Zempléni Barátság, 1946. február-december (1. évfolyam, 1-47. szám)

1946-03-29 / 7. szám

•

modernebb alapokra épített intézményeit. Homokay Puskin »Emlékmű* és »Rab* c. verseit szavalta, végül Fogarassy Gyula adta elő Csehov finorri humorral megírt monológját.

Dr Pázmányi János elnök zárszavaiban a minél nagyobb számban való megjelenésre hívta fel a város közönségét. Határközösségben élünk egy háborút nyert és hatalmas országgal. Módunkban állt gyakorlatilag is megítélni, hogy a szovjetellenes rágalmak mennyire nem felelnek meg a valóságnak. Örömmel kell megragadnunk az alkalmat, hogy egy tőlünk eddig elzárt, nagy, gazdasági és szociális teljesítményeket felmutató, birodalmat ismerhetünk meg, amikoris mód nyílik arra, hogy az ott bevált es kipróbált, a mi . élet- és államformánkkal pedig összeegyéztethető intézményeket és tapasztalatokat országunk újjáépítésénél felhasználhassuk.

A nagyhangú...

Ő az, aki mindent jobban tud, mint te és jaj annak, aki szembe helyezkedik vele. 0 személyesíti meg a mozgó közvéleményt. Ahol megjelenik, elhallgatnak az emberek, mert amit mondanának, öt perc múlva újjágyártva kerülne tovább, a szerencsétlenek pedig feltámadásuk napján sem ismernének rá saját kijelentéseikre.

Mindig és mindenütt külön véleménye van. Mindennek a fordítottját mondja. Ha egy dolog legális volt, ő biztosan azt állítja, hogy ott gyalázatos visszaélés történt. A merész, aki szembehelyezkedik vele, megismerkedhet hangjának rettentő erejével s ha igazát megvédi is, mitse nyer, mert a szembenállást fülorvosi kezeltetéssel Ifbll megszenvednie.

Nagy hangja, ugyanilyen nagyfokú szemérmetlenséggel jár együtt. Egy pillanatig sem habozik, hogy a becsületesen végzett munkát lecsepülje és pimaszul ki ne jelentse, hogy „mindenkit leterrorizáltatok“ s mosolyogva tovább ne álljon hazu- dozása végeztével.

Az 0 szemében mindenkinek van takargatni valója, csak neki nincs. A földgolyóbis széltében- hosszában mindenki reakciós, csak egyedül Ö nem. Szükség esetén azt is bebizonyítja, hogy O a „Nemzetvédelmi keresztet“ forradalmi tevékenységért kapta.

Mindenkit megfúr, akinek nincs igaza és akire Ö rámutat, annak aztán nincs többé igaza.

Ö a tudás non plus ultrája, kis betűkkel. Ö a legbecsületesebb ember, ha a lopást rábizonyították, még akkor is. Ö az egyedüli demokrata s ha tovább halad ezen az úton, mégegyszer feltalálja a napernyőt is. Mert O már ilyen kutya fiú!

Mindent tud, csak egyfet nem, hogy a nagy hang, még nem igazság !

Ezt aztán nem is fogja mgg- tanulni soha.

Az Erzsébet közkórházi konyha- és pavillos

leányokat keres

2 ZEMPLÉNI „BARÁTSÁG“

a sátoraljaújhelyi gépkocsikórházban

Mentőautót kap a város és vármegye

.Látogatás

SZÍNHÁZ

A tűzoltólaktanya hatalmas szárnyas ajtói tárnya-nyitva állanak. A garázs előtt egy kis csoport álldogál és szemmelláthatóan igen elmélyedve fordul egy autó felnyitott motorháza felé. Ketten nyakig olajosán vájkálnak a motor belsejében, míg ketten kissé távolabb állva, feszülten figyelik az előbbi kettőt. Az egész autó úgy terpeszkedik el, mint valami beteg szörnyeteg, olykor morogva, felhördülve, mintha rosszalását fejezné ki. Közelebb érve a csoporthoz, azonnal konstatáljuk, hogy a civilruhás férfi Dankó István pplgármester, aki Arany Sándor parancsnok magyarázatát hallgatja. A két nyakig olajos ember Nádassi Kázmér segédfelügyelő és Várfalvi János műszaki segédtiszt. A csoport egyáltalában nem is óhajt észrevenni és csak harsány „Barátság" elvtársak ! köszöntésemre fordulnak felém. Kissé bosszúsan, mint az elfoglaltak szoktak a kíváncsiskodókkal szemben.

Pillanatok alatt azonban feloldódik a feszültség és a polgár- mester mosolyogva fordul felém: „Jó, hogy jön! Országos érde- kességű látványban lehet része. Nézzen be a garázsba! Magyar- ország egyedetlen vidéki tűzoltósága, amelynek garázsában három motor áll,ijbármikor menetkészen." Majd balra fordulva, tovább magyaráz: „Ez a hatalmas fecskendő autó ma ritkaság számba megy Nagy városok egész sorát nevezhetnénk meg, amelyek nem dicsekedhetnek ilyen pompás masinával." Majd Arany Sándor, parancsnok felé fordul és rámutatva folytatja: „A parancsnok úr érdeme ez. Élete kockáztatásával mentette meg a fecskendőt és hozta vissza Kassáról." A parancsnok elvtárs erre a váratlan támadásra szerényen elpirul és hogy zavarát leplezze, néhány szót szól Várfalvihoz, aki rögtön otthagyja a gépet és két-három ugrással a fecskendőhöz szalad, már bent is ül. Csak másodpercek telnek el,' a gép felbúg és indulásra készen áll.

Most Arany Sándor kezd beszélni és a körülállt gépkocsira mutatva magyarázza: „A gépet a visszavonuló katonaság hagyta itt és Gyomin alezredes űr ajánlotta fel a múlt év októberében a városnak. Hozzáfogtunk a rendbehozásához, kijavításához, felszereléséhez. Majd a polgármesterre mutat és így folytatja: »A polgármester úr teremtette meg az anyagi alapot hozzá.« »Na ne feljen, elvtársam, * — fordul hirtelen hozzám a polgármester, — az állam fizette meg, úgy hogy észre sem vette.« Azután a polgármester rámosolyog a parancsnokra és a felügyelőre és mint cinkosok, akiknek közös titkuk van, összenevetnek. »No de, — folylatjj a polgármester elvtárs, — az anyagi alap semmit sem jelentett volna, ha nincs a tűzoltóság. Nem tudonrt hirtelen, kin kezdjem a felsorolást: Arany Sándoron, aki a munkálatokat megszervezte és irányította, vagy Nádassi Kázméren, akinek a szakértelménél csak a lelkesedése volt nagyobb, vagy Várfalvi Jánoson, aki sokszor még az

éjszakáját is feláldozta.« A parancsnok hirtelen »közbeszól: »Kázmér volt a rámenősebb, János a mérsékeltebb és óvatosabb.« Most a felügyelő szól bele a diskurzusba: »Azért autó, hogy szaladjon.« Ebben valamennyien megegyezünk*

*

Egy pillanatra valamennyien elhallgatunk és az autót figyeljük. Nádassi és Várfalvi * egymásnak magyaráznak valamit és az autó belsejébe mutogatnak. Rövid szünet után a polgármester elvtárs felém fordul és tovább beszél í Igazság szerint az egész tűzoltóságot fel kellene sorolni névszerint, mert valamennyien derekasan kivették részüket a munkából. Majd felemeli a kezét és így szól: „ITigyje el elvtársam, ha mindenütt ilyen lelkesedéssel dolgoznának, mint az újhelyi tűzoltók, nem kellene a minisztereknek törni a fejüket a többtermelés kérdésén." Pedig igen sanyarú körülmények között dolgozik a tűzoltóság. A legnehezebb testi és szellemi munka ellenértékeképen a fizetés igen kicsi, szinte azt mondhatjuk, semmi. Bizony más elbánást és sorsot érdemelne társadalmunk ezen munkásrétege, amelyre még mindezen felül családunk és vagyonunk megőrzését és biztonságát is rábíztuk. És ők fegyelmezetten, öntudatosan, bízva a helyzet változásában, dolgoznak és dolgoznak. Kevés a szó, de annál több a tett.

■»Ez a mi mindenes autónk, — folytatja a polgármester —, mert f zen szállítjuk a betegeket Debrecenbe, vagy hozzuk a kór- házba.* Ezzel az aulóval tartót-» tűk fenn az összeköttetést Budapesttel, amikor'nem volt rendes vonatforgalom.«

Ezután Arany Sándor, invitál beljebb, A garázsban egy újabb, most készülő mentőautó áll. Ez is roncsból készült. Személyautó vt>lt eredetileg, de átalakították. Hátul is van ajtaja, ahol a hord- ágyat be lehet tolni. „Ez a un mentőautónk, — szólal meg a polgármester, — legszívesebben ingyen szállítanánk vele a betegeket. Sajnos, azonban ezt nem tehetjük, mert semmiféle támogatást nem kapunk és az autó fenntartása igen költséges. Balesethez, szülőnőhöz ingyen vonulunk ki, de természetesen szívesen fogádjuk, ha legalább az önköltségi árat megfizetik.'1

Még egy darabig álldogálunk, nézelődünk a garázsban, ekkor azonbáft a felügyelő -szól be a garázsba, mire a polgármester és a parancsnok sietve elbúcsúznak és autóba ülve elrobognak.

Ott állok a garázs előtt és a tovarobogó autót figyelem. Azután visszanézek mégegyszer az autókra és elindulok. Úgy érzem, valóban igaza van a <polgármes- ternek, országos érdekességű látványban volt részem, sőt több, újjáépítést láttam.

— Megalakult a szakszervezeti bélyeggyűjtők, köre. A 30 tagot számláló bélyeggyűjtők körének elnöke Gond Ferenc elvtárs lett.

A Szerencsi Műkedvelők Egyesülete Császár József vezetésével és * rendezésében a »Becskereki menyecske« c. háromfelvonásos operett előadásában mutatkozott be március 16-án az újhelyi közönség előtt. A négy napos látogatás eredménye az az általános óhaj, hogy minél előbb és/minél többször láthassuk viszont az általános vidéki színvonalat messze felülmúló teljesítményt nyújtó szerencsi műkedvelőket.

Az együttes minden tagja lelkesen és a szokásos műkedvelői előadásokat zavaró »lámpaláz« nélkül állta meg helyét. Árvay János férfias megjelenésű és meleghangú bonvfván. Súlypontjának ide-oda helyezéséről való leszokás, sokat javítana színpadi megjelenésén, Gőz István »Darázs Péter« hálás szerepében a közönség osztatlan derültségét vívta ki. Érzésünk szerint néha tulélezi a komikumot. »Forintos Katát« Neuman Eta ízesen és a jó falusi táplálkozás külső eredményeit is szemléltetően alakította. Gőz László, Rimán Irénke, Erdélyi József stb. zavartalan hátteret biztosítottak az együttes munkájának.

Az est meglepetése »Juci« szerepében Császár Éva. Egészen egyéni báj, őzikeszerű mozdulatok, ízlés, mértéktartás és, műkedvelőtől szokatlan rutin jellemzi játékát. Általában szkeptikusan nyugtázzuk az^amatőrök illúzióit és vágyait, a hivatásos színészek nehéz babérai után. Ennek a kislánynak ’"áhitatos szerénységgel tett kijelentésére: »színésznő szeretnék lenni!«, azonban sazt válaszoljuk, sok munka, lemondás és tanulás árán mint talán elsőrendű szubrett emlékezhet majd vissza első biztatásunkra, j Császár Józsefnek a rendezőnek már gratuláltunk, most fogadja mint apa szerencsekívánatainkat.

♦

Március 25, 26. és 27 én rendezte a Zöldkereszt a szezon legvidámabbnak hirdetett estjét. A közönség jól szórakozott, a kassza rekordot javított, a bevétel fontos célokat szolgál, ne feszegessük hát a kulturális és művészi teljesítmények kérdését. Az előadás gerince ismét a Mészáros, Homokay, Pataky trió. Tetszett Tóth Ilonka, magyar tánca, ruhája ízléses volt. Nóti Károly »Csillár« c. bohózatában Latzkovits E. alakítása mutatott a legtöbbet. Várady Lajost csak nehezen engedte le a színpadról a közönség. Kaczián Ica a remélhetőleg megalakítandó Műkedvelő Társaság egyik erőssége lesz. Zinner Muki jól konferált, de a gyengélkedő dr Pázmányi Jánost nem tudta teljesen pótolni.

H.

*

A mindjobban fejlődő és izmosodó műkedvelői élet már nemcsak a biztatást, hanem a tartalmi és technikai hibákra reámutató és így a fejlődést előmozdító, irányító kritika alkalmazását is már időszerűvé teszi. A jövőben a »Zempléni Barátság« ilyen szellemben közli majd véleményét.

Szerk.