Zempléni Gazda, 1927 (7. évfolyam, 1-23. szám)
1927-07-20 / 14. szám
6. szám ZEMPLÉNI GAZDA 3. oldal. ITlezőgazdasági rovat Rovatvezető: dr. báró Waldbott Frigyes a Zemplénvármegyei Gazdasági Egyesület mezőgazdasági osztályának elnöke. A modern gabonacsávázás a többtermelés szolgálatában Irta: Lates Kornél gazdasági szaktanácsos, kir. törvényszéki gazdaszakértő. Agrár államunk legfontosabb kultúrnövényeit kétségen kívül a gabona-félék képezik. Kenyér- magvaink kivitelünknek több mint 50%-át teszik. Gabonatermésünk fokozása tehát a legbiztosabb bázisa külkereskedelmi mérlegünk javulásának és egyúttal ama pozícióhoz való jutásunknak, melyet a háború előtti években az európai államok sorában gazdaságilag elfoglaltunk, de — sajnos — elveszítettünk. A termésfokozásnak az újabb gazdageneráció többféle approbált eszközét ismeri. Csak lépésről- lépésre tudtak a gyakorlatban elterjedni és alkalmazhatóságuk legfőbb kritériuma mindig az volt, hogy a nagyobb termés elérésével a termelési költségeink is megfelelő arányban maradjanak mert a végcél nem a nagyobb termés, hanem a nagyobb tiszta jövedelem állandósítása. A többtermelésnek tehát egyik igen fontos alapelve ma az is, hogy lehetőleg csökkentsük a termelési költségeket is. De nem lehet közömbös a gazdára nézve annak a kárnak elhárítása sem, amelyet a növényi betegségek és az ellenük való védekezés költségei okoznak. A gabonafélék állati kártevői ellen fejlett szak- tudományunk dacára sem tudunk korunk szellem, színvonalához méltóan védekezni. Főképen eljárásokkal, és nem védőszerekkel bírunk csak szabadulni a drótféreg, a futrinka, hesszeni légy stb. kártevéseitől, helyesebben azoknak csak egy részétől. A gombabetegségek legpusztitóbbja, a gabonarozsda elleni védekezésünk pedig csak kísérletezési stádiumban van, noha Amerikában permetezéssel már ezt is megoldották, de csak repülőgépről, tehát nem a gyakorlat számára való módon. Pedig mennél nagyobbra fokozzuk termésünket költséges in- vestitiókkal, annál nagyobb az a kár, amit a kártevők okoznak. A 6 q-ás termésben 10% csak 60 kg, de a 12 q-ásban már 120 kg veszteséget jelent területegyeségenkint. A gabonafélékben, különösen a kenyérmagvakban mintegy 150 esztendeje annak, hogy az üszökbetegségek annyira elszaporodtak egész Európában, hogy már az akkori kevés számú mező- gazdasági tudósok egyike, a genfi gombakutató Prévost sok kísérlet után ezelőtt 120 évvel fedezte fel a rézgálicoldatnak csiraölő hatását és védekezésül ajánlotta a gazdáknak a kőüszök ellen. Mint minden újítás, csak nehezen terjedt ez is. Csak ötven évvel utóbb, a múlt század ötvenes éveinek végén volt képes a német Kühn Gyula javított eljárása a gyakorlati gazdák között gyökeret verni. A legutóbbi évekig a rézgálic volt az egyedüli csávázószerünk, amelyet hazánkban főképen néhai Linhart professzorunk egyszerűsített eljárása és propagandája tett általános használatúvá. Nálunk azonban majdnem kizárólag csupán a búza kő- üszke ellen védekeztek gazdáink. Ma már a növényvédelem annyira fejlődött, hogy csávázással nemcsak a kőüszök ellen, hanem a rozs szárüszke, a zab repülőüszke és az árpa fedett üszke ellen is lehet vegyi készítményekkel védekezni egyszerű csávázással. A búzának és az árpának repülőüszke ellen pedig a gyakorlatban még nem használatos melegvizes csávázással. De nemcsak az üszökbetegségek ellen, hanem a rozs hópenésze ellen (Fusarium,) és az árpa levél- csikoltsága, a cukorrépának, a babnak, borsónak bizonyos betegségei ellen is lehet rendes csávázással védekezni. Különös figyelmet érdemel a rozs hópenésze ellen való csávázás, mert a rosszul telelt, hiányosan kelt, alacsony fajsúlyú, kevés hozamú rozs a legtöbb valószínűség szerint a hópenész következményének tulajdonítható. Hazánkban, ahol a búzával és rozzsal bevetett területek aránya 2 : 1-hez, kiszámíthatóan nagy jelentőségű dolog lenne rozstermésünk fokozása, amelynek a helyes csávázás egyik kétségen kívüli hathatós eszközének bizonyult már is. Bármily jó és korunknak sok hasznot jelentő felfedezés volt a rézgálicnak csávázóanyagul való felhasználása — a jónak legnagyobb ellensége: a jobb kezdi immár teljesen háttérbe szorítani ezt a régi védekezőszert. Eltekintve attól, hogy a vele való védekezés körülményes, fáradságos és időt rabló volt, rájöttek a gazdák arra is, hogy a réz- gálicoldattal pácolt gabonában is lett üszők, tehát nem nyújt teljes védelmet és ami a legfőbb, igen tetemes veszteséget okoz a magvak csiraképességében, minélfogva 5 — 10°/o-al nagyobb lett a vetőmagszükséglet. Már 1902-ben Tubeuf veti fel a szárazcsávázás gondolatát, de majdnem két évtized
