Zempléni Gazda, 1928 (8. évfolyam, 5-24. szám)
1928-09-05 / 17. szám
8. oldal. ZEMPLÉNI GAZDA 17. szám vitelt értünk is el baromfitermékekben ez legfel- í jebb csak kereskedelmünk életrevalóságát és ügyességét hirdeti, a valóság azonban az, hogy tojáskivitelünk jelentékenyen csökkenőben van, kivitelünknek ezt a jelentékeny csökkenését pedig nemcsak az okozza, hogy a tojástermelés megcsap- j pant, hanem, hogy a minőség is romlott s ezzel a romlott minőséggel a külföldi piacokon az ott megnyilvánuló hatalmas versenyben a magyar to- 1 jás teljesen háttérbe szorult. Ezen állításom igazolására legyen szabad felhoznom azt a néhány statisztikai adatot, melyet az Országos Mezőgazdasági Kamara berlini tudósítójának, Norman Lajos grófnak a német tojáspiac helyzetéről szóló jelentésében olvastam. E tudósítás szerint Magyarországnak Németországba irányuló kivitele: 1925- ben 116,466.000 drb. 1926- ban 127,086.000 drb. 1927- ben 184,218 000 drb. tojás volt, de mig 1925-ben 1000 drb. magyar tojás 96.70 márkát képviselt, 1926-ban a mennyiség értéke 91.90 re, 1927-ben pedig már 86.40 márkára csökkent. Mennyiségileg a német bevitelben 1926-ban első helyen állott Hollandia (500 millió drb ), utána következett Lengyelország (370 millió drb.), Oroszország (225 millió drb.), Jugoszlávia (217 millió drb.), Olaszország 209 millió drb.), Dánia (163 millió drb.), Bulgária (158 millió drb.), Románia (140 millió drb.) és kilencedik helyen állott Magyarország 127 millió drb. bal. A tudósitó egyben rámutat a baj orvoslásának két eszközére: a jobb kvalitás előteremtése végett az állam morális és anyagi támogatásával ki kell cserélni az ország mostani baromfiállományát, hogy egyes nagyobb körzetekben a gazdaudvarokon is csupán egylajta baromfiak tartassanak, mert csak igy lehet export célra jó egyminö- ségü árut biztosítani ; másrészről külföldi mintára állami ellenőrző és osztályozási állomások létesítendők, mint pl. Hollandiában és Dániában, ahol már a háború előtt standardizálták a tojást s exportjukat teljesen állami ellenőrzés alá helyezték. Újabban az északi államok közül ily irányban Litvánia hozott nagyon hasznos törvényt, ameny- nyiben ott a tojásokat három osztályba sorozzák s az első osztályba tartozó tojások minimális su- ! !yát 60 gr.-ban állapították meg. És igy a kül- j földre csakis elsőrangú áru kerüljön, azért az első tojás kivitele vámmentes, mig a többieket magas kivifeli vámmal sújtják. Ezen intézkedés természetes következménye, hogy a litván tojáa a német piacon, minthogy igen jó minőségű kerülhet csak oda, minden más tojást ver. Főleg ezek a szempontok teszik indokolttá egész baromfiállományunk kicserélését, vagy legalább is tisztavérü fajtákkal való keresztezés utján azoknak teljes felfrissítését. Ezen nagy cél megvalósításán fáradoznak a magok körzetében az egyes baromfitenyésztési egyesületek, mint a mosonvármegyei baromfite nyésztési egyesület is, és pedig mint láttuk, gyönyörű eredménnyel — de ezen fáradozik a föld- mivelésiigyi kormány is, amikor anyagi támogatásával megindította a fajnemesitő akciót s mintegy tizennégy egyénnek adóit 10-40 ezer pengő kamatmentes kölcsönt a terv minél előbbi megvalósítására. A Zemplér.vármegyei Gazdasági Egyesület baromfitenyésztési osztálya már az elmúlt évben szintén belekapcsolódott ebbe az országos mozgalomba s a maga erejéhez képest e nagy regeneráló munkából szintén iparkodott kivenni a maga részét: azzal, hogy kiállítást rendezett, a baromfitenyéstést vármegyénk területén is népszerűvé tette s azt az általános érdeklődés közép- pontjáDa állította ; mérsékelt áru tisztavérü kakasok kiosztásával pedig meglévő baromfiállományunk felfrissítéséhez — ha a kezdet-kezdetén Csekély mértékben is — de mégis valamiképen hozzájárult. A megkezdett munkát folytatni kell! Baromfitenyésztési alosztályunk fáradhatatlan buzgalmu, lelkes támogatója, báró Waldbott Frigyesné úrnő eddigi szakértelmével és tevékeny agilitásával buzdítsa továbbra is vármegyénk baromfitenyésztőit, rendezze meg ősszel a II. baromfikiáliitást, főleg pedig saját mintatelepét fejlessze ki oly nagyarányúvá, hogy az megfelelő mennyiségű, megbízható anyaggal szolgálhasson vidékünk baromfiállomá- nak felfrissítésére, illetve egyöntetűvé tételére. Akkor minden jogunk meg lesz hinni, hogy Zemplénvármegye sem fog elmaradni a manapság oly szédületesen fejlődő baromfitenyészet teréről és az a kivánalom, hogy „ezen hasznos és szép foglalkozás körűi épen Zemplénvármegye, ahol meg van annak minden előfeltétele, vezető szerepet vigyen“ — meg fog valósulni! Hirdessünk a ,Zempléni gazdádban
