Zempléni Gazda, 1927 (7. évfolyam, 1-23. szám)
1927-09-05 / 17. szám
6. oldal. ZEMPLÉNI GAZDA 17. szám. E cél elérésére való törekvés indította a föld- mivelésügyi minisztert arra, hogy már évtizedek J óta a kisgazdáknak közönséges baromfiért cserébe ugyanannyi nemes baromfit adjon, hogy ezen nagytestű fajbaromfiakkal való keresztezés utján az ország baromfianyagának minőségét fokozatosan egyenletessé tegye s igy az értékesítést megköny- nyitse. Ezen eljárásnak igen jó hatása van a baromfiállomány javítása szempontjából, azonban — sajnos — a tapasztalat azt mutatja, hogy a kisgazda sikerrel alkalmazza ugyan baromfiai fedezésére a kapott himállatokat, amig ezek tenyész- képesek, de mihelyt ezek tenyészképtelenekké lesznek, vagy elhullanak, újakat nem szerez be, mert ilyen tenyészanyagoknak beszerzése bizony sok utánjárással és nehézséggel jár. Másik nehézség az értékesítés szervezetlenségében tapasztalható. Köztudomású dolog, hogy a kisebb termelők jóval csekélyebb árat érnek el, mint amilyen értéket termelvényük a fogyasztás számára képvisel, mert a termény árából a közvetítő kereskedelem is részt kér magának. A fentiekből önként következik szakosztályunk programja: 1. A baromfitenyésztés több oldalú fontosságának folytonos felszínen tartásával s idevágó ismeretek terjesztésével minél nagyobb érdeklődését a gazdaközönségnek felkelteni, hogy ezáltal minél több (lehetőleg járásonként) fajbaromfitelepek létesüljenek, ahol a kisebb tenyésztők minden nehézség nélkül és olcsón szerezhetik be baromfiállományuk javítására alkalmas nemes himbarom- fiakat. 2. Meggyőzni őket arról, hogy a kistestü, rosszul és keveset tojó tarka-barka parlagi tyúkok helyett sokkal célszerűbb nemesvérü, sok, 70 grammos tojást tojó, kitenyészett, lehetőleg egyfajta fajbaromfit tartani, mert ezáltal export célra jó, és egyminőségü árut tudnak termelni, mellyel az . idiginél 70—90 °/o-al nagyobb árat érhetnek el. 3 A baromfitermékek kisebb körzetekben való összegyűjtésének szövetkezeti utón való megszervezésével ki kell zárni a kereskedelmi közvetítést, hogy magoknak a gazdáknak a szeivezetei vigyék közvetlenül piacra az árutömegekké egyesített termelvényeket. Ezek távoli és lassan megvalósítható célok ugyan, de épp oly fontos és komoly támogatást érdemlő törekvések, mint közgazdasági életünk egyébb termelő ágai. Gyümölcsészeti rovat. Rovatvezető : gróf Széchenyí-Wolkenstein Ernőné. A talajvíz és a gyümölcsfa. A „Magyar Gazdaszövetség“ kiadásában megjelenő „Barázda“ c. lapból vettük át ezt a nagyon tanulságos és aktuális közleményt. Fáinknak csak egy bizonyos tovahaladással, áramlással biró talajvíz szolgálhat előnyükre akkor, ha az nem állandóan magasállásu s igy gyökérzetüket nem fullasztja el. A nyugvó talajvíz magas szénsavtartalmánál és a talajból levegőt kiszorító tulajdonságánál fogva feltétlenül káros. A mozgó talajvíz a növényzet által fel nem használt csapadék gyanánt a talajba gyorsan leszivárog s abban, annak vizvezető mélyebb rétegeiben elfolyik. Az ilyen talajvíz sok oxigént visz magával, amelyet a fa jól értékesít. Minél gyorsabb a csapadék elszivárgása, annál magasabb annak oxigén- tartalma s részben ezért is táplálja jobban a fát a laza, mint a kötött talaj. Laza talajban a könnyebben mélyre hatoló gyökérzet hasznosítja a jó altalajt, mig kötött talajon annak tökéletesebb hajcsövessége részén juthat a fagyökerekhez. Ily talajban azonban a viz lassú áramlása miatt oxigénben szegény s igy egyéb hátránya már alig egyensúlyozható. Előnyös a fára, ha homoktalajban a talajvíz magasabban, kötött talajban pedig mélyebben áll, annál is inkább, mert a kötött talaj a csapadék vizet jobban megtaiíja s igy ritkábban kerül abba a helyzetbe, hogy az alaptalajvizíól kelljen kölcsönt kérnie. Általában a homoktalajnak alig van vizemelő képessége, mig agyagtalajnál ez egy méter magasságot is elérhet. Az egyes gyümölcsnemek a talaj- vizmentes talaj mélységét tekintve, különböző igényekkel bírnak. A legkisebb talajvizmélység vadalanyon álló körtefánál 110 — 130 cm., almánál, birsnél 90 cm., cseresznyénél 120—140 cm., meggynél, szilvánál, ringlónál 70—80 cm. Függ ez különben a fajtától is, mert általában a magasra törekvő koronát nevelő fajták mélyebben gyökereznek, mint a lapos koronával bírók. Törpe alany esetén a talajvíz általában még magasabban is állhat. Legjobb a helyzet akkor, ha vadalanyon álló fáknál, laza talajon, az altalajviz mintegy 150 cm.-re, agyagos talajon pedig 200—250 cm. mélyen áll. Nemcsak a csapadék vize zár magába sok i oxigént, hanem elegendő oxigéntartalmuak a leve-
