Zempléni Gazda, 1926 (6. évfolyam, 1-24. szám)
1926-01-20 / 2. szám
2 szám. ZEMPLÉNI GAZDA 3. oldal. fehérjét (emészthető), sem különösen ásványi sókat nem tartalmaz. Igazol engem egy pár „törnie“ földü bodrogközi község köztenyésztése. Nagyon fontos telelésnél savanyu széna mellett fehérjedusabb abrak és szénsavas mész rendszeres etetése úgy a fejőstehenekkel, mint a növendék állatokkal. Tudtommal az u. n. „sózás“ is néhol található fel, ott is helytelennül alkalmazva. A hetenként, vagy két hetenként adagolt nagymennyiségű konyhasó nem fedezi a napi 30—40 gr. állandó szükségletet. Végül a fertőző betegségekről annyit, hogy 9tjnos talajunk kitünően alkalmas mindenféle talajbaktérium zavartalan szaporodására. A tetanus, lépfene, sercegő üszög, ragadós tüdőlob minden évben nagy mennyiségben szedi áldozatait a köz- tenyésztésben. Ha megfigyeljük, főleg az idegenből hozott marha az ami a bodrogközi viszonyokat nem bírja. Egygyel több ok arra, hogy meglevő ilyen mostoha viszonyokhoz szokott állományunkat becsüljük meg igyekezzünk önmagában nemesíteni, mert nem megvetendő tulajdonság a naponkénti lépfenés fertőzéssel szemben való nagyszerű ellenállóképesség. Valamikor talán ide is eljut a tejszövetkezetek áldásos intézménye. A tarka marha nemesítésének kiváló bizonyságait szolgáltatták már a Dunántúl. S ha majdan — mint remélem - sikerül egy homogén bodrogközi tájfajtát kitenyészteniök, azt nyugodtan exportálhatjuk a legmostohább körülmények közé is — soha sem fog a bodrogközi gazdára szégyent hozni. misítő hatását Hegyaljánk azért érzi jobban, mert hiszen a háború előtt is gazdaságilag beleg, erőte- len volt; termelése, kereskedelme szervezetlen volt I annyira, hogy első borvidékünk állandóan a két- j ségbeesés otthona volt, nem a dal, hangos kaca- | gás, de a jajkiáltás s a segítség utáni hangos ké- i rés hangzott e borvidékről a mindenkori kormá- j nyokhoz Állításomat igazolhatják azok a külön- j böző felterjesztések, melyeket a Zemplénvármegyei ! Gazdasági Egyesület Borászati Szakosztálya idő- ! közönként a kormányhoz tett. Én magam is szám- ; tálán közleményt írtam a különböző lapokban, j különösen pedig a „Sárospatak“ hasábjain, melyek mind a tokaji boividék nekéz helyzetének j voltak tolmácsai. Helyesen jegyezte meg báró Waldbott Kele- ■ men, az Országos Szőlőgazdasági Tanács elnöke, ! a „Borászati Lapok“ f. évi 1. számában „Válságos Újév“ címen megjelent közleményében: „A háború j előtt a nagy Monarchia képes volt szőlőtermésün- j két teljesen felvenni. Wien, Triest, Krakkó, Leni- ; berg voltak a főpiacok, de Németországgal is oly j szoros kereskedelemi kapcsolatban álltunk, hogy borexportunk ott is talált nyílt ajtót, ami annál nagyobb jelentőséggel birt, mert a mai Lengyel- j ország nagy része is tartozott még a német biro- | dalomhoz. A trianoni Magyarország megtartotta , szőlővidékeink legnagyobb részét, de elvesztette az add.g vámmentes piacát: Ausztriát, Csehszlovákiát, Lengyelországot, Németországot.“ A mostanihoz hasonló nehéz helyzetben azonban a Hegyalja még nem volt. A helyzetet válságossá teszi azon körülmény, hogy egész gazdasági életünk, államháztartásunk szanálás alatt van s igy beteg a betegtől csekély támogatást remélhet. Most abba a helyzetbe jutottunk, hogy fogyó erőnk, mostoha helyzetünk dacára is meg kell kisérleni a megerősödést a magunk erejéből s a megpróbáltatás alatt kell megértenünk régi idők mulasztásainak fájdalmas hatásait s azt, hogy mit tegyünk? Ha akarjuk felgyógyulásunkat, megerősödésünket, úgy nem szabad kétségbeesnünk, mert hiszen erre még elegendő ok nincs, de szükséges, hogy a szőlőbirtokosság egymást megértve. fegyelmezze, türelemmel és kitartással építse fel azokat az intézményeket, melyek közös érdekeik megvalósítását célozzák. Kitartó, termelékeny munkára van szükség, ha a bajokból szabadulni akarunk, ellenkező esetben a híres borvidék a nyomorúságok otthona lesz. A tokaji borvidéknek sok baja t Szőlőgazdasági rovat. Rovatvezető: Hegedűs Sándor kir. borászati főfelügyelő-igazgató. A tokaji borvidék megmentésének eszközei és módjai. Cikksorozat. Irta: Dr. Ssabó Sándor egyetemi tanár, Sárospatak. Egész gazdasági életünk válságban van, ez természetes következménye egy vesztett háborúnak s a trianoni békének. Nagy-Magyarország ezer éven át kiformálódott gazdasági szervezete megcsonkításának következménye az a nehéz gazda sági helyzet, melynek dermesztő, pusztító hatásál az egész gazdasági élet, különösen pedig a tokaji borvidék érzi. A nehéz gazdasági élet sorvasztó, megsem-
