszi ültetés esetén azok törzsének tövét a fa környékéről összehúzott földdel kupac alakuan betakarjuk. Ez az erősebb fagy káros behatása ellen védi meg az elültetett, tehát mintegy beteg, kevésbé ellentálló fát. Őszi ültetésnél a fák alapos megöntözése, az úgynevezett „be- iszapolás“ minden károsodás nélkül elmaradhat. Természetes azonban, hogy az ősszel elültetett s karót kívánó fákat még az ősszel, az ültetés alkalmával kell rendesen megkarózni, a karózással tavaszig nem várhatunk. Fontos a karózás keresztülvitelénél az, hogy az uj ültetesü fát sohasem kötözzük azonnal erősen a karóhoz, a kötözés lagalább 4-6 hétig mindig csak laza legyen, mert ellenkező esetben a fa a föld sülyedését nem tudja követni, mintegy a karóra lesz felakasztva. A kiásott, vagy máshonnan érkezett vásárolt gyümölcsfákat vagy mindjárt állnndó helyre ültetjük, vagy pedig, ha az ültetés nem azonnal, vagy csak tavasszal történik, az állandó helyre való elültetésig elvermeljük. A fák vermelését, vagyis a gyökérzetnek földdel való ideiglenes betakarását feltétlenül meg kell tennünk, a fák gyökérzetét sohasem szabad hosszabb ideig a szabad levegőn hagynunk. Ha éjjeli fagytól, a gyökereket erősen kiszárító széltől, napsütéstől félünk, akkor már néhány óra tartamára is a földbe kell a fákat vermelni. Rövidebb időre legfeljebb árnyékos, hűvös, nyirkos és lehetőleg fedett helyen tarthatjuk el a szalmával letakart fákat. A fák elverinelése, azok nagysága és meny- nyísége szerint történhetik gödörbe, vagy nagyobb mennyiségű fa vermelése esetén megfelelő hosz- szuságu árokba. Vermelésre legalkalmasabb a laza, porhanyós talaj. Ebben a gyökerek köze jobban kitöltődik talajjal, mint más, kötöttebb földben. A vermelés helyének lehetőleg széltől védett s feltétlenül talajvizmentesnek kell lennie. Szeles helyen a fa törése vagy a talaj nagyobbmérvü tavaszi kiszáradása, vizes talajú helyen pedig a fa gyökérzetének elfagyása kárt okozhat. A fakat koronájukkal mindig az uralkodó szél mentén és sohasem a szél ellenében vermeljük. Vermelés előtt a fák koronáját s gyökérzetét nem szabad visszavágni, ezt a munkát mindig csak közvetlen az ültetés előtt hajtjuk végre. Éretlen komposzt- földet, utcai szemetet, trágyát, vagy más olyan anyagot, amely erjedésnek indulva meleget fejleszt, gyökerek letakarására sohasem szabad használni, mert ezek a gyökereket elégetik, a gyökérzet penészedését, rothadását okozhatják. Úgyszintén sohasem szabad a vermelés alkalmával a gyökereket szalma, moha, vagy más hasonló anyaggal betakarni vagy ilyent a takarásra használt föld közé keverni, mert a téli szállását kereső egerek az ilyen anyagot téli fészek készítése céljából előszeretettel felkeresik és a gyökereket, télen közöttük tartózkodva, sokszor teljesen összerágják, héjukat lehántják, teljesen tönkreteszik. Miután az egerek kártétele télen a föld, illetve a hó alatt történik, a kárt sokszor csak tavasszal, a fák kiszedésénél vesszük észre. Ezért az egész tél folyamán a ver- melést mindig figyelnünk kell és a vermelés területén minden egérlyuk lakóját mérgezett gabonával vagy más módon mielőbb el kell pusztítanunk. A vermelést a fagy beálltáig hajtjuk végre. Fagypontnál alacsonyabb hőmérsékü időben már nem tanácsos a fákat a földből kiszedni és elvermelni, mert a vékony hajszálgyökerek elfagynak.
