Zempléni Gazda, 1927 (7. évfolyam, 1-23. szám)
1927-12-05 / 23. szám
23. szám. ZEMPLÉNI GAZDA 7. oldal. Gyümölcsészeti rovat. Rovatvezető): gróf Széchenyi-Wolkenstein Ernöné Korán virágzó gyümölcsfáinknak az utófagyoktól való megvédése. Irta: Holló Jenő nyug. m. kir. állami kertészeti felügyelő. Kipusztult és újonnan be nem telepített szőlőhegyeink többnyire nyári és őszi barackkal, meg ! mandulával lennének jól hasznosíthatók, minthogy ezek a gyümölcsnemek azonban nálunk tulkorán virítanak, igy nagyon gyakori virágjuk elfagyása, ami különben némelykor a később virágzó gyümölcsfákkal is megesik. Különösen a mandula lenne kopár lejtők kihasználására, tömegtermelésre alkalmas, amennyiben keserümandulára nemesítve sovány és száraz talajon is elég jól tenyészik és bőven terem. Lehet azonban közönséges édesman- i dulára is e célból nemesíteni, ami őszibarack alá is megfelelő alany és az az előnye, hogy ha a reá szemzett nemesmandula vagy az őszibarack le talál fagyni, úgy az alany tövéből — ha az életképes marad — uj hajtásokat kapunk, melyekből néhány év alatt uj termőfa képződik és újonnan való oltás nélkül is megfelelő jövedelmet hoz. — Ezeket a gyümölcsfákat a nyúl sem szokta bán- ani, mivel héjuk keserű, legföljebb szükségből rágja meg, ha a közelben alma- és körteoltványokat vagy más eleséget nem talál; de nyulrágás ellen is vannak megfelelő óvszereink, igy például többek közt a gyümölcsfakarbolineum, mely a férgek irtása végett is nagyon hasznos védőanyag. 10°/o-osnál erősebb oldatot azonban nem szabad használnunk Icsontároknál belőle, mert elpusztulhatnának tőle, vagy legalább is megártana nekik, i Kajszinbarackot hegyes vidéken legcélszerűbb ■ saját magoncára vagy még inkább az apró, keserü- magu úgynevezett tengeribarackra nemesíteni. Hasonló jó alanyt ad a duránci és a közönséges kék dobzó, nem magvaváló apró kék szilva is. Oltják ugyan a kajszin-, illetve más néven: nyáribarackot keserümandulára és Myraboiánszilvára is, de az ilyen alanyu fa nem él sokáig és keveset terem. Nyirkos talajon jó alany még úgy a nyáribarack, mint az őszibarack és a mandula alá a Saint-Julienszilva. — Kipusztult szőlők helyére azonban ez csak nyirkos altalaj mellett ajánlható, amikor aztán szintén nagyon tartós fákat eredményez. Kereskedelmi, sőt — sajnos — állami faiskolákban is nagy előszeretettel használják a Myrabolánszilvát barackok és mandula alá is alanyul, mert erőteljes növekedése miatt az oltványok rajta gyorsan fejlődnek, ezért feltétlenül ki kell kötniök szőlősgazdáinknak és birtokosainknak, hogy a rendelendő fák ne legyenek erre oltva. Mindenesetre legalkalmasabbak könnyebb kezelhetés végett az alacsonytörzsü fák vagy éppenséggel bokorfák. Az oltványokat legcélszerűbb ősszel ültetni, de akkor tövük körül a földet körülbelül térdmagasságig fel kell halmozni, hogy gyökerük télen meg ne fagyjon. Mindezeket csupán azért bocsátom előre, nehogy a telepítés kudarccal végződjék. Ami pedig ezen gyümölcsnemek virágjának a tavaszi utófagyoktól való megvédését illeti, a dolog nagyon egyszerű, mert nem arról van szó, hogy tüzeléssel, füstöléssel védekezzünk, hanem csupán késleltetnünk kell a virágzást néhány héttel, mit azzal érünk el, hogy termőfáinkat olyan sűrűségű mésztejjel, amilyent közönségesen meszelésre szoktak használni — rügyfakadás előtt alaposan megpermetezzük. Ha az eső lemosná a permetezést, meg kell ismételnünk. Egyébiránt a tapadás biztosítása végett célszerű hektoliterenkint 1 kilo rozslisztet beleszitálni, folytonos keverés közben a mésztejbe, sőt tanácsos hektoliterenkint 1—2 kilo rézgálicot is tiszta vízben előbb feloldanunk, amivel egyúttal a penészbetegségek ellen is védekezhetünk, bár a mész maga is fertőtlenítő szer. A rézgálic, sajnos, nem minden úgynevezett gombabetegség ellen használ, mint ahogy a szőlő lisztharmata ellen sem hatásos eléggé. Ha a mésztejjel való permetezés még a tavaszi nedvkeringés megindulása előtt úgy végeztetett, hogy a fák ágai és rügyei valósággal fehérlenek, ami azonban csak úgy sikerülhet, ha a permet megszáradása után a hiányos helyeket újból bepermetezzük, akkor a virágzást több héttel késleltethetjük, mely idő alatt legalább az erősebb utófagyok elmúlhatnak. Ha a fák mégis oly időben kezdenének viritani, amikor az időjárás ismét kedvezőtlenné vált, — akkor a feslő bimbókat valamivel gyengébb, illetve ritkább mésztejjel ismét megpermetezzük. Ez szintén hátráltatja azok fejlődését és a bimbók kinyílását. Az oldatnak azonban ekkor is annyi meszet kell tartalmaznia, hogy az a fát fehérre fesse, ha ecsettel végighuzunk rajta, amiről könnyen meggyőződhetünk. Attól nem kell félnünk, hogy ez a virágnak ártalmára lenne, sőt a már kinyílt virágokat bátran permetezhetjük ezzel a mésztejjel, de akkor
