Zempléni Gazda, 1928 (8. évfolyam, 5-24. szám)
1928-09-05 / 17. szám
*7. szám. ZEMPLÉNI GAZDA 7. oldal engedtessék meg néhány száraz adatnak az ismertetése. Bevezetésül egy adat: a sörfogyasztási adó békebelinek csak 60% a, tehát csak valamivel több, mint a békebelinek a fele. Ezzel szemben a bor- fogyasztási adó a hl-kénti békebeli 6 K-ról nálunk 18 P 88 fillérre emelkedett Közepes termés esetén 2 millió hl. termésre számíthatunk, ennek a 2 millió hl. mustnak az árát abban a pillanatban, amint hordóba kerül, nyomja lefelé hl-ként 15 P átlagos fogyasztási adót számítva 30 millió pengő. Ez az összeg 3 millió hl-es nagy termést számítva 45 millió P-re emelkedik. Hogy ez az összeg milyen horribilisán nagy, kitűnik akkor, ha figyelembe vesszük, hogy az i ország összes jövedelmi adója 43 millió pengőt, az összes földadó 44 millió pengőt, az összes társulati adó pedig 12,860.000 pengőt tesz ki. Avagy vegyük a helyi adatokat. Cegléd r. t. város határában van cca 5003 hold szőlő, ennek jó termés esetén, 10 hl-es átlag mellett az évi hozama 50 000 hl. bor. Ennek az árát nyomja lefelé 944 000 P borfogyasztási adó. Akkor látjuk, hogy milyen óriási összeg ez, ha figyelembe vesszük, hogy Cegléd r. t. város évi összes szükséglete az 1928. évre 1,228.709 P, az összes ált. kereseti adó 161.458 P, az összes földadó 186.069 P, az összes házadó 210.168 P, az összes társulati adó 14.677 pengő. Ha még ez a rettenetes borfogyasztási adó mind Ceglédnek jutna, de az 1926. évi zárszám- j adási eredmény szerint városunk 121.421 P-t vett be borfogyasztási adóból és 28.065 P t italmérési illetékből, vagyis a két címen 149.486 P-t. A többi jut annak a városnak vagy községnek, ahol a ceglédi gazdák által termelt bort megisszák. Idegen városok és községek jövedelméért kell tehát nekünk olcsón elvesztegetni borainkat. Hol itt az igazság ? Végül még egy adatot. Budapest évi fogyasztása a borfogyasztási adó felemelése előtt meghaladta a 900.000 hl-t. a fogyasztási adó felemelése után leszáilott alig valamivel 200.000 hl. fölé. Ez mindent megmagyaráz. Sokszor halljuk azt az üres kifogást is, hogy a borfogyasztási adó a varosoké, töröljék el vagy szállítsák le azt a varosok. Bolondot tenne az a város, mely ezt a jövedelmet eldobná magától, mert „egy“ város hiába szállítaná le azt, azzal a saját termelőin nem segítene. Az árakra egy városnak a borfogyasztási adó leszállítása vagy eltörlése hatást nem gyakorolna. Nem annak a pár hektoliter bornak a fogyasztási adója fáj nekünk termelőknek, amit a saját háztartásunkban elfogyasztott bor után kell fizetnünk, hanem fáj az, amit a sok százezer hl. termésünk után annak árában elveszítünk a fogyasztási adó miatt. A ceglédi Gazdasági Egyesület választmánya a magyar szőlősgazdák segélykiáltását eljuttatja az összes illetékes körökhöz és sürgős segítségért esedezik. A Ceglédi Gazdasági Egyesület 1928. évi julius hó 8-án tartott választmányi üléséből. Cegléd, 1928 julius 20. Dr. Doh a Ceglédi Gazd. Egy. elnöke. Baromfitenyésztési rovat. Rovatvezető : dr. Szén József plébános. „Levél Mosonmegyéből Hozzászólás. Irta: Rovatvezető. Szécsényi István, a Mosonvármegyei baromfitenyésztési Egyesület elnöke, az egyesületnek az elmúlt évben kifejtett működéséről beszámoló levelet küldött vármegyénk tevékeny és lelkes baromfitenyésztőjéhez, br. Waldbott Frigyesné Fenséges Asszonyhoz, ki e nagyon tanulságos levelet mind- annyiunk buzdítására a Zempléni Gazda f. évi 15. számában volt szives közzétenni. E levélből megtudjuk, hogy az ottani egyesület az elmúlt évben mintegy 12 000 drb. tenyész- tojást, nagyobb számú tenyészkakast, főleg rhode isiandit, osztott ki mérsékelt áron a közönség között. A tervszerű és következetes baromfitenyésztési propaganda hatása alatt akadt olyan község is, mely határozatilag kimondotta, miszerint a községben minden parlagi kakast kiirtanak s kizárólag rhode islandi nemesvérü kákasokat állíttatnak be a gazdákkal. Szép reményekre jogosító, nagyjelentőségű j eredmény ez, mely nemcsak a fenti egyesület ko- mely munkásságát és eredményes agilitását hirdeti, hanem egyik részlet-megnyilvánulása annak az egész ország területére kiterjedő általános megmozdulásnak, melynek legközelebbi célja egész baromfitenyésztésünk átformálása, céltudatos, egységes irányba való terelése. Az eddigi népies tenyésztés ugyanis teljesen nélkülözte a határozott irányt és célkitűzést s ha az elmúlt kereskedelmi évben 85 millió pengő ki-
