Zempléni Gazda, 1927 (7. évfolyam, 1-23. szám)
1927-05-20 / 10. szám
4. oldal. ZEMPLÉNI GAZDA 10. szám. Itt még megemlíteni kívánom, hogy szinte | mosolyra derítő az a szomorú kép, mit a tavaszi apaállatvásárlások előidéztek, hogy mily körülményes utakon érték el a falvak bírái és a birtokosságok elnökei Dögét, Debrecent, a Hortobágyot, Kocsordot, Nyíregyházát, Poroszlót és Mándokot, mely helyeket mind bejárták bikavásárlások végett annak dacára, hogy itt a vármegyében is megvan még az az egy két tenyészet, mely évtizedekkel bár, de az ország első tenyészete volt. S talán egyedül ez a nagy bikahiány az előidézője annak, hogy egy-egy bikáért 18 milliós vételárat kényszerültek fizetni, s ez egyik magyarázata a magyar marha- állományban beállott 16°/o-os apadásnak is. Ha pedig ez az apadás ily rohamosan fog mutatkozni a jövőben, úgy egy évtized alatt ezen a vidéken is csak ökreiben marad meg még egy ideig a magyar marha, pedig a vármegye kiterjedt (47.000 k. hold) rossz rétjei és legelői mellett a magyar marha fenntartása, nem is szólva mezőgazdaságunk teljes extensivitásáról, parancsoló szükségesség. A számbeli apadást e téren nem tudja pótolni a helyenként örvendetesen észlelt minőségbeli javulás sem, bár a magyar marha fenntartása érdekében kifejtett propaganda eredményeként a községek a jó bikákért erejükön felül is készek áldozni, sőt a Földm. minisztérium a kedvező kamatozású, s 10% kedvezményű kölcsönnel is siet a köztenyésztés támogatására. A tejtermelés felé azonban még mindezek dacára is nehezen terelődik a figyelem. S éppen a tejtermelés problémája az mely a magyar marhát amily mértékben apasztja, éppen olyan rohamos terjesztőjévé lett a nyugati íypusu marhának. Ez évben már 11.412 drb. nyugati tehenet számlál a köztenyésztés, tehát a magyarnál 3309-el többet, s mint e csoportban örvendetes jelenséget kell megállapítanunk, hogy a simmenthali jellegű 6574 darabbal vezet, mig ellenben a borzderes rohamosan, az egyéb pirostarka pedig lassan apad. A borzderes marhának a mi viszonyaink közt nincs létjogosultsága, a jelleg nélküli pirostarkák lassú apadása pedig abban találja magyarázatát, hogy a köztenyésztésben sok magyar marhát tarka s fordítva tarkát magyar bika üz be, mi által a jelleg nélküli, heterogén typusok terjesztése csaknem állandósítva van. Ez utóbbi megállapítást az 1. számú kimutatás bika rovata bizonyítja a leg- szembeszökőbben, ugyanis az egész pirostarka állomány tovább tenyésztésére csak 67 bikája van a köztenyésztésnek s ha a fenti tehénállományhoz még az 1 Va éven felüli üszőket, 1748 db., is hozj 7ászámitjuk, úgy az összesen 13.160 pirostarka | anyából 1 pirostarka bika alá 200 tehén jut. S mert ennyi tehenet 1 bika meg nem bírhat, de mert a valóságban a pirostarka anyák nem is egyes csoportokban külön, hanem a falusi csordákban vannak szerte szórva, a pirostarka teheneket a magyar bikák űzik be s itt van meg a magyarázata azon előbb tárgyalt jelenségnek, miért szolgálja a köztenyésztést 211 magyar bika, amikor a magyar anyák létszámához viszoeyitva csak 190 db.-ra volna szükség. Ezekre az adatokra azonban még visszatérendő, vegyük szemügyre a magán tenyészet pirostarka anyagát: Az 1. alatti kimutatás szerint 2052 simmenthali jellegű, továbbá 413 egyéb pirostarka és 32 borzderes, tehát 1681 nyugati tehénnel van több a magántenyészetben, mint amennyi magyart ott tenyésztenek. Hogy a nyugati marhák e tekintélyes mennyisége jelent-e valamelyes előnyt is a köztenyésztés számára, azt az elmúlt évről állítani nem lehet. De sajnálattal kell megállapítani, hogy ez évben is csak 2 pirostarka bikát adott a vármegye magántenyésztése a köztenyésztésnek, de hogy miért tenyésztőinknek a bikaneveléstől való ez a nagy idegenkedése, mikor a felügyelőség más vármegyében 1400—1600 pengős vételáron kényszerül 14—16 hónapos bikákat beszerezni, csak a tenyésztők e térer. való csalódásainak tulajdoníthatjuk. Pedig ha áll a magántenyészetre az, amit a magyar marha tárgyalása során leszűrtünk, úgy a közérdek szempontjából még szükségesebb, hogy a simmenthali tenyészetek lássák el a vármegyét nemesnél-nemesebb apaállatokkal, annál is inkább, mert a köztenyésztésben álló tehenek még hosszú évek múltán sem fogják saját bikaszükségletűket előállítani. Mert mig a magyar marhánál a jól fejlett primär és secundär ivarjelleg s a test feszes és arányos fejlettségén kívül más tulajdonságot nem igen kívánunk meg, addig a pirostarka bikától megkívánjuk még, hogy faji tulajdonságának a legmagasabb fokán álljon, vérszilárd és jól tejelő családból származzon, azaz ismert apai és anyai ősökkel bírjon, mert csak homogén átörökítő tulajdonsággal biró egyedektől várhatjuk el, hogy a köztenyésztés színvonalát emelje s a tejprodukciót elősegítse. Ilyen egyede- ket pedig csakis a leggondosabb és legszaksze- rübb tenyésztői munka, tehát csak a magántenyészet tud előállítani. Nem célunk, de meg a helyszűke sem engedi meg, hogy autogenetikai fejtegetésekbe bocsátkozzunk, miután az ez iránt érdeklődők Zimmermann : Fejlődéstan, Wellmann :
