Zempléni Barátság, 1946. február-december (1. évfolyam, 1-47. szám)

1946-09-12 / 32. szám

Sátoraljaújhely, 1946 szeptember 12. Ara 40 fillér TSÁcr 1. évfolyam, 32. szám. Nagy feladatok előtt Újra mozgalmas a magyar élei! A pusztán munkaerejük után élő dolgozók a parasztság, ipari mun­kásság és a szellemi front dol­gozói, akik eddig minden ere­jükkel az építés alapjain dolgoz­tak, új, kemény feladatok előtt állnak. Még arra sincs idejük, hogy kifújják magukat és végig­tekintsenek az elvégzett újjáépí­tésen, amely egyedül az ő érde­mük, mert újra és újra támadásba lendül az eddig félénk és meg­alkuvó tőkés front. Vegyük csak szemügyre a je­lenségeket. Dunántúl és Szolnok vidékén, de szerte az országban nagybirtokos uraink angol állam­polgársági bizonyítványokkal ke­zükben veszik vissza földjeiket és dobálják az útszéli árkokba a földosztást jelentő cövekeket, most már végérvényesen bebizo­nyítva azt, amit egyébként régen tudunk, hogy magyarságuk és hazafiasságuk csak addig tart, amíg kizsákmányolóként, hatal­mas vagyonukkal kezükben, él­hetnek a magyar nép nyakán. De amint ezen pozícióikat meg­ingatni igyekszik a jogait köve­telő nép a nemzetközi nagytőké­vel összefogva hamarosan elfe­lejtik a nemrég hangoztatott ha­zafias szólamokat. De ipari vonalon is kibonta­kozik a támadás. A gyártulajdo­nosok és bankvezérek, akiknek nem jól jött az értékálló szilárd pénz, mindenképen, sokszor a termelés leállításával, vagy csök­kentésével akarnak a kormánytól nagy kölcsönöket kicsikarni, hogy így újra az infláció felé sodorják az országot. Az iparcikkek árai­nak magasan való megszabása sem az ipari munkásság jólétét emeli a parasztság rovására, mint ahogy ezt bizonyos ügynökök a falu népe előtt terjesztik, hanem a tőkések és velük cimboráié körök mesterkedés#. A magas ár igen kis százaléka jut az ipari munkásságnak, de annál többet fölöznek le a pénz hatalmasai. És végül szólnunk kell azokról a jelenségekről, amelyek jelenlegi politikai életünket jellemzik. A kisgazdapárt mezőgazdasági ér­dekképviseleti törvényjavaslata, amely egy kalap alá vonja a lOO holdas volt nagybirtokost és a falusi napszámost vagy úibirto- kost erőlködve bizonygatja, hogy egy az érdekük és egyetlen ellen­fél felé kell csak a falunak har­colni a városi dolgozó ellen, szintén ennek a tőkések kontra bérmunkások harcnak egyik je­lensége. Ezekkel az égető kérdésekkel kell tehát megküzdenünk, nekünk szociáldemokrata dolgozóknak, akik a szegények, kisemberek igazságáért küzdünk, a falu va­lódi kisgazdáiért és napszámo­saiért, az üzemek, gyárak ipari proletárjaiért és a hivatalok ten­gődő dolgozóiért. Nem enged hetjük, hogy az általunk felépí­tett ország, könnyű prédaként hulljon a nagyok kezébe, azo kéba, akik semmit sem áldoztak a demokráciáért, de mindent meg akarnak nyerni és akiknek múlt­befejezik Párizsban elhatározták, hogy gyorsítani fogják a békeértekezlet menetét, mert a külügyminiszte­rek október 23 ára mindenképen meg akarják nyitni az Egyesült Nemzetek tanácskozásait. Párizs­ban enyhült a légkör a magyar ügyekkel kapcsolatosan, A román szocialista békeküldöttek a ro­mán néphez kiáltványt intéztek, amelyben a demokratikus Magyar­A városi képviselőtestület ar­ról tárgyal, hogy a Közművek alkalmazottai kedvezményeket kapjanak a villany- és vízszol­gáltatás terén éf bizonyos szén­juttatásban is részesüljenek. A vita kemény és heves, mert a város szegény és a Közművek sem büszkélkedhetnek tömény­telen pénzel. De vajion miről folyik a vita ? Pártunk képviselői mit kifogá­solnak? A benyújtott tervezet szerint a nagyfizetésű alkalma­zottak majd háromszor annyi ingyen villanyt kapnának, mint a kisfizetésííek. Vagyis az igaz­gató úr 3500 kw-ot fogyaszthat, míg a XI—XII. fizetési osztályba sorolt munkások kb 1500 kw-ot. Vagy talán többgyermekes mun­káscsaládok kevesebb világos­ság mellett is tudnak létezni. Nekik nincs arra szükség, hogy villany világítson, amikor iskolai feladatot készítenek a gyerekek, vagy olvasásra szánja el magát a téli esték csendjében a müve- ' lődni akaró dolgozó, nem is beli magatartása legfeljebb esz­telen háborút eredményezett a fasizmus oldalán és kegyetlen kizsákmányolást a nép felé. A közeledő községi választá­sokon kell megmutatni a szociál­demokrata dolgozóknak, hogy elutasítják a tőkés front ezen koncentrikus támadását és öntu­datosan harcolnak a dolgozók érdekeiért, a szociáldemokráciáért. Hogy nem adják el jövőjüket egy tál bibliai lencséért. A falu ügyeit ne egy két zsíros, ötven holdon felüli főkolompos ország baráti kapcsolatainak ki­építését hangoztatják és felszólít­ják a román szociáldemokratákat, hogy a magyar kisebbség jogai­nak elismerésében járjanak elől. Másrészt — az értesülés nem hivatalos — a magyarok kitele­pítéséhez ragaszkodó Csehszlo­vákia ajánlatot kíván tenni a magyaroknak, amelyben némi föl­det is hajlandó lenne velük átadni. szólva arról, hogy bizonyára többször kell ételt melegíteni vagy ruhát vasalni, mint egye­seknél. Mit akartunk tehát ? Hogy a nagyfizetésűeknek szállítsák le az ingyen villany mennyiségét, de emeljék fel a kisfizetésűek- nek járó mennyiséget. Ami pedig a fa- és szénjutta­tást illeti, ezen a téren valóban „meghintáztatták" a képviselő- testületet az előadók és így es­tek el a munkások attól, amit véleményünk szerint is megér­demelnek. Reméljük, hamarosan alkalom lesz ennek helyreigazí­tására. A kérelmet előadók ugyanis először azt hangoztatták, hogy a fát és szenet önköltségi áron kapják a munkások, majd jóval később egy vita során halkan bevallották, hogy ingyen akarják a dolgozóknak juttatni, egészen azt a színezetet adván a dolognak, mintha előre kitervelt becsapási manőverről lenne szó, A képviselőtestület természet szerűen — 60.000 forintról volt I nagygazda irányítsa, hanem őn- tu datos és munkás parasztok, földmunkások és kisbirtokosok, A városi képviselőtestületekben pedig némuljon el végre a saját zsebre dolgozó virilisták önző hangzavara és helyettük város- fejlesztő, munkásvédő intézmé­nyeket, lakásokat építő és kul­túrát hirdető öntudatos és ezen a téren valóban nagy múlttal rendelkező szociáldemokrata dol­gozók munkálkodjanak a falu és város felvirágoztatásáért, Előreláthatólag bizottság fog kiszállni a pozsonyi hídfő hely­zetének tanulmányozására. Egyébként, úgy tudják, hogy Szakasits Árpád és Justus Pál párizsi tárgyalásai a francia és egyéb nemzetek szocialista veze­tőivel hozzájárultak a magyar békedelegáció munkájának köny- nyítéséhez. szó — tiltakozott a görbe út ellen és ennek a taktikázásnak lettek áldozatai a dolgozók. Azonban csak ideig-óráig, mert a Szociáldemokrata Párt újra napirendre kívánja tűzni ezt a kérdést, hogy igazságosan inté­ződjék el a közüzemi dolgozók javára. Ez az igazság. Aki pedig akár igazgatói, akár üzemi bizottsági székből az ellenkezőjét állítja, nem áll az igazság és objekti­vitás talaján. Saját hibáik és mesterkedéseik elkendőzésére ne igyekezzenek úgy beállítani a helyzetet, mintha a Szociál­demokrata Párt és általában a munkáspárti képviselőtestület a dolgozók érdekei ellen beszél­nének. Veszedelmes játék. Más­kor egyenesebb úton kell ke­resni az igazságot és az érde­keitek pedig talpraesettebb em­bereket küldjenek oda, ahol ilyen fontos kérdésekről van szó. Hirdessen a ZEMPLÉNI. „Barátságiban K—y Október közepéig a békekonferenciát Ez az igazság

Next

/
Thumbnails
Contents