Zempléni Gazda, 1926 (6. évfolyam, 1-24. szám)
1926-10-05 / 19. szám
2. oldal. ZEMPLÉNI GAZDA 19. szám részről nyilt megsértése volt az 1908. évi 47. t. cikknek, másrészről rettenetes káros hatással volt a tokaji asszú bor forgalmazására s rontott a magyar, főleg a tokaji borok, világhírén is. Az 1924. évi IX. t.-cikk pedig a Tokajhegy- alja érdekeinek, szerzett jogainak rovására egyene- i sen ajándék a homok’ szőlőtermelői érdekeltség I iészére. És a Tokajhegyalja ennek dacára a legna- ! gyobb nyugalommal vette a törvényt és soha meg ! sem kísérelte, hogy e sérelmét a nyilvánosság elé vigye s a „Magyarság“ cikkéhez hasonlóan meggyanúsítsa a kormányt s pártérdekek befolyására vezesse vissza a homoki szölőérdekeltség részére adott kedvezményeket. Es ezzel végeztünk is a „Magyarság“ cikkével s a homoki bortermelők támadásaival. Ellenben teljes lélekkel állunk megtámadott elnökünk, a tokaji választó kerület nemzetgyűlési képviselőjének, báró Maillot Nándor oldala mellé. Nem első kijárása ez báró Maillot Nándornak. A magyar-lengyel kereskedelmi szerződésnek a magyar, főleg a hegyi borok értékesítésére vonatkozásai kizárólag a báró Maillot Nándor érdeme. Ö vitte keresztül, — szemben Kállay Tibor akkori pénzügyminiszterrel — a kormánvelnök megértő támogatása mellett, hogy a szőlőbirtokosoknak, úgy a Tokajhegyalján, mint az egész oiszágban, az 1922. és 1923. évi jövedelemadót nem valorizálta^ de az 1921. évi adóalapon kellett megfizetniük Ami befolyással volt a kényszerkölcsön kivetésére is. Ez a fellépése nem „Fejbólintó Jánosra“, de a kerületének érdekeit odaadással szolgáló gerinces képviselőre vall. És nem „Fejbólintó János“ és nem is „az egységes pártnak leghübb, előkelő hangadó tagja,“ de a Zemplénvármegyei Gazdasági Egyesületnek kötelességtudó elnöke s a tokaji választó kerületnek gerinces nemzetgyűlési képviselője szerezte meg — mondjuk járta ki — a Tokajhegyalja részére az inségkölcsönt. Az inségkölcsön engedélyezése iránti kérelmet a Zemplénvármegyei Gazdasági Egyesület terjesztette föl a földmiv. miniszterhez ez év julius hó 22-én beadott kérvényében. Báró Maillot csak kötelességet teljesített akkor, amikor, mint az Egyesület elnöke, magáévá tette az ügyet s a siker érdekében magához a kormányelnökhöz fordult. S a kerület érdekeit szi- | vén viselő gerinces képviselőre vall, amikor — a | „Magyarság“ szerint — „a pénzt fukar kézzel mérő pénzügyminisztert adakozó kedvre hangolva“, megszerezte a Tokajhegyalja részére az annyira szükséges kölcsönt. A „Fejbólintó Jánosok“ természete a hallgatás és nem szállanak szembe, még kerületük érdekeiért sem, a pénzt fukar kézzel mérő miniszterekkel. A kormány nem azért szavazta meg az ínség kölcsönt, mert báró Maillot Nándor nemzetgyűlési képviselő tokajhegyaljai szőlőbirtokos, és előkelő s hangadó tagja az egységes pártnak s Bethlen leghívebb embere, de azért, mert a Tokajhegyalja nagy nyomora kellő megértésre talált a kormányelnök s a kormány tagjainál. Hisszük, hogy a Tokajhegyalja minden szőlőbirtokosa és szőlőmunkássága is, hálával és köszönettel van eltelve báró Maillot Nándor iránt, mert hisz az a 30 milliárd itt marad a Tokajhegyalján : megmenti, lélegzethez juttatja a már-már fulladozó szőlőbirtokost, kenyeret ád a munkásnak, segíti az ipart és a kereskedelmet. A jövedelemadó Áz 1926. évi jövedelemadó tulmagas, az 1925 évi kivetést messze felülhaladó kivetése nagy elkeseredést váltott ki országszerte, főleg a gazdatársadalom köreiben. A mezőgazdasági Kamarák, a gazdasági egyesületek egyértelmüleg foglaltak állást s Írtak fel a pénzügyminiszterhez, a kivetések revíziója végett. De megmozdult a nemzetgyűlés egységes pártjának gazda csoportja is és hevesen támadta a párt értekezletén a pénzügyminisztert. Gazdasági Egyesületünk is kivette részét e harcból. Igazgatóválasztmányunk augusztus hó 19- én tartott ülésében hozott határozata alapján az adókivetés általános revíziója érdekében Egyesületünk feliratot intézett a pénzügyminiszterhez. A feliratban egyes konkrét esetekre (igy a gróf Sennyey Béla, Csajka Endre, Etlényi János elleni kivetésekre) rámutatva, orvoslást kért az adókivető közegek kíméletlen, a pénzügyminiszter intencióit is messze túlhaladó túlbuzgóságával szemben; kérte az intern rendeletek mellőzését; de főleg tiltakozott a vagyon és jövedelemadónak vármegyénként való kontingentálása ellen, mert hisz ezen módszer alkalmazása folytán a jövedelmi adó elveszti eredeti, a törvényben lefektetett jellegét, egyszerűen hozadéki adóvá minősül. Rámutat a felirat a szőlősgazdákat a miniszteri rendelet általános alkalmazása által ért sére
