Zempléni Barátság, 1946. február-december (1. évfolyam, 1-47. szám)

1946-09-12 / 32. szám

2 ZEMPLÉNI „BARÁTSÁG“ Elég volt a múltból Szomorú jelenség, hogy sokan az elmúlt két év alatt semmit sem tanultak és sajnos a hu­szonöt év anyagábój semmit sem felejtettek. A feudális uralom köztünk lévő csökevényeire mutat az a jelen­ség, ahogy sok helyen az altisz­tekkel beszélnek. így például az altisztek leggya­koribb megszólítása így hangzik: ’Hallja maga izé*, »Hé Kovács«, vagy »Jöjjön csak János«, mintha csak a kutyájának mondaná va­laki »gyere ide Bodri*, kapsz egy darab csontot. Azok akik ma is elvárják, hogy őket »ellenőr úrnak« vagy »Pecér úrnak* szólítsák, mert úgy gondol­ják, ez illik emberi méltóságuk­hoz gondoljanak arra, hogy az emberi méltóság megtartására joga van annak is, aki az ő szemük­ben csak »Szabó vagy Kovács altiszt«. Azok az altiszt elvtársak pedig, akikkel feletteseik ily szívélyes hangon beszélnek tegyék a kö­vetkezőt: a postát adják át pl. ezekkel a szavakkal »Pecér, itt a posta*. így talán azok, akiket illet rá jönnek arra, hogy amilyen a mosdó, olyan a törülköző, s hogy nem csak nekik, hanem má­soknak is van önérzetük. Megbízható, jó árut olcsón vásárolhat Hegyaljai Áru- és Borszövetkezetnél! Kazinczyak, alispánok, tanárok, elvtársak * Sátoraljaújhely, 1946 augusztus Pataktól nehéz elszakadni. „Szent föld. E város volt a ma­gyar forradalmak oroszlánbar­langja." Az utazónak, ki patakról Sá­toraljaújhelybe igyekszik, köny- nyű dolga van, két Virgil is ka­lauzolja, ha mint én, szerencsés csillag alatt született. Két lelkes fiatalember az útikalauz. Az egyik szociáldemokrata párt me­gyei titkára, akiről nem kis meg­hökkenésemre kiviláglik, hogy^ tanár úr, a francia nyelv és iro­dalom tanára. Arról van szó, kitűnő pesti újságolvasók, hogy a haza e csücskén az értelmiség valóban haladó értelmiség, hogy itt a ma­gyar baloldal előharcosai taná­rok és tanítók. És jaj, a másik útikalauz! Le sem merem írni, hogy milyen párti (lásd mint fönt), szemér­mesen csak azt írom, munkás­párti. Karcsú, vörhenyesszőke fiatalember, könnyű nyári ruhá­ban. Mikor a foglalkozása után érdeklődöm, emócia nélkül vallja be, hogy alispán. Gyanakodva méregetem. Nem, ezt nem ütötték volna agyon Miskolcon. De olyan természe­tes kedvességgel viseli rangját, hogy nem tudom megállni s meg­kérdem: ugy-e te pesti vagy? * Szemelvények Bóka László cikkéből. Megjelent a »Haladás« 1946 augusztus 15-i számában. Hatalmas tűz Pénteken délután 2 órakor tűz ütött ki az olaszliszkai vasútállo­máson. A budapesti »Extrakt« Cserzőanyag Kereskedelmi Rt raktára gyulladt ki. A 36 méter hosszú és 10 m széles hatalmas raktárban 86 vaggon apiított cser volt tárolva. A tűz keletke zésének okát még nem sikerült megállapítani, A raktár mellett 100 q retortaszén volt felhal­mozva és valószínűleg a szén öngyulladása okozta a tüzet. A tűz színhelyére azonnal kivonult a sátoraljaújhelyi, vámosújfalusi, szerencsi, miskolci és tolcsvai tűzoltóság. A lűz oltása víz hiány miatt óriási nehézségekbe ütközött. A vizet a Bodrogból 1500 m távolságból szivattyúzták 5 motorfecskendő közbeiktatásá­val. A tűz lokalizálására is nagy gondot kellett fordítani, mert az Vasárnap a Szociáldemokrata Párt nagygyűlést tartott Rév- leányváron és Zemplénagárdon. A gyűléseken a megyei szerve­zet nevében Örkényi Sándor elv­társ szólalt fel. Beszédében hang­súlyozta, hogy a Szociáldemo­krata Párt a saját lábán áll és sohasem fog önállóságáról le­mondani. Majd kiemelte, hogy a falusi parasztság és munkásság első­rendű feladata közösen küzdeni a tőkés front ellen, amely most támadásba lendül a kiosztott „Tizenhat év« vagyok a megyé­nél" — feleli hűvösen. Végiggyalogolunk Újhely fő­utcáján s beérünk az ősi megye­házára. Az idő késődélutánra jár (nemsokára elő kell adnom), nyüzsgő altisztek kara helyett némán dolgozó közhivatalnokok kara fogad. „Egy pillanatra pa­rancsoljatok erre jobbra — ud- variaskodík az alispán úr. Ko­pott, aktaszagú szobába vezet. Szuvas, vén széket mutat. „Ez volt Kazinczy Ferenc karos­széke". Némán állunk a szék körül, s a Szent Öregre gondo­lunk, ki hófúvásban is begyalo­golt a hegyközön Széphalomról Ujhelybe, már csak a posta miatt is, mely haladó szellemű múzsa- fiak leveleit hozta postakürtszó­val, vagy csak az úrangyala csi- kain, vulgó: gyalog. Elfutja szemem a könny. Váj­jon tudja-é Németh László, hogy ez a „híg-magyar" ilyen méla­magyarrá gyökösödött munkás párti alispánok szívében ? De a boldogság könnye nem vakítja meg a szememet, szivárványán át el tudom olvasni az alispání szoba ajtaján, hogy ezt a külö­nös alispánt Berényi Sándornak hívják. Az alispán úr a megyei hivatalos lapot mutogatja. Egy kis nyomtatványon megakad a szemem. „A sátoraljaújhelyi vá­rosi szabadegyetem 1945—46. évi tájékoztató munkaterve". Ahán — gondolom, afféle tisz­teletpéldány. A munkatervnek mottója is megigéz. Széchenyit idézi: „Egyesült erővel iparkod­junk azon, hogy Magyarországon egy ember se legyen kenyér és ruházat nélkül, fedél és szakis­Olaszliszkán égő raktár közvetlen közelében nagy fatelep van s utána pedig a község első házai következnek. A tűz kitörésekor a fa meg is gyulladt, de idejekorán sikerült a tüzet elfojtani s így a községet egy esetleg pusztító tűzvésztől megmenteni. A tűzoltók megfeszített mun­kája árán a cserháncs fele hasz­nálható állapotban maradt. Krausz László telepkezelő megállapítása szerint a kár eddig 142 400 F. Mint érdekességet említjük meg, hogy ez a hatalmas értékű cserzőanyag és raktár a gépek­kel együtt 200 millió adópengőre vagyis egy forint értékre van biztosítva. A raktár teljesen porráégett. Tűzoltóink 24 órás felváltással dolgoznak a tűz oltásán, mely lapzártakor még ég. föld visszavételére, a forint meg­rontására és a dolgozók nyo­morba döntésére. Józsa Lajosné elvtársnő a nő­mozgalom nevében beszélt és őszinte szavait igen nagy lelke­sedéssel fogadták az elvtársnők és elvtársak. Ezután Várkonyi Margit elv­társnő tudományos vonalú, de mindenki számára könnyen ért­hető előadást tartott a jelenle­vőknek. Ez az előadás iskolapéldája annak, hogy lehet is, kell komoly meret nélkül és az erkölcsi mű­veltséget senki ne nélkülözze". S míg átlapozom ezt a különös munkatervet — míg elmerengek ennek a gazdag s itt csak hiá­nyosan idézett programnak or­ganikus felépítésében, hirtelen meghökkenek. Mert áz újhelyi szabadegyetem két legszorgal­masabb előadója ez a különös alispán és a párttitkár elvtárs, a tanár úr. Ha jól emlékszem, ennek a városnak volt a fia Kazinczy Gábor, kit Petőfi így invokált: „A nép nevében! melynek híve vagy, Melyért csatázol bátran és vitézül...“ De lerendezésemnek véget vet előadásom közelgő időpontja. Megmutatják az előadótermet. Széchenyi, II. Rákóczi Ferenc, Kossuth Lajos, Kazinczy Ferenc arcképei díszítik a hatalmas elő­adótermet. Hol ez, hol az mo­tyog valamit, finoman, hogy meg ne bántson, de határozottan, hogy, tévedés ne essék. Ennek a sok néma mutogatásnak s el­harapott szónak egy értelme van. Ezt már ismét könnyezve ér­tem ineg. Azt akarják mondani, hogy ne feledjem el, hogy Magyarorszá­gon vagyunk, végvárban élnek hallgatóim, hogy az újhelyi állo­másról Szlovákiába látni. Azt duruzsolják a fülembe, hogy ne olyan általánosságokat mondjak, miket a botokud négerek szociál­demokrata pártjának brazíliai előadásán éppúgy el lehet mon­dani, mint London vagy Moszkva külvárosában, hanem ezt a min­denütt egyértelmű igazságot ma­gyarul mondjam el, keresve Marx tudományos kérdésekről a nép fiainak beszélni. A naggyűlések ilyen sikeres rendezése járási titkárunk: Szűcs Gyula elvtárs érdeme. Belügyminiszteri rendelet a felvételek beszüntetése tárgyában A Belügyminiszter elrendelte, hogy amíg a B listázás nem fe­jeződik be és nem állapítják meg a vm-i közigazgatás létszámát s nem ideiglenes, sem végleges for­mában alkalmazottat {elvenni nem szabad. Ezért tehát felvételi kérelem­mel a létszámmegállapításig ne forduljon senki az illetékesekhez, mert ilyen kérelmeket a fent is­mertetett rendelet értelmében nem vehetnek figyelembe. — Általános megelégedést keltett a Hegyaljai Áru- és Bor­szövetkezet üzletének megnyi­tása. A szövetkezet pontos és figyelmes kiszolgálása, valamint bő raktárkészlete megnyugvást jelent a fogyasztó közönség kö­rében. Cecil Brown mondta: »Valamely fegyvertől való rettegés még nem akadályozta meg a háborút s nincs remény arra, hogy ez megtör­ténik. A háborúval szemben kínálkozó másik megoldás felé a kezdő lépést az Egyesült Nemzetek szervezete jelenti, melynek keretében a nemzetek kompro­misszum és megegyezés útján keres­hetnek megoldást éppen úgy, ahogy az egyének ezt teszik a maguk egyéni életében.« tanításának a „híc et nunc" ját. Azért egy kicsit meg is ret­tentem. Előadásom előtt a Himnusz, Kölcsey Himnusza szárnyalt, vé­gét szavaimnak a Szózat, Vörös­marty Szózata vetette. Mintha katonai díszszemlén lennék. Hogy szégyeltem később ezt a megrettenést! Mert előadásom után nem vi- tézzéavatás, vagy zsidóverés kö­vetkezett, hanem vita, színvona­las, József Attila szavával szólva, „kecsesen okos csevegés", a Himnuszt nem vérbenforgó szemű soviniszták énekelték, hanem ha­ladó szellemű, szociális maguk- tartását eláruló, demokrata ma­gyarok, Kölcsey Magyarjai. Hogy félreértés ne legyen: olyan ma­gyarok is, kiket egynémely vá­rosban agyonvertek volna. Hogy szégyellem magam gya­núm miatt! Szerelmes atyámfiai demo­kráciában és progresszióban, tud­tok ti arról, hogy vannak olyan magyarok is, akik nem Dózsa tüzes trónján s nem Auschwitz ban jegyezték el magukat a de­mokráciával? Tudjátok, hogy él­nek itt olyan népi származékok, kik senki vérét sem szomjazzák, s hogy élnek itt olyan zsidók, kik kínzatást, szülét s gyerme­ket si-ató gyászt s bosszúvágyat s elégtételnek szomját feledve, a demokratikus Magyarország jövendőjéért hevülnek? Itt, hol Tokaj lángbora terem, hol az Ondava s a Bodrog ka­nyarog, itt Zemplénben olyan magyarokkal is találkoztam, kik­nek kezét Kazinczy és Petőfi adta Marxéba, Róvleányvár és Zemplénaggárd nagygyűlése

Next

/
Thumbnails
Contents