Zempléni Gazda, 1926 (6. évfolyam, 1-24. szám)
1926-10-05 / 19. szám
Sátoraljaújhely, 1926. Október 5. 19. szám. VI. évfolyam. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Sátoraljaújhely Vármegyeház II. udvar, 1. emelet. ZEMPLÉNIGAZDA MEZŐ- ÉS SZÖLÖGAZDASÁGI SZAKLAP Megjelenik minden hó 5. és 20-án. Előfizetési ár : Egy évre 50000 K. Hirdetések díjszabás szerint. Főszerkesztő; Dr. báró WALDBOTT FRIGYES osztályelnök. A Zemplénvármegyei Gazdasági Egyesület hivatalos közlönye. Felelős szerkesztő: 1LLÉSHÁZY ENDRE ügyvezető titkár Egyesületi élet. 9 Tohajhegyalja inséghölcsfiae. ■Jámaöás a Cokajhegyalja ellen. A Tokajhegyaljának juttatandó inségkölcsön elgáncsolása végett erős aknamunka folyik. Megnyugtatjuk a Tokajhegyalja közönségét, hogy minden gáncsvetés hiábavaló: az inségkölcsön folyósítása ma már biztosítottnak tekinthető. De folyik a harc a nyílt színen, a sajtó ha sábjain is. A „Magyarság“ szeptember 30-án megjelent száma — politikai térre vivérr át a harcot — fül - mináns cikkben támadja a kormányt és egyesületünk elnökét, báró Maillot Nándor nemzetgyűlési képviselőt, az inségkölcsön megszavazása, illetve kijárása miatt. „A kormány csak a tokaji szőlőbirtokosokat segíti“ jajdul fel a „Magyarság“ a cikk fejében. Majd ekként folytatja: „A homoki szőlősgazdák körében nagy meglepetéssel és nem kisebb konsternációval beszélnek róla, hogy a kormány bizonyos előkelő egységespárti befolyásra harmincmilliárd korona rögtöni inségsegélyt szavazott meg a tokaji szőlőbirtokosok részére.“ „A tokajiak szerencsésebbek voltak, mint a homoki szőlősbirtokosok, vagy mint a hevesmegyeiek, avagy a gyöngyösiek. Ezt a szerencséjüket pedig, a legjobban beavatottak szerint, a tokajvidéki szőlőbirtokosok kizárólag annak köszönhetik, hogy egyik közülök való szőlőnagybirtokos előkelő, hangadó tagja az egységespártnak és a nemzetgyűlésen Bethlen leghívebb emberének számit. Ennek az előkelő egységespárti szőlőbirtokosnak sikerült alig néhány nap leforgása alatt az egyébként elég fukar kézzel mérő pénzügyminisztert adakozó kedvűre hangolni a rossz termés következté- i j ben nehéz helyzetbe jutott tokaji szőlősgazdák fel- I segítése érdekében“. „A baj azonban ott kezdődik, hogy az egyéb vidékek inségbejutott szőlősgazdáiról ugyanekkor teljesen megfeledkezett a kormány. Nem gondolt például arra, hogy Hevesmegyében, Gyöngyös vidékén, továbbá az alföldi homokos talajon gazdálkodó szőlőbirtokosokat a rossz termés csapása éppen olyan érzékenyen sújtja, mint a tokajiakat.“ „Sajnos, hogy a kormánynak nincsen egységes, célirányos politikája a szőlő és borgazdaság viszonyaival szemben. Mindig csak a külső befolyások érvényesülnek. Amelyik borvidéknek befolyásosabb és főleg : kormányhübb képviselője van, az feltétlenül szerencsésebb a szőlőhitelek kiosztásánál, mint éppen az előttünk fekvő kirívó példa is mutatja. Eddig véletlenül sem fordult még elő, hogy olyan szőlővidék kapjon valamiféle kedvezést, amelyiknek a képviselője nem tartozik a kormánypárt Fejbólintó Jánosai közé. Ez a pártszempontból való segítési politika pedig szörnyű nagy hiba és teljes mértékben visszahatást kelt a szőlősgazdák körében.“ Kivonatosan közöltük a „Magyarság“ cikkét csak, de e rövid idézetekből is láthatják a Tokajhegyalja szőlőbirtokosai, hogy mily erős harcot kellett egyesületünk elnökének megvívnia, mig a Tokajhegyalja részére az annyira szükséges inség- kölcsönt sikerült megszereznie. A homokvidéki bortermelői érdekeltség kíméletlen támadásaira, amelyek a „Magyarság“ cikkében érték el tetőpontjukat a Tokajhegyalja részéről a következőkben válaszolunk. A homoki szőlőérdekeltség az utóbbi években nagyon jelentékeny kedvezményekben részesült; oly kedvezményekben, melyek hatásukban nem kevésbbé hátrányos befolyást gyakoroltak a tokaji bortermelésre. Ilyen kedvezmény volt a borok édeskésének engedélyezése tárgyában kiadott 5514/M, E í 1919. számú kormányrendelet, amely, mig egy.
