Zempléni Gazda, 1927 (7. évfolyam, 1-23. szám)
1927-07-20 / 14. szám
2. oldal. ZEMPLÉNI GAZDa 16. szaru termelésre fog — ha megjön — mérni halálos csapást: mentesiti a kereskedelmet a forgalmi adó gondja alól, áthárítja a gondot, a hajt a termelőre. S mindennek oka az agrártársadalom gyengesége, a gyengeség oka az agrártársadalom szervezetlensége. Az agrártársadalom adófillérein fenntartott Mezőgazdasági Kamarák félhivatalos szerv: megvan a maguk hivatása, de azok egyáltalán nem alkalmasak — és nem is hivatásuk — az agrártársadalom oly irányban való vezetésére, aminőre a földmivelő társadalomnak súlyos helyzetében feltétlenül szüksége van. Ez a hivatás, ez a feladat a félszázados dicső múltra visszatekintő gazdasági egyesületekre vár. A gazdasági egyesületek azonban a megfelelő anyagi eszközök híján feladatuk teljesítésére képtelenek. Vagyonukat — hazafias lelkesedésükben — javarészt hadikölcsönbe fektették s ezúton elvesztették. Az ezer bajjal küzdő, különben is kamarai adót fizető gazcák, az egyesületbe való belépéstől huzakodnak s <:sak nehezen fizetik a különben is szerény tagsági dijakat. Maecenások ma nem születnek, de egyébként is ez egyesületeknek, hogy az agrártársada om érdekeit igazán szolgálhassák, mindenkitől függetleneknek kell lenniök. Az anyagi eszközök hiánya az oka a Gazdasági Egyesületei válságának, ez a válság az oka a gazdatársadalc m gyengeségének. Abból az alkalomból irom e sorokat, hogy vármegyénkben is tömegesen jelentik be — főleg a kisgazdák — kilépésüket a Gazdasági Egyesü- bletől s tagadjál meg a tagdíj fizetését. Ez nem j<! 1 van igy, ez az ut a gazdatársa- lom még kirivább elgyengülésére, befolyásának teljes elvesztésé e fog vezetni. A Gazdasági Egyesületek lelkes támogatása az egyedüli utj i annak, hogy a gazdatársadalom mai nehéz hely: etében kedvező javulás álljon be. i. e. Kép a ricsei állatdijazásról. A .Zempléni Gazda“ legutóbbi számában négy fényképfölvételt mutattunk be t. olvasóinknak, melyeket dr. Nowy Ferdinánd kir. gazdasági fel ügyelő ur volt szives részünkre a tiszaluci tenyész állatdijazáson készíteni. A ricsei fölvételek sajnos kevésbé sikerültek, s eddig mindössze egyről lehetett jó klisét készíteni: A nagydij nyertes tenyészkanca. Fönti“kép a tájfajta tenyészkancák csoportjának nagydij nyertesét ábrázolja B. Kántor István, Tiszakarád község bírája a boldog tulajdonosa a nemesvérü kancának. Már a kétéve Tiszakarádon megtartott első lódijazáson is föltűnt kitűnő lóanyagával, melyet maga tenyészt. Az idén pedig Ricsén a jury Róza n< vü 6 éves, csikajá^al együtt fölhajtott kancájának ítélte oda a kancacsoport nagydiját, a m. kir. honvédelmi minisztérium által e célra adományozott jyönyörü szinezüst serleget, melyet a boldog tulaj« onosa büszkén tart kezében.
