Zempléni Gazda, 1926 (6. évfolyam, 1-24. szám)
1926-01-20 / 2. szám
2. oldal. ZEMPLÉNI GAzDA 2. Mám. TDezőgazdasági rovat Rovatvezető: dr. báró Watdbott Frigyes a Zemplónvármegyei Gazdasági Egyesület mezőgazdasági osztályának elnöke. Néhány szó a tarka marha tenyésztéséhez. Irta: Valádi Béla sárospataki főisk. intéző. Szarvasmarhát a gazda elsősorban tejéért tart. Hasonló körülmények között a fajtán belül is főleg a tejmennyiség alapján végezték a selektálást. Hogy pedig tejelékenység tekintetében a különböző fajták közt fennálló nagy eltéréseket mindennél jobban mérlegelték, mi sem btzonyitja jobban, mint az, hogy a néhány éviizeddel ezelőtt még túlnyomóig magyar marhát tartó uradalmi és köztenyészetekben annak helyét különböző tarka és borzderes fajták foglalták el. Ez a fejlődési folyamat kétséget kizárólag megállapítható, hogy jól van-e, avagy nem, pro és contra órákig lehetne vitatkozni. A lassan .szárazzá“ változó Nyugat a tejet akarja a pálinka megürült trónjára ültetni, a mint a jelek mutalják szép eredménnyel. Ki tudja nem ez a feladat vár-e ránk? Kelet felé? Hiszen a continentális klimáju Kelet leromlott szarvasmarhaállománya javítására egész Európában nem kap Magyarországon kívül megfelelő edzett, száraz kiimához, sovány teleltetéshez szokott tenyészanyagot. De igen sokat kell tennünk, hogy állományunkat exportképes nívóra hozzuk. Speciálisan ismét csak a bodrogközi viszonyokról kívánok szólam, hiszen a tarka marha tenyészirány adva van anélkül, hogy a nemesítés alapkövei lerakattak volna. A fejlődés első feltétele a kevertvérii tenyésztéssel való szakítás. A keresztezések, milliós variációk között, homogén típus elő nem állítható. Amint a buzanemesitők egyetlen kalász egyetlen szeméből indultak ki és értek el eredményeket, az állattenyésztés homogenizálásának is egyedüli biztos módja, a pepinér tenyésztés. Kevés számú küle- mileg, téteményképessileg egyforma egyedekből pe- pinériát, magyarosan „törzsgulyát“ kell alkotni, azokhoz olyan bikát alkalmazni, melynek családjában megvannak szilárdan azon tulajdonságok, a miket mi az utódokban el akarunk érni. Hogy bizonyos ideig beltenyésztést kell folytatnunk és a selektálásokat a legszigorúbban végrehajtani, az a siker elengedhetetlen feltétele. A köztenyésztésben igen sok kiváló egyed található, ami azonban a folytonos keresztezés, vérkeverés folytán nemesitő hatást kifejteni nem tud. A legnagyobb horderejű dolog ezek kiválogatása, külön csoportba, külön bika alá való sorolása. Szakismerettel, tárgyilagos, igazságos elbírálással kell összeválogatni a valóban megfelelőket és évről-évre úgy az eredeti állomány, mint az utódok közt a legkíméletlenebb selejtezést megejteni. Az állam mai szűkös viszonyai között sem zárkózik el ilyen esetekben, hogy drága, de alkalmas bika vásárlására olcsó kölcsönt folyósítson a gazdaközönségnek. Sok hibát követnek el a tenyésztők a nevelés terén is. Egyiknek talán nem telik, másik pedig azt gondolja ami jó volt a magyar marhának, az jó a tarkának is. Nem igy van! A tarka marha nagyobb téteményképességü, de igényesebb is. Megkívánja, hogy nagy növekedési erélyét borjú- korában helyes szoptatással, majd helyes takarmányozással elősegítsük. A legtöbb tarka marha azért válik csökötté, mert elválasztás után savanyu szénára, szalmára fogják, legfeljebb egy kis répát löknek neki. Kiverik sokszor élelmesebb magyar gulyamarha közé, sem elegendőt enni, sem inni nem tud. Néhol hodályokban tartják, hol a hó is belepi, máskor semminek sem nevezhető kazamatákból, fülledt, meleg levegőjű vityilókból. bújik elő, persze tavaszra jól eltetvesedve. Mivel a nemi érettség jelei dacára a rósz tartásnak hamar mutatkoznak nála, legtöbbnyire befolyatják mielőtt valamennyire is fejlődött volna. Tiszta, tágas istállóban, szellős, elegendő le vegével rendelkező helyiségben, jó időben karámban, egészséges viszonyok között tartva edzett, erős, kinőtt állataink lesznek megfelelő takarmányozás mellett. Rá kell mutatnom az itt elkövetett hibákra is. Leggyengébb tartásban elválasztástól másfélkét éves koráig részesedik a növendékmarha, pedig növekedési erélye ilyenkor a legnagyobb. A magyar marha 4 éves koráig mindig nő, a tarka marha 3 éves korára kinőtt. A gyenge tartás miatti nehéz fejlődés lassanként öröklődő tulajdonsággá válik s a végén oda lyukadunk, hogy tarka marhánk növekedési erélyét elveszti, a magyar marha nívójára sülyed s a jobb tartást erőteljesebb növekedéssel nem hálálja meg. Azt hiszem ma már igy állunk és sok gazda keserű tapasztalatokat tett a növendék-marha költségesebb takarmányozása körül. Pedig valahol el kell kezdeni! Rá akarok mutatni arra is, hogy a bodrogközi savanyu széna nem tarka marhának való takarmány! Sem elegendő
