Zempléni Barátság, 1946. február-december (1. évfolyam, 1-47. szám)

1946-03-29 / 7. szám

SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: DEÁK-UTCA 14. • MEGJELENIK MINDEN PÉNTEKEN;*'TELEFONSZÁM: 38 Sátoraljaújhl^l^i^^WWfO.OOOIpengó'. mer I. évfolyam, 7. szám. A háború ködlovagjai • t / ; __.í Radnikov Mihail lesz a Szovjetunió miniszterelnöke M agyarország a nemzetközi élelmezési értekezleten A héten összeült Egyesült Nemzetek Biztonsági* Tanácsá­nak munkája felé, amelynek hi­vatása, hogy a béke, gyógyulás és együttműködés után annyira vágyódó népek és nemzetek számára megnyugtató és biza­lomkeltő politikai és gazdaság légkört teremtsen — mi magya­rok és szocialisták bizalommal és feszült várakozással tekintünk. Régi és örök békevágyynk, amely tudjuk, az egész emberiség lelki­ségének tükrözője, azzal a szi­lárd hittel fordul a konferencia felé, hogy a tanácskozások során tisztáSódnak és elsimulnak azok a vitás kérdések, amelyek az utóbbi hetekben a nagyhatalmak között kiéleződtek. • _ f Az a világjelentőségű nyilat­kozat, amelyet a Szovjetunió vezetője, Sztálin genferalisszftnus tett és’ amelyben kijelentette, hogy a népek és országok leg* hőbb vágya a béke, nemcsak megnyugvással, örömmel és há­lával tölt el minket, hanem iga­zol is. Álláspontunk, amely min­den célzatos vagy hiszékeny ellenvéleménnyel szemben, állan­dóan azt hangoztatta, hogy a nagyhatalmak ellentéteinél sok­kal nyomosabbak azok az okok, amelyek a megegyezés szüksé­gességére mutatnak, helyesnek és egyedül elfogadhatónak bizo­nyult. Az emberiség békevágya erősebb minden gazdasági vagy politikai érdeknél. Hiszen még alig szálltak sírjukba a második világháború rémei és az európai kultúra és civilizáció összese­bezve és csonkán hever a földön, az emberi közösségek, nemzetek, társadalmak, családok pedig vér- vesztetten áhitják a nyugalmat, mert nincs ezen a világon ember, aki nem siratna soha vissza nem térő hozzátartozót, barátot, em­bertársat, vagy pótolhatatlan anyagi és szellemi értékeket.^ Nem is itt van a hiba. Másutt kell keresnünk annak a gyűlöl­ködő rosszindulatnak és gyalá­zatos célzatosságnak az okait, amely egyetlen feladatának te­kinti, hogy minden vonalon ter­jessze és az emberi lelkek mé­lyére ültesse a közeli és elke­rülhetetlen háború rémét, hogy így keltsen zavart, nyugtalansá­got, csökkenést a gazdasági vo­nalon a termelésben, szaporítsa gondjainkat és mindezeken ke­resztül hitelét rontsa demokrá­ciánknak. Természetesen mind­ezt azért, mert saját és társa­dalmi osztályának elvesztett uralmát kívánja ilyen úton, — ha kell háború útján — vissza­szerezni. Meggyőződésünk, hogy ezek a „nagy angolbarátok", akik hazaárulásnak tartották, ha az elmúlt háború alatt valaki a szovjet vagy angol rádióállomá­sokat hallgatta, valóban kíván­nák, sőt akarnák a háborút és nem törődnének a/ emberiség és a magyarság újabb szörnyű pusztulásával, az emberi lélek és kultúra teljes lerombolásával. Pusztán azért, mert a demokrá­cia szabad világában nem érzik jól magukat, visszakívánják a gazdasági és politikai alávetett­ség társadalmi rendjét, hogy újra nyakára üljenek annak a nemzetnek, amelyet elődeik a múltban és ők személyesen a jelenben újra és újra a pusztu­lásba vittek. Nem hisznek, tágranyfit sze­mekkel* csodálkoznak, vagy dü­hösen legyintenek, ha szocialista okfejtéssel gazdasági síkon Jűzo- nyítjuk nekik : háború hosszabb ideig lehetetlenség, mert a ter­melés olyan zavarokkal küzd minden felé szerte e világon, hogy képtelen lenne újabb erő­feszítésekre. Hogy mindenekelőtt fel kell épülnie mindannak, amit a modern barbárság elpusztított. És méltóságteljes sértődöttséggel vonulnak tova, ha szerényen megemlítjük : nem tartjuk való­színűnek, hogy miután döntő ^gazdasági vagy politikai okok nem mutatnak háborúra, ő értük és „nyugatos, németbarát" tár­saságukért, bármelyik nagyha­talom is a fegyver argumentu­mához nyúlna. A belpolitikai válságunk meg­oldódott. A demokrácia, a nép, a békés munka erői győztek és a haladás szelleme folytatja or­szágépítő programját. A nagy­hatalmak ellentétei is el fognak simulni, hogy a béke virágzó korszaka köszöntsön az emberi­ségre. Ez a megnyugodott légkör fogja — és csak ez fogja — szá­munkra is meghozni minél gyor­sabban a várvavárt békeszerző­dést, A nyílt hazaárulás háboruváró hirdetőinek, a béke és nyuga­lom ellenségeinek, a demokrácia és nép árulóinak, a régi osz­tályuralom és elnyomás vissza- sóvárgóinak, a háború véres ködlovagjainak felhívjuk a fi­gyelmét, Lie elvtársnak, az Égyesült Nemietek főtitkárának kijelentésére és nyilalkozatára: >a szervezet mind az 51 tagjá­nak egy a közös óhaja: nem akarnak újabb háborút.« (kr) A Londonban összeülő nem­zetközi élelmezési értekezleten, amely a jelenlegi válságos hely­zet leküzdésére ül össze, Ma­gyarország is képviselve lesz. Az értekezleten Európa majd­nem mindegyik országa részt- vesz, Németországot és Bulgáriát az értekezleten a Szövetséges Ellenőrző Bizottságok képvi­selik. Hasonló céllal Truman elnök «megbízottja Genfben tárgyaláso­Tűz Tíszadobon. Szombaton március 23-án a kora délutáni órákban, állítólag kukoricapattog- |atás következményeként ko­moly tűz ütött ki Tiszadob köz­ségben, és jelentés károkat oko­zott. Hatalmas orkán pusztított a tűz kitörésekor a község terü­letén, és a vihar következtében házról-házra, tetőről-tetőre ter­jedt a tűz, és hatalmas füstgo- molyag homályosította el az eget. Több, mint hatvan lakóház lett a tűz martaléka, és a szél kö­vetkeztében ereje oly nagy volt, hogy dacára a tűzoltók önfelál­Március 24-én tartotta jólsike­rült matiné keretében a Szovjet- Magyar Művelődési Társaság első és már régen várt előadását. Az. orosz hatóságokat a matinén Galkov gárdaőrnagy képviselte. Nemeskéry alezredes* megnyitó szavai után Csathó Józsefné orosz verseket szavalt. A városi szalon- zenekar orosz zeneszerzők mű­veit játszotta, majd Homokay Pál olvasta fel Ernst #Fischer előadá­sát. Ernst Fischer, a felszabadulás utáni első osztrák közoktatásügyi miniszter, közismert magyarbarát érzelmeiről, szavai tehát annál in­kább megfontolandók. 1934. év óta, mint emigráns élt a Szovjet­unióban. Az előadás általános ké­pet nyújtott az ottani közállapo­tokról. Megemlíti, hogy 4 millió főiskolai hallgató látogatja az kát folytat, hogy a Vöröskereszt nagyobb élelmiszer segítséget nyújtson Középeurópának. Ennek kapcsán kijelentette, hogy az Egyesült Államoknak az idén több élelmiszere lesz, mint ta­valy volt — bár igen sokat fog külföldre szállítani — és Truman elnök szavait idézte, hogy „meg , kell nyerni világszerte az élel­miszercsatát,mert az üres gyomrú emberekkel nem lehet megked­velteim a demokráciát". dozó, áldozatkész munkájának, a veszélyt csak este 8 és 9 óra között sikerült lokalizálni. A tűz- olték hatalmas munkát végeztek, és a miskolci, valamint nyíregy­házai hivatásosak munkája mel­lett. mind a diósgyőri vasgyár, mind pedig a szerencsi cukor­gyár tűzoltósága is hathatósan kivetette részét. Szerencse, hogy a közeli Tiszapart megadta a le­hetőségét annak,hogy a négy tűz­oltótestület kellő mennyiségben vízhez jutott és önfeláldozó mun­kájuk végülis komoly erpdmény- nyel járt. egyetemeket. Puskin művei 40 nyelven kerülnek sajtó alá. Moszk­vában minden harmadik ember­nek nyaralója van a környéken. Keresményét mindenki arra költ- heti, amire óhajtja, s a vagyon örökölhető. A vallásszabadság tel­jes. A papok üldözésének rágalma már régen szétfoszlott. Tudomá­sul kell venni, hogy Keleten egy roppant erejű birodalom tartja ke­zében a vezetést, ez a birodalom békét akar, de a visszaszorítást nem tűri el. £)r Farkas Dénes zongoraszáma és dr Holló Imre cselló-szólója orosz zeneszámok előadásával színesítette a matinét, majd dr Waller Sándor közkórházi főor­vos nagy felkészültségű előadás­ban ismertette a Szovjetunió egész­ségügyi helyzetét és annak leg* 60 ház égett porrá Tíszadobon Szovjet—Magyar művelődési matiné

Next

/
Thumbnails
Contents