Zemplén, 1937. január-június (68. évfolyam, 1-26. szám)
1937-01-03 / 1. szám
1937. január 3. ZEMPLÉN 5. oldaí. HÉTVÉGI JEGYZETEK Három újévi levelezőlap a Körös-sárga Párisbál, zöld-fehér Grálból ás az aranj-h^lVelencéből Gráe - a mókusok mesebeli országa (b. k.) Lapunk következő számában azt a nagyfontosságu kérdést fogjuk tárgyalni, hogy vájjon lesz-eZemplénvármegyében az idén idegenforgalom? Engem most ebben a cikkben, már csak a változatosság kedvéért is, egy másik fajta „idegen- forgalmi“ szereplés érdekel az, amelyet mi magyarok a külföldön fejtünk ki. Mert ez az idegenforgalmi ténykedés is rendkívüli fontosságú nemzeti szempontból. Azok a magyarok, akik külföldi útról térnek haza, rengeteg tapasztalatot, tudást, tanulságot hoznak haza magukkal, lelki elmélyülést, hasznos összehasonlításokat, melyek mind hozzájárulnak ahoz, hogy látókörünk bővüljön és levethessük kicsinyes előítéleteinket, a fejlődést és a haladást gátló egyoldalúságainkat. És ehhez még tudnunk kell azt is, hogy a nehezen összespórolt pénz, melyet külföldre viszünk, nem vész el a magyar haza számára, hiszen a nemzetközi gazdasági szerződőseink értelmében külföldi utazásainkkal Az egyik levelezőlapon párisi bélyegző és az elmaradhatatlan Eiffel toronykép. Küldőjével, akivel valamikor együtt ültünk az újhelyi róm. kát. elemi iskola padjaiban, regényszerü véletlenséggel találkoztunk össze egy meleg nyári párisi délutánon a Szajna felé a Boulevard Saint Michel-n. Együtt sétáltunk este a neoncsöves mozgó villanyreklámok fényzuhatagában, megcsodáltuk az Eiffel torony 600.000 villanykörtéjének tündéri fényjátékát és a gigantikus reklámot: CitroenI Nincs értelme a tagadásnak. Párisból, a világ királynőjéből, az „embersürüs gigászi vadonból“, a „nagyszerű Bakonyból“ egy hétig semmi más nem érdekelt minket, mint — Ady. Nem néztük meg a Louvre-t, s a Pantheont, de még a Verlaine pincét sem. Nem csodálkoztunk túlságosan a Metró mozgő lépcsőin áramló bábeli tömegen, de még az utcán csókbaforrva tovasétáló párok után sem néztünk el tátott szájjal és irigy szemmel, mint a többi magyarok. Mindezek helyett a szép ámu- lások szédületében ténferegtünk, Adyt szavaltuk és — éltünk. Minden délután ballagtunk a Szajna felé és égtek a lelkűnkben a kis rőzse dalok. Bejártuk Párisnak minden olyan helyét, ahol Ady Bérlet. Egy 2—3000 holdas, valamint egy 5-600 holdas birtok bérlete kerestetik. Cim a Zemp- lénvármegyei Gazdasági Egyesület ingatlanforgalmi irodájában egyenesen elősegítjük azt, hogy minnél több magyar terményt és árut szállíthassunk ki a külföldre. De hagyjuk a bölcselkedést. Újévi hangulat van. Pirospozsgás kis malacok szaladgálnak vison- gatva, nem sejtve korai hősi halálukat és az utcán úgy járnak a kéményseprők, mintha tőlük függne, hogy lesz-e több boldogság az uj esztendőben ? Három külföldről érkezett, újévi levelezőlap fekszik előttem. Három különböző kép, három különböző világból, de egyformán patinás nevű „világhírű“ városokból. És a kártyákból nyári emlékek rajzanak szét a téli hangulatban. Újévi hangulat van. A sorsvetés, szellemidézés, az emlékek szivárvány hidján való sétálás ideje. Elsuhant tájak, arcok és hangulatok füstje imbolyog a levegőben. Szívjunk a füstből néhány szippantásnyit. Nem külföldi útleírást akarok itt adni, csak néhány ötletszerű füstkarikát ... valaha is megfordult és még élénken -emlékszem arra a lírai hangulatra, amelyben elmerengtünk a Rue Levis 92. számú ház kicsi zárt udvarán. Hiszen itt lakott Léda asszony, a párisi Ady versek ih- letője 1 Még arra is emlékszem, hogy a ház előcsarnokában meztelen női bronz szobor állott. Akkor azt hittük, hogy a Léda szobra I Drága naiv idők 1 Ó Páris, Párisi Csak sóhajtani lehet a sok szépségen, mely a hangulatok szabadságában akkor kivirágzóul Az a vörös-sárga izzás, mely betöltötte Páris fölött az égboltot, mindig aláfelhőzik azok lelkére, akik „megáldoztak a dús Párisnak kövein“ — „muzsikás halk szomorú estében“. Sokat lehetne Írni a fény városáról, megírták azt mások elegen, most csak ezeknek a céltalan bolyongásoknak kéjes nyugtalanságait idézem, ahogy kutattunk régi és tulajdonképen hozzánk nem tartozó emlékek után, este a Bois- ban, amikor „kigyulltak a lángok“ és reggel kinézve a Hotel L’ Ho- mond szegényes padlásszobájának ablakán, borzas fejjel, de lelkes szemekkel szavaltuk: „... mennyi szép minden, mennyi szent minden és mind a másé“. A másik levelezőlap a kedélyes életbölcsesség fővárosából érkezett, amelyről mifelénk leginkább csak annyit tudnak, hogy ott lakik a világ legtöbb nagynénije. De másból is nevezetes ez az aranyos hangulatú város. Valamiről, aminek igazán nincsen párja a világon. A város közepe ugyanis egy hatalmas park, melyet keresztül- kasul szelnek a forgalmas utvo- lak. Ez a Stadtpark mégis kedélyesebb és nyugalmasabb mint bármelyik nagy fürdőhely kur- parkja 1 Leülünk egy padra, pár lépésnyire a forgalmas útvonaltól, majd csendesen és titokzatosan fütyö- részni kezdünk. Hanzi... Hanzi... — szól félhangosan hivógatólag az ember. S máris zörren felettünk a lomb s nagy bolyhos farkát mozgatva, leszalad a fáról ... na mi ? .. . Egy — egy drága aranyos kis mókus, amilyet a mi gyerekeink csak a meséskönyvekből ismernek és máris kétlábra áll elöltünk, értelmesen figyelve, tudjuk-e, hogy mi a kötelességünk ? Kinyújtott tenyerünkön már ott van a mogyoró, vagy a „pinyóli“ s a kis mókus első kis lábaival, mondhatnánk kezeivel már eszegeti nagy pislogások között az Ínyenc csemegét. így etetik minden padnál a vörös és barna kis mókusokat s dijbirkozó kinézésű hentesmester s az öreg szemüveges professzor egyformán kedvesen és finomkodva gügyögik: Hanzi . . . Hanzi ... És a dijbirkozó arcán földöntúli vigyorgás, hogyha a kis mókus méltóztatott enni hatalmas tenyeréből a kis mogyorót. De csakhamar versenytársuk is támad a mókusoknak. Fekete és sárga rigók szaladnak elő, fel- szállnak az ember kezére és ők is követelik jogaikat. Még a szomszéd fán munkálkodó harkály is idefigyel és két hernyó között szívesen rászáll a kezünkre, hogy Az utóbbi években szép lendületet vevő zempléni céllövő | sport nem tart téli pihenőt sem s a lövészek fedett csarnoki edzéssel készülnek a tavasszal élénkülő sportéletre. A tél kiemelkedő lövészeseményét készítik elő a január 30 és 31-iki versennyel, melyre a egy „pinyóli*-val fűszerezze menüjét. De ha aztán sokáig ül az ember a pádon, kínos helyzetbe jut, mert a legkülönbözőbb szinü rés hangú madarak úgy állják körül, mint valami népszónokot s adni kell mindegyiknek. Minden útkereszteződésnél automaták állnak a nagyérdemű közönség rendelkezésére. Nem csokoládé es mellkaramella kapható itt, hanem mókus és madáreledel, tiz garasért. Mondják, hogy minden másodnap újra kell tölteni az automatákat, olyan nagy a kereslet. De még igy is sokszor megtörténik, különösen ha esett az eső és kevés volt a „kuncsaft“, hogy a mókusok felszaladnak az utcán járó-kelők nyakába és fü lükbe súgják, hogy még nem ettek aznap 1 Aki elalszik véletlenül a pádon, biztos lehet benne, hogy a mókusok kikutatják a zsebeit. Mindéhez csak annyit kell még hozzá tenni, hogy soha egy mókust vagy madarat nem bántanak, el nem lopnak. Az emberek, akik itt megfordulnak olyanok, mint a meséskönyvek jó emberei. Este pedig amikor a Schlossberg toronyórájának óriási számlapjai fehér fényszórók sugaraiban, mint óriás malomkerekek őrölik az időt, a jó lelkiismeretű emberek nyugalmas óráját és a városháza fantasztikus zöldes és sárga fényekben úszik, megszólal a jazz a Thália hatalmas és pazar bárkertjében. De ezen a nagyvárosi mondén helyen is mókusok és énekes madarak mesebeli világának hangulata uralkodik. Az árak szolidak s a kiszolgálás kedves. Az idegenforgalom legfőbb szempontja itt: leben und leben lassen I Zöld-fehér stájer lobogók, zöldfehér villamosok, zöld kabátok és fehér nadrágok integetnek valahonnan messziről a mókusok mesebeli városa felől . . . vármegye legjobb lövészeit hívják meg. A két napos versenyen külön csoportokban indulnak a kezdő, a haladó és az osztályozott lövészek s már is értékes tiszteletdijak állanak a verseny intézőség rendelkezésére. A zempléni lövészsport további fejlődésére rendkívül jótékony hatással lesz az újhelyi kispuska lőtér megépítése. Az uj, teljesen modern lőtér még a tavasszal biztosan felépül s az az összes lövészegyleteknek rendelkezésére fog állani. Őrlemény (liszt) raktárkönyv nyomdánkban állandóan kapható Kazinczy étterem TUBA JÓZSEFNÉ Kazinczy-utca 8. szám. (Posta mellett.) AbONENSEKET — diétásokat is — a vendéglőben és házon kívül is elfogad. — Havi abonnománál 4 fogásos ebéd 1 pengő. — Olcsó áron elvállalja lakodalmi és alkalmi ebédek rendezését. — Újonnan berendezett külön termét ajánlja állandó asztaltársaságok céljaira. Vidékiek kedvelt találkozó helye. 728/1 Kitűnő házi konyha. Uradalmi fajborok. Esténként elsőrendű cigányzene. Páris - szép omlások gyönyörű városa (Folytatjuk.) Zemplénmegye legjobb céllövöi találkoznak a januáruegi versenyeken
