Zempléni Gazda, 1926 (6. évfolyam, 1-24. szám)
1926-01-20 / 2. szám
4. oldal. ZEMPLÉNI GAZDA 2. 9xára. egyrésze termelési-, más része kereskedelmi szervezettségével függ össze, melyek a Hegyalja érdekében a következő sorrendben sürgősen szanálandók : I. Legsürgősebb a hitelkérdésének a megoldása, az őstermelés e fontos ágának megfelelő hitelszervezetnek életrehivása, hogy a szőlőbirtokosok lélegzethez jussanak, csüggedő bizalmukat a szőlőtermelés iránt visszanyerjék. II. A borközraktárak megszervezése s abba az egész tokaji borvidéknek bekapcsolása. III. A tokaji borvidék borainak abszolút forgalmi-képessé tétele. IV. A belföldi- és külföldi borkereskedelem megszervezése a már érett borainak megfelelő ér- tékesithetése céljából. V. Az 1924. évi IX. t.-c. revíziója, mely a bor előállításának, kezelésének és forgalmának szabályozásáról és a borhamisítás tilalmazásáról szól, a tokaji borvidék érdekeinek szem előtt tartásával VI. A tokaji borvidék részére külön képviselet és igazgatás szervezése. VII. Félreértések elkerülése s a tiszta kereskedelmi ügyletek köthetése céljából a tokaji borok minőségének a megállapítása. Vili. A szőlőtermelés irányítása. IX A kereskedelmi és vámszerződések fontossága a borvidék szempontjából. X. A kormány beavatkozásának kieszközlése a Hegyalja érdekében. XI. A tokaji borokat terhelő közterhek és az áralakulás kérdése. XII. Egyéb borgazdaságunkat érintő kérdések. Sokat, nagyon sokat Írtam és dolgoztam a Hegyaljáért, talán sok ellenséget is szereztem, magánérdekeimet áldoztam fel a szép és értékes borvidékért. mert szeretnék a Hegyalján vig szüretet látni, szeretném, hogy a kopár hegyoldalak betelepítést nyernének, szeretném, ha itt boldog, megelégedett embereket látnék s ha a furmint aranyfürtjei a szőlősgazdák részére tényleg csengő aranyakat váltanának ki, szeretném, ha a népek vándorlása nem ki, hanem a Hegyaljára be történnék. Pontonként külön-külön foglalkozni fogok nem annyira a múlttal, mert hiszen régi dicsőségből, melyet már eltékozoltunk, megélni nem lehetséges, hanem a teendő intézkedésekkel, intézmények életre hívásának fontos kérdéseivel. Tetemre- hivást is lehetne a pusztuló, jajgató Hegyalján rendezni, de ezt sem teszem, szeretném a széthúzó erőket egyesíteni, szeretném a romboló erőket megfékezni s hatalmunkba ejtve produktiv munkára kényszeríteni. Nincs kétségbeesésre ok de a veszély hatása alatt fogjon mindenki: szőlőbirtokos, község, város, az egész Zemplénvármegye az öntudatos, tervszerű, kitartó munkához hogy a tokaji borvidék elpusztulása elkerülhető legyen. ♦ Nem akarunk elébevágni az ezen cikkben közlendőknek, de szerintünk csupán azon egy kívánságot teljesíteni birtokosságunknak, hogy t. i. csak valamennyire is megfelelő árért eladhassa borait, lenne a legelső, mert hiszen ha a pincékben fekvő cca 200 00o hl. bor ellenértéke fejében az a 70—100 milliárd szétoszolhatna termelőink között, ami 3500 5000 koronás árat jelentene, az esetben nem lenne itt szükség semmiféle fajtájú kölcsönre, amelyet boreladás nélkül úgyis csak ujabd kölesönből tudnák visszafizetni. Ez pedig még jobban súlyosítaná helyzetünket. Amint meg lesz a lehetősége a borok eladhatásának, kereskedelmünk a régi alapokon azonnal cselekvőképessé válik. Rovatvezető. Újévi gondolatok. Irta: Homoky György. III. Községi oltványtelep. Miután agrár állam vagyunk, a kormánynak minden intenciója az, hogy a községi gazdasági ismétlő iskolák a helyi viszonyoknak megfelelőleg belekapcsoltassanak a föld, gyümölcs, szőlőmive- lésbe, avagy méh, selyemhernyó gyógynövény, állattenyésztés fejlesztésébe. S ez helyes ! Bele keli végre kapcsolódnunk a reális életbe. Munkára kell nevelnünk a nagy felfordulás által elromlott fiatalságot! A gazdasági ismétlőiskoláknak nagy célja van, de nagy feladat is vár rá. Más irányba kell vezetni egy cigándi gazd. ismétlőt gyakorlati szempontból, mint egy tállyait, vagy egy hollóházait. Mert ami egyik helyütt életet, egzisztenciát biztosit, ugyanaz a másik helyen érdektelen valami lehet. De nem kivánkozok most ezekre részletesen kiterjeszkedni, hanem maradok kizárólag a tárgynál, a Hegyalján. A tokajhegyaljai községekben felállítandó gazd. ismétlőket úgy kell beállítani, hogy mindenkinek egy 400—600 négyszögöl területű jó föld álljon rendelkezésére, ahol kellő szakavatott vezetés mellett ripária és szőlőoltványtelepet, valamint gyümölcsfaiskolát létesítettek. A 12—15 éves növendékeket egy ügyes szőlőkezelő bevezeti a fásoltvány készítésébe, annak ládában való gyö- kereztetésére, majd kiültetésére és gondozására. Ugyszinte a gyümölcsfák oltásába, ültetésébe stb. Ennek hármas haszna lenne: 1. A fiatalságot rendes munkára szoktatná, a szőlő és gyümölcsfa szeretetére nevelné.
