Zempléni Gazda, 1928 (8. évfolyam, 5-24. szám)
1928-09-05 / 17. szám
6. oldal. ZEMPLÉNI GAZDA 17. szám. A Ceglédi Gazdasági Egyesület a borfogyasztási adó ellen.*) A magyar sző.ö- és borgazdaság olyan válságos helyzetbe került, amilyenhez fogható helyzetben csak a filoxeravész idején volt. Ha gyorsan nem jön a segítség, a katasztrófának kiszámíthatatlan következményei pusztítják el a magyar gazdasági életnek ezt az értékes részét s vele együtt válságba kerül Csonkamagyarország lakosságának kb. egytized része. Nemcsak a szőlősgazdáknak, a borkereskedőknek és az italmérőknek lesz ez a katasztrófája, hanem annak a sok százezer magyar mezőgazda- sági munkásnak is, akiknek a magyar szőlő adott eddig munkát és kenyeret. Ennek a szociális kö- ; vetkezményei pedig kiszámíthatatlanok lesznek. Gondolják meg az illetékesek hogy minő ! rettenetes következményei lennének annak, ha a ! mezőgazdasági napszámosok százezrei, akiknek kora tavasztól késő őszig a magyar szőlő adott munkát, muuka nélkül maradnának, A munkával együtt a kenyér is kiesnék a kezükből s vájjon nem kész prédájává válnék ez a sok százezer munkás a lelketlen szociáldemokrata vagy pláne kommunista agitátoroknak ? S vájjon nem ez a veszély fenyeget-e bennünket, ha elpusztulnak ' majd a virágzó homoki szőlők? Emiatt a nemzeti veszedelem miatt komolyan foglalkozni kell mindenkinek ezzel a kérdéssel. Bár ugyan úgy érezzük, hogy maguk a szőlősgazdák is megérdemelnék a segítséget. Hiszen a mi pusztulásunkkal a nemzeti vagyonnak egy | igen jelentős része pusztul el s a magyar szőlő- j és borgazdaság pusztulásával vájjon mi fogja helyettesíteni azt a hatalmas állami és nemzeti jőve- ! delmet, amit mi jelentünk ? Nem az adóalanyok, i hanem az adótárgyak pótolhatatlan elpusztulásának I a veszedelméről van sző. Minden gondolkodó ember előtt a katasz- j rófa okai tisztán állanak. Tnanoffnal elvesztettük fogyasztó területeink | nagy részét. Az európai piacokon a versenyt nem : bírjuk az olcsón termelő olasz, francia, spanyol | és görög borokkal, — drágává teszik a magyar bort a rettenetes vámok és szállítási költségek. Itt bent a gazdasági helyzet romlása folytán csökkent a fogyasztás S mindezen okokon belül és felül olyan közterhek sújtják a magyar bort, aminök • A Ceglédi Gazdasági Egyesület vészkiáltásával a Szőlészeti és Borászati Osztáiy szeptember 15-én tartandó ülésében fog foglalkozni. sehol a világon nincsenek. Viseljük mindazon adókat, amiket más adózó visel: a földadót és pótlékait, a vagyonadót, a jövedelmi adót, a kereskedő és italmérő pedig a kereseti adót. De ez még mind semmi. Mindezeken felül a hordóba került bort terheli — jó termés esetén a must árát szinte meghaladó — u. n. borfogyasztási adó, az italmérőnél és kereskedőnél a forgalmi adó, az ítalmérési illeték, jobb boroknál pedig még a luxusadó. Hiába ad a jó Isten jó termést, ezek a rettenetes közterhek úgy lerontják a bor árát, hogy még jó termés esetén sem kapja meg a gazda a termelési költségeit sem. A borfogyasztási adót fentebb „úgynevezett fogyasztási adónak“ mondottuk. Ezt a jelzőt azért használtuk, mert a fogyasztási adóknak nem szabadna befolyásolni a termelői árakat. A mi bor- fogyasztási adónk azonban egyenesen termelési adó, mert lehetetlenné téve a fogyasztást, már magánál a termelőnél leszorítja az árakat s előbb- utóbb lehetetlenné fogja tenni a termelést is. Jól tudják azt az egész világon, hogy ha a szőlő- és borgazdaság válságos helyzetbe jut, a biztos orvoslási mód a bort terhelő speciális közterhek könnyítése vagy eltörlése. Olt van a francia és olasz példa. De ott van a németországi példa is. Németországban 3 évvel ezelőtt egy hónap alatt birodalmi törvénnyel törölték el a bor- fogyasztási adót. Igaz, hogy a német szőlősgazdák olyan imponáló erőt mutattak, hogy azt mi, szer- tehuzó magyarok megirigyelhetnénk. De jól kell ezt tudni a mi pénzügyminiszterünknek is, mert hiszen 1925-ben a választások előtt bejelentette a borfogyasztási adó leszállítását. Mi annak még csak a feltételezését is sértésnek tartanánk, hogy ezen bejelentés a választásokra való tekintettel történt. Valamint egyértelmű azzal a miniszteri válasszal is, mely legutóbb adatott egy küldöttségnek, kogy t. i. a vendéglősök adják olcsóbban a bort. Ezt szeretnénk mi is. Ennek azonban az az előfeltétele, hogy szállíttassanak le azok az óriási közterhek is (kereseti adó, jövedelmi adó, vagyonadó, fogyasztási adó, italmérési illeték, forg. adó, luxusadó), melyek az italmérő pincéjében drágítják a bort. Mi a budapesti vendéglősök helyzetét nem ismerjük, a mi korcsmárosaink és vendéglőseink helyzetét azonban csak sajnálni tudjuk. Nehogy pedig valaki azt gondolja, hogy mi alap nélkül nevezzük a borfogyasztási adót olyan súlyos tehernek, aminek a világon párja nincs,
