Zempléni Gazda, 1928 (8. évfolyam, 5-24. szám)
1928-10-05 / 19. szám
19. szám. ZEMPLÉNI GAZDA 7. oldal. káit; gróf Széchenyi-Wolkenstein Ernőné könyvét a törpe gyümölcsfákról meg is hozatta; ezenkívül levélbeli összeköttetésbe lépett Hornnal, Maháccsal s gróf Széchenyi-Wolkenstein Ernőné bodrogke- reszturi gyümölcsösét is többször megnézte. Az a terve, hogy apja földjéből 1800 □-ölet alakított törpe gyümölcsfával fog betelepíteni, s erre a célra neveli kis faiskolájában az oltványokat. Pontosan: 200 □-ölön 2200 kész oltványa van, ezekből 1600 db. már kétkarú. Az almát paradicsomi almán, a körtét birsalanyon neveli. Almafajták: Jonathán, Téli arany parmen, Téli fehér kalvil, Sárga Bellefleur és Londoni pepin. Körtefajták: Diel vajkörte, Téli esperes, Nemes krasszán és Lepin jegyző. A törpegyümölcsös egymástól 120 cm. távolságban lévő, 110 cm. oldalperemmel és 80 cm-nyi utakkal elválasztott, 250 cm. magasra nevel* redélyfasorokból fog állni: a lécek egymástól 30 cm-re lesznek. Ilyen beosztás mellett — mint számításaival igazolta — az 1800 D-ölnyi területen mintegy 2000 m. hosszban fog törpe gyümölcsfa- redélyeket nevelni az U-alak alapul vétele mellett. A kerítésnél Werner szárnyas alakban őszibarackkal fogja hasznosítani a területet. Az összes munkákat: rigolozás, oszlopok leásása, drótok kifeszitése, lécezés stb. stb. ő és öccse fogják végezni. A fa és drótanyagra 1600 pengőt irányzott elő. Reméli, hogy az 5 —6. évben minden ágról \'h—2 kg. gyümölcsöt fog eladni. Arra a megjegyzésemre, hogy Tárcái nem elsőrendű almatermő hely s a szárazság megcsú- folhatja számítását, azt felelte, hogy nem fél a szárazságtól, mert az ő talaja ideális. A legnedvesebb időjáráskor is csak egy méter mélységben találja a viz nyomát s két, két és fél m. mélységben pedig a legnagyobb szárazság idején is van viz. Egyébként az öntözésre van már terve s ezt az alagcsövezéssel fogja kombinálni. Ő bízik a grófné könyvében, bízik két dolgos karjában és a jó Istenben, hogy megsegíti . . . Nem fűzök bölcselkedést ezen ismertetéshez, bár e téma a megoldhatatlanoknak látszó szociális kérdések egész tömegének orvoslási lehetőségeit rejti magában. Lehet, hogy az úttörő Osváth István kisgazda bátor terve az apai engedélynek az utolsó pillanatban való visszavonása, vagy talán éppen a tőkehiány miatt nem valósulhat meg a maga teljességében, de az ő tanulásra kész s haladni vágyó egyénisége mindenképen becsületére válik a kisgazda társadalomnak. Osváthot gróf Széchenyi- Wolkenstein Ernőné, a Zempléni Gazda s a tarcali lanitói tanfolyam tanulságai inspirálták. Nem juthat minden kisgazda ily kedvező helyzetbe. Ám a vármegye bölcs vezetőségének gondja van arra, hogy a gazdasági irányban kiképzett tanítók a minden községben megszervezett gazdasági irányú továbbképző népiskolákban s az azokkal kapcsolatos községi faiskolákban olyan gazdanemzedéket neveljenek, amelynek minden tagja olvasni fogja a Zempléni Gazdát s más gazdasági lapokat és gazdasági müveket; gondja van arra, hogy gróf Széchenyi-Wolkenstein Ernőné eszméinek a gazdasági iskolai tanító személyében minden községben legyen tudatos apostola, aki megnevelje az Osváth Istvánok, a dolgos, értelmes, becsületes, a haladó uj magyarok falanxait s akkor nem fogunka francia és belga belterjes gyümölcstermelésről, mint le- utánozhatatlan példáról beszélni és községeinkben száz meg száz Osváth István fog biztos existentiát találni 1800-2000 □-ölön. Szivemből kívánom s tudom, hogy velem együtt e sorok minden olvasója kívánja, hogy úgy Tassonyi Dániel földbirtokos, mint Ostváth István kisgazda példaadó, bátor kezdését teljes siker koronázza! Kneiszl Emil. Gyümölcsfaápolási és permetezési tanfolyamok vármegyénkben. „Permetezz, vagy add meg magad“, vagyis ha nem akarsz permetezni, hagjj fel a gyümölcstermesztéssel, mondja egy amerikai közmondás. Aranyigazság! Aki nem akarja elismerni a védekezés, permetezés szükségét, az jól teszi, ha a gyümölcstermesztésre egy fillért sem ad ki, mert csak bosszúsága lesz s azzal, hogy nem ültet gyümölcsfát, legalább lehetővé teszi azt, hogy a gondos gyümölcstermelő sikerrel termeszthessen gyümölcsöt, ne legyen szomszédságában a védekezést lehetetlenné tevő kukac és élősdi gombatelep. Ezt az igazságot a szőlőmivelésnél ma már mindenki tudja; a szőlőtermelő tekintet nélkül arra, hogy van-e jelen a szőlőben peronoszpóra, vagy nincs, megpermetezi a szőlőjét. Ha a per- metet az eső ma lemosta, holnap újból permetez. A szőlőnél a preventív, a bajt megelőző védekezés szükségéről, elmaradhatatlanságáról s hasznáról ma már a legegyszerűbb ember is meg van győződve. A gyümölcsfa ? Az más! Az mostoha gyermek. Sok gazda egész éven át rá sem hederit a gyümölcsfájára, nem is látja, de őszre mégis dús termést, hibátlan gyümölcsöt vár tőle. Mintha nem
